Ha a jóslatoknak megfelelően tényleg tartós növekedési pályára áll a japán gazdaság, akkor Koizumi Junicsiro szeptemberben sikeres miniszterelnökként adhatja át a kormányrudat.

HVG
Ritkán kerítenek akkora feneket egy szerény kamatemelésnek, mint tették ezt minap Japánban, amikor Fukui Tosihiko, a központi bank elnöke szinte költői szavakkal kommentálta a monetáris döntést. Volt rá oka, hiszen a jegybank - egy hat évvel ezelőtti egyszeri lépést kivéve - legutóbb 1989-ben srófolt a kamaton, és a mostani szigorítás a remények szerint egy korszak végét jelzi, amelyben a gazdaság másfél évtizeden keresztül lényegében helyben járt.

A kormány megpróbálta lebeszélni a kamatemelésről a jegybankot, ám az élt törvény biztosította - 1998-ban, a többi vezető ipari ország mintájára megteremtett - függetlenségével, és az öt éven át nulla százalékon tartott kamatot felvitte 0,25 százalékra. Az óvatos monetáris szigorítást nemcsak az tette lehetővé, hogy a japán gazdaság 2003 óta újra növekszik, hanem az is, hogy a kiskereskedelmi árak éveken át tartó csökkenés után emelkedésnek indultak. Számos vezető ipari országgal szemben Japánban ugyanis nem az infláció, hanem ellentéte, az úgynevezett defláció okozott eddig gondokat, nagyban bénítva a vállalatok tevékenységét, és nehezítve a jegybanki monetáris politikát.

Korszakhatár a kamatemelés abban az értelemben is, hogy a jegybank - melynek erősödő függetlenségével párhuzamosan gyengült az 1970-es évek japán csodájában meghatározó kereskedelmi és ipari minisztérium, illetve a pénzügyi tárca befolyása - egy átalakult szerkezetű gazdaságban kezdhet aktív monetáris politikába. Az ingatlan- és részvénypiac 1991-es összeomlását követő sokkhatás zömét afféle védőpajzsként fogta fel a japán államháztartás, amely a krízist csak adagolva engedte rá a vállalati és pénzügyi szektorra, illetve a lakosságra. Ezzel elkerülték a csődhullámot, a pénzintézeteknek pedig hosszabb idejük maradt kétes kinnlevőségeiktől megszabadulni. Nem szaladt el a munkanélküliség sem, igaz, alaposan megnőtt a szerepük a nyugati fejlett országokban már általános, Japánban azonban korábban ismeretlen rugalmas foglalkoztatási formáknak. A jegybank 1999 februárjában zéróra csökkentette az irányadó kamatot, 2001 márciusától pedig nagy mennyiségű pénzt pumpált a bankszektorba, hogy növelje a hitelezési hajlandóságot.

A sokk adagolásának viszont megvolt az ára. A megszeppent lakosság fogyasztása csak tavaly lendült fel újra, a szintén nekilódult vállalati és állami beruházásokkal együtt hozzájárulva a gazdaság felpörgetéséhez. A stagnálás másfél évtizedének legnagyobb terhe, hogy az államadósság a hazai össztermék (GDP) 150 százalékára, 6800 milliárd dollárra emelkedett - ez a vezető ipari országok között a legmagasabb arány -, és a törlesztés az éves költségvetés több mint ötödét viszi el. A nyugati országokkal és különösen az USA-val szemben az eladósodást finanszírozó állampapírok 95 százalékát odahaza adták ugyan el, ám a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) múlt héten nyilvánosságra hozott elemzése a szigetország legfontosabb gazdaságpolitikai kihívásának nevezte a kamatemelés, illetve a költségvetési hiány és az adósság csökkentésének összehangolását.

A gazdaságban korábban meghatározó számos szövevényes családi vállalatbirodalom, úgynevezett keirecu bomlott fel a reformok nyomán, ami hozzájárult a hatékonyság javulásához, és lehetővé tette a szerkezetátalakítást. Az utóbbi másfél évtizedben a költségtakarékosság jegyében - szintén nyugati mintára - átszervezték az egykori behemót cégek megmerevedett, a rugalmasságot gátló beszállítói hálózatát is.

A reformok azután gyorsultak fel, hogy 2001-ben Koizumi Junicsiro került a Liberális Demokrata Párt (LDP) és a kormány élére. A reformer Koizumi nemcsak az LDP óvatoskodó politikusait szorította a háttérbe, de amikor tavaly nem tudta keresztülverni a törvényhozáson az állami behemótként és óriási takarékpénztárként működő posta részleges privatizációját, egy gyors előrehozott választással - a lakosság reformok iránti fogékonyságát meglovagolva - alaposan megszilárdította pozícióját. Szeptemberben lejáró LDP-elnöki mandátumával azonban a kormányfői posztról is távozik a 64 éves Koizumi - aki nemrég afféle búcsúlátogatáson volt Amerikában, ahol nagy Elvis-rajongóként a néhai Király emlékházát is felkereste Gracelandben -, és a második világháború utáni legsikeresebb miniszterelnökök egyikeként adhatja át a stafétabotot. Legesélyesebb utódaként Abe Sinzo, jelenlegi kabinetminisztert emlegetik, akire az utóbbi években fagyossá vált kínai viszony felmelegítése mellett további gazdasági reformok is várnak: mindenekelőtt a gyorsan öregedő japán társadalom nyugdíjrendszerének radikális átalakítása.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A németek többsége elégedetlen a kormány teljesítményével

A németek többsége elégedetlen a kormány teljesítményével

Videó: Több tucat focihuligán csapott össze Zalaegerszegen

Videó: Több tucat focihuligán csapott össze Zalaegerszegen

Londonba viszik a korongot, rajta a világ első égboltábrázolásával

Londonba viszik a korongot, rajta a világ első égboltábrázolásával

Ömlenek a mémek a Hadházy tábláját lenyúlni próbáló Orbánról, Borkai is előkerült

Ömlenek a mémek a Hadházy tábláját lenyúlni próbáló Orbánról, Borkai is előkerült

Itt a Facebook nagy terve: egyesével vadásszák le a zaklatókat

Itt a Facebook nagy terve: egyesével vadásszák le a zaklatókat

Irattartóban szállította a kokaint a menetrend szerinti busz sofőrje

Irattartóban szállította a kokaint a menetrend szerinti busz sofőrje