Izrael úgy érzi, az ország léte soha nem forgott olyan veszélyben, mint a Hezbollah elleni mostani háborúban. Eközben a nyugati értékrendet elutasító reakciós erők elleni bástyának tartja magát.

Szellemvárossá változott a libanoni határtól mintegy húsz kilométerre lévő, tengerparti Naharíja: lakosságának jó része elmenekült a Hezbollah rakétái elől, a nyári időszakban amúgy turistákkal teli utcák elnéptelenedtek, élet mintha csak a monoton villogó közlekedési lámpákban lenne. A feszült csendet naponta többször is szirénák törik meg, ilyenkor az otthon maradottaknak, a járőröző rendőröknek vagy az arra vetődő újságíróknak legfeljebb harminc másodpercük van, hogy óvóhelyet keressenek.

Még ha az izraeli légierő libanoni csapásai tízszer több áldozatot követelnek is, mint a Hezbollah rakétái Izraelben, és összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okoznak az infrastruktúrában, a Naharíja önkormányzati épületében berendezett katonai központban kétség sem fér hozzá, hogy Izraelnek ezen a részén ostromállapot uralkodik. Galia Mor, az önkormányzat munkatársa magyar újságíróknak, köztük a HVG tudósítójának elmondta, hogy a háború július 12-ei kezdete óta mintegy 360 katyusa rakéta hullott az 57 ezres városra, 900 ház sérült meg, és többen is életüket vesztették. Ami pedig az egész országot illeti: lapzártánkig több mint 2700 rakéta csapódott be, északon leállt az élet, és több százezren menekültek el.

A rakétatámadások által leginkább sújtott városok közé tartozó Naharíja kórháza a föld alatt működik, mivel északi szárnyát már a konfliktus első napjaiban találat érte. A kórtermekben zsidók mellett izraeli állampolgárságú arabok, drúzok, beduinok is fekszenek, hiszen a rakéták nem válogatnak. A Hezbollah arab és vegyes lakosságú településeket is lő, például az ország harmadik legnagyobb városát, az ipari központnak számító Haifát, ami zsidók és arabok békés együttélésének a jelképe.

Akár 30 ezer csapágygolyóval is teletömi a rakéták robbanófejét a libanoni síita szervezet - magyarázta Nir Meries haifai rendőrfőkapitány egy eltalált ház előtt -, és többnyire a becsapódáskor szétspriccelő fémdarabok ölnek. A szomszédos épületek golyó lyuggatta falait mintha géppisztolysorozat érte volna. A rakéták a kilövés után irányíthatatlanok. "Míg Izrael Libanonban nem támad szándékosan civileket, addig a Hezbollah mindenféle megkülönböztetés nélkül indítja rakétáit" - fogalmazott Joszi Amrani, a külügyminisztérium Haifában felállított kommunikációs központjának a vezetője. Izraelnek szerinte új kihívást jelent, hogy megértesse a világgal: igazságos háborút vív (lásd Hadicselek című írásunkat a 20. oldalon).

Miközben az USA támogatja Izraelt, az európaiak általában a túlzott erő használatával vádolják. Ám akár kisebbfajta diplomáciai áttörést is jelenthet Izraelnek, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé számára vállalható amerikai-francia határozattervezet került. A dokumentum azonban hét eleji formájában elfogadhatatlan volt Libanon számára, mivel nem írta elő az izraeli katonák kivonását. Ráadásul izraeli politikai források szerint a határ mentén 6-7 kilométeres sávot elfoglaló tízezer izraeli katona továbbnyomul a Litáni folyóig, hogy megsemmisítse a Hezbollah rakétakilövőit és bunkereit. Ha így lesz, Izrael lényegében visszafoglalja azt a területet, amelyet az 1982-es bevonulás után 2000-ben egyoldalúan, tárgyalások nélkül kiürített.

A síita szervezet azonban nem látszik megtörni. Az utóbbi napok némelyikén kétszáz rakétát is kilőtt, megkérdőjelezve az izraeli offenzíva hatékonyságát. Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője azzal fenyegetőzött, ha Izrael tovább támadja Bejrútot, a szervezet Tel-Avivra is csapást mér. A sejk sem engedhet meg magának egy olyan megállapodást, amelyet nem győzelemként mutathat fel: Irakban a múlt héten százezer síita tüntetett mellette, és Szaúd-Arábiában is példa nélküli síita felvonulás zajlott a Hezbollahot éltetve. Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök pedig az Iszlám Konferencia Szervezetének malajziai találkozóján egyenesen úgy fogalmazott: Izraelt meg kell semmisíteni, és akkor minden probléma megoldódik.

Mindez azonban szemmel láthatóan hidegen hagyja az izraelieket. A Tel-Avivtól északra lévő Herclijában múlt péntek este alig lehetett üres asztalt találni az elegáns, tengerparti éttermekben. A gyerekes családokat, fiatalokat nem riasztotta el, hogy a mobiltelefonokon csüngő emberek körében pillanatok alatt terjedt el a hír: a Hezbollah a 25 kilométerre északra lévő Haderát lőtte. "Hozzászoktunk a rakétákhoz" - mondták többen is, emlékeztetve az 1991-es első Öböl-háborúra, amikor Szaddám Huszein akkori iraki elnök szintén rakétákat küldött Izraelre. "Az élet nem áll meg" mentalitással a hátország mintha csak azt akarná üzenni, ugyanolyan elszánt, mint a hadsereg.

Az egységet erősítheti egy orosz származású dúsgazdag izraeli üzletember, Arkadi Gajdamah kezdeményezése is, aki az ország déli részén, a tengerparton tábort épített az északról menekülőknek. A hatezer befogadottat nem menekültnek, hanem vendégnek tekinti, és ők valóban úgy is érezhetik magukat. Minden ingyenes: szállás a hatalmas, hűtött sátrakban, napi háromszori étkezés, elsősegély. A napi félmillió dollárba kerülő tábor színpadán az ország ismert popsztárjai lépnek fel - ecsetelte Ilan Faktor, a tábor egyik vezetője a bárban -, van mozi, zsinagóga, mosoda, játszótér.

Kérdés, meddig tart a politikai és társadalmi konszenzus Ehud Olmert kormánya mögött. Nyilvánvaló, hogy képtelenség minden rakétakilövőt megsemmisíteni, de a háború célja akkor sem lehet pusztán a tűzszünet - fejtette ki Joszi Kuperwasser tábornok, az izraeli hadsereg hírszerzésének egykori vezetője. Úgy vélte, nem lehet visszatérni a háború előtti helyzethez, amelyben a Hezbollah bármikor újra fenyegethetné Izraelt. Szerinte elsősorban Libanont - amelyben a Hezbollah egyetlen fegyveres milíciaként lényegében állam az államban - kell úgy megváltoztatni, hogy az ország elszámoltatható legyen azért, ami a területén folyik. Ezért - hangsúlyozta a HVG kérdésére - a háború célja a konfliktus valamiféle politikai megoldása.

Izraelben azonban többen is úgy érzik, a háború egy szélesebb konfliktus része. Izrael a zsidó-keresztény civilizáció végvára - fogalmazott például Tomi Lapid volt miniszterelnök-helyettes, aki idén tavasszal visszavonult a politikától. Izraeli diplomáciai források szerint, ha nem is a nyugati civilizáció és az iszlám csap össze, mindenképpen politikai kultúrák ellentétéről van szó. Tony Blair brit kormányfő - aki egyébként lázas közvetítésbe fogott - egy múlt heti beszédében egyenesen úgy vélte, valójában az iszlámon belüli reformerek és a radikális erők küzdenek egymással, és ezt a harcot az utóbbiak a Nyugat elleni dzsihádként állítják be, vallásos küldetéssé téve az Izrael- és Amerika-ellenességet.

KERESZTES IMRE / TEL-AVIV

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Hadicselek

A Reuters hírügynökség hétfőn visszavonta az adatbázisából egy szabadúszó fotóriporterének, Adnan Hadzsnak az Izrael...

Elköltöztek a lemigránsozott pékek Gyergyóditróról

Elköltöztek a lemigránsozott pékek Gyergyóditróról

Lemondott és a pártból is kilépett a Momentum győri elnöke

Lemondott és a pártból is kilépett a Momentum győri elnöke

Már nincs szmogriadó Budapesten

Már nincs szmogriadó Budapesten

Ittasan ült autóba, mert azt hitte, szabad ivás után vezetni

Ittasan ült autóba, mert azt hitte, szabad ivás után vezetni

"Jobb lenne otthon, egyedül" – bemutatjuk Cz.K. Sebő új szólódalát

"Jobb lenne otthon, egyedül" – bemutatjuk Cz.K. Sebő új szólódalát

Újra 337 forint egy euró

Újra 337 forint egy euró