Tetszett a cikk?

Legkésőbb 2008 második felében pont kerül az alkotmányos odisszea végére - ez a legfontosabb döntése az uniós állam- és kormányfők múlt heti, izgalmasnak éppen nem mondható tanácsülésének. Az EU további bővíthetősége körül kialakult vitát a tagállamok decemberben folytatják.

Csak abban sikerült megegyezni, hogy egyelőre nem lehet megegyezni - ezzel a soványka eredménnyel zárult pénteken a belga fővárosban az Európai Tanács (ET) szokásos júniusi ülése. A csúcs a következő hétéves költségvetési terv körüli késhegyig menő tavalyi harcok után - és a németországi labdarúgó-világbajnokság csoportmérkőzései közepette - ez alkalommal különösképpen unalmasnak tűnt mind a részt vevő állam- és kormányfők, mind az összesereglett tudósítók számára.

Pedig a Franciaországban és Hollandiában bő esztendeje népszavazáson elutasított uniós alkotmány sorsa volt a fő téma. A 2005. júniusi csúcson ugyanis a huszonötök egyéves gondolkodási időt adtak maguknak arra, hogy kitalálják, a francia és holland "nem" után miként lehetne mégis életet lehelni a két és fél évig tartó kemény alkudozás nyomán tető alá hozott és 2004 októberében aláírt alapszerződésbe.

A patthelyzet azonban nem oldódott meg. Egyrészt immár 15 tagállam - köztük Spanyolország és Luxemburg referendummal - ratifikálta az alkotmányos szerződést, és néhányan közülük, mindenekelőtt Berlin és Madrid, egy tapodtat sem mozdulnának el a törékeny érdekegyensúlyt tükröző szövegtől. Másfelől viszont néhány ország - Nagy-Britannia, Lengyelország, Csehország, no meg a francia és a holland kormány - hallani sem akar többé az alkotmányról. Csakhogy annak hatályba lépéséhez valamennyi tagállam jóváhagyására szükség volna.

Nemigen tehetett mást az ET ilyen körülmények között, mint hogy odébb tolta a problémát. Jövő márciusban a római szerződés aláírásának fél évszázados évfordulója alkalmából a tagállamok jobb híján ünnepélyes politikai deklaráció formájában tesznek hitet az EU "értékei és törekvései" mellett. A 2007 első félévében esedékes német elnökségre hárul a feladat, hogy összegezze az EU-intézményekben és a tagállamokban kezdeményezett társadalmi vita tapasztalatait, és felvázolja a lehetséges kiutat. Ezt követően legkésőbb a francia elnökség alatt, azaz 2008 végéig kell megszületnie a megállapodásnak - a "szükséges lépésekről". Minden delegáció kínosan ügyelt arra - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pénteki brüsszeli sajtóértekezletén -, ne használjon olyan megfogalmazást, amely sejteni engedné, hogy más megoldást is el tud képzelni, mint az alkotmány feltámasztását.

Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmet, hogy a csúcs zárónyilatkozatának abban a passzusában, amely 2008 második felére időzíti a végső döntést, maga az "alkotmányos szerződés" kifejezés nem is szerepel. Mindebből és egyes politikusok elejtett megjegyzéseiből elemzők arra következtetnek: már benne van a levegőben az a felismerés, hogy az alkotmányos szerződés újratárgyalását - így vagy úgy - nem lehet megúszni. Még akkor sem, ha a jövő tavaszi elnök-, illetve parlamenti választások nyomán a francia és a holland álláspont is rugalmasabbá válik.

A kérdés csak az, hogy a ma már uniós berkekben általánosan félrevezetőnek, megtévesztőnek tartott elnevezésen kívül mennyire változik meg maga a szöveg. Vélhetően minél több tagállam ratifikálja az alkotmányt - és e csoporthoz például Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő szerint nemsokára Finnország, Portugália és akár Svédország is csatlakozhat -, annál nehezebb lesz a lényegen módosítani.

A ki nem mondott cél, hogy 2009-re, amikor lejár az Európai Parlament (EP) és a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság (EB) mandátuma, legyen az asztalon egy új szerződés, amit egyes felvetések szerint esetleg az EP-választásokkal egyidejűleg meg is lehetne szavaztatni. Az sem mellékes szempont, hogy 2008-2009-ben lesz napirenden az EU költségvetési rendszerének az átfogó felülvizsgálata, aminek ugyancsak van némi köze az intézményi reformokhoz. Mindez persze még csak nagyon halványan dereng fel, ezért az ET magáévá tette az EB által javasolt megközelítést: a létező szerződésekben rejlő lehetőségek jobb kihasználásával konkrét projektekkel kell a "működőképes EU" létjogosultságát igazolni az európai polgárok számára, magyarán: minél több kézzelfogható eredménnyel kell emberközelivé tenni az uniót. A fő csapásirány az egységes piac átvilágítása, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását gátló akadályok feltárása, a közösségi politikák szociális dimenziójának az erősítése, az EU egységesebb nemzetközi fellépése, az igazságügyi és rendőri együttműködés szorosabbá tétele.

Barroso az EP előtt elmondott minapi beszédében egyenesen az EU két kormányközi pillérének (kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyek) a közösségivé tételét sürgette, ami a gyakorlatban elsősorban a többségi szavazás kiterjesztését jelentené ezekre a területekre a határozathozatalt hátráltató konszenzuselv helyett. Az EB elnöke azzal érvel, hogy a maastrichti szerződés 42. cikke szerint a bel- és igazságügyeket a tagállamok egyhangú szavazással már most is a közösségi politikák hatálya alá sorolhatnák, ami a nemzetközi terrorveszély, a határokon átnyúló szervezett bűnözés terjedése miatt nemcsak szükséges, hanem a közvélemény-kutatások szerint meglehetősen népszerű is lenne. Az ötletet még a mindig euroszkeptikus britek is támogatnák, de van egy kis bökkenő: Németországban a bel- és igazságügyek a tartományok hatáskörébe tartoznak, ami megköti Berlin kezét.

Az alkotmány kérdése elválaszthatatlanul összefonódik az EU bővítési politikájával. A múlt heti csúcson egyértelműen a 2007. január 1-jei csatlakozás reményével kecsegtetett Bulgária és Románia belépésével az unió intézményei elérik a növekedés határait. A nizzai szerződés 27 tagállamra kalibrálta be a parlamenti helyek számát, a tanácsi szavazatarányokat és az EB összetételét, vagyis alkotmány vagy egyéb kormányközi megállapodás nélkül a mégoly felkészült Horvátország felvétele is elhúzódhat. Persze a régi tagállamok egy részét - Ausztriával, Franciaországgal, Hollandiával és Németországgal az élen - a többi sorban álló, a nyugat-balkáni országok, és főként Törökország csatlakozásának a perspektívája nyugtalanítja. Ezért az uniós bővítési politika áttekintését szorgalmazzák, különös tekintettel az EU úgynevezett befogadóképességére.

Az osztrák elnökség kísérletet is tett arra, hogy ezt az "abszorpciós kapacitást" becsempéssze a zárónyilatkozatba, méghozzá olyan szövegkörnyezetben, hogy a későbbi bővítéseknél a tagállamok közvéleményét is vegyék figyelembe. Végül az osztrákok nyelvezetének tónusát kifogásoló tagállamok - köztük Magyarország - számára is elfogadhatóan finomodott a megfogalmazás. A befogadóképesség feltétel, vagy ha úgy teszik, az EU feladata, és nem kritérium a csatlakozni kívánókkal szemben, de nyilvánvaló, hogy ez a megfontolás egyre nagyobb hangsúlyt kap a bővítési politikában.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Világ

Osztrák látványelnökség

"Hat hónap alatt nem lehet a világot megváltoztatni, különösen nem az európai világot" - szerénykedett Wolfgang...

Színészek álltak ki az SZFE-s diákok mellett: "Szüleik mellett szüleik" lesznek

Színészek álltak ki az SZFE-s diákok mellett: "Szüleik mellett szüleik" lesznek

Ez a csata nem véres: hatalmas vita alakult ki az EU-ban a műhúsburgerek miatt

Ez a csata nem véres: hatalmas vita alakult ki az EU-ban a műhúsburgerek miatt

Medve járőrözött Miskolcon (videóval)

Medve járőrözött Miskolcon (videóval)