Vologya utcája

Utolsó frissítés:

Hálásak lehetnek az EU állam- és kormányfői Vlagyimir Putyin orosz elnöknek: a finnországi Lahtiban tartott találkozójuk a moszkvai vacsoravendég nélkül szinte észrevétlen maradt volna.

Európa technológiai felzárkózásának felgyorsítása, az EU innovációs stratégiája - a finn elnökség elképzelése szerint ez a téma uralta volna az unió állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács őszi informális ülését. A szellemi tulajdonjogok, az egységes európai szabadalmi rendszer vagy az Európai Technológiai Intézet létrehozásának kérdései azonban már a csúcs előkészítése közben is háttérbe szorultak. Kiderült ugyanis, hogy a finn kormány Lahtiba invitálja a másik fő téma, Európa energiaellátásának megvitatására Vlagyimir Putyin orosz elnököt is.

Az ötlet nem volt kockázatoktól mentes, hiszen a 25-ök a 2005-2006 fordulóján kitört orosz-ukrán gázháború nyomán épp csak elkezdtek közös energiapolitikáról beszélni. Az EU-ban felhasznált kőolaj és földgáz negyedét hosszú távú kétoldalú megállapodások keretében szállító Oroszországgal viszont nehéz alkudozni az ellátás biztonságáról egységes fellépés nélkül. A Putyin-meghívás időzítése ráadásul több tagállamnak azért sem tetszett, mert az utóbbi hetekben Oroszország - és személy szerint Putyin - renoméját tovább rontotta a Grúzia ellen meghirdetett embargó, majd Anna Politkovszkaja moszkvai újságírónő meggyilkolása. Európai üzleti körökben pedig úgy érzik, hogy Moszkva megpróbálja kiszorítani a külföldi befektetőket az orosz energetikai szektorból.

A lahti találkozó előtt a házigazda Matti Vanhanen finn kormányfő nem győzte hangsúlyozni, mennyire fontos lenne, hogy az EU egy hangon szólaljon meg. Ezzel az üzenettel utazott néhány nappal a csúcs előtt Varsóba José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke is. A lengyel kormány ugyanis leplezetlen ellenszenvvel nézi Berlin és Moszkva energetikai együttműködését, olyannyira, hogy Radoslaw Sikorski lengyel védelmi miniszter egy ízben egyenesen az 1939-es Ribbentrop-Molotov-paktumhoz hasonlította a Lengyelországot megkerülő északi-tengeri gázvezeték megépítéséről még Gerhard Schröder kancellársága alatt, tavaly szeptemberben kötött orosz-német megállapodást. Németország és Lengyelország példája is mutatja, hogy közösségi politika híján a tagállamok egyelőre egymás rovására iparkodnak érvényesíteni saját érdekeiket, ami a külkapcsolataiban amúgy is egyre magabiztosabb Oroszország malmára hajtja a vizet.

Minden diplomáciai ügyességüket latba vetették a finnek, hogy a 25-ök legalább tegyenek úgy, mintha egységesek lennének. Ez végül többé-kevésbé sikerült is. Miután az orosz kormány véglegesen egyértelművé tette, hogy nem hajlandó ratifikálni az energia-együttműködés multilaterális keretéül szolgáló európai energiachartát, az EU-tagállamok vezetői Lahtiban egyetértésre jutottak, hogy az 1994-ben félszáz ország által aláírt egyezmény elveit - mindenekelőtt a piacokhoz való kölcsönös és diszkriminációmentes hozzáférést - az Oroszországgal kötendő új, átfogó partneri és együttműködési megállapodásba igyekeznek majd belefoglalni. Az 1997 végén hatályba lépett Brüsszel és Moszkva közti társulási és együttműködési egyezmény ugyanis hamarosan lejár, az új keretmegállapodásról szóló tárgyalások a november elejei EU-orosz csúcson kezdődnek.

Putyin megerősítette, hogy az unió és Oroszország viszonyának meghatározó eleme az energetikai együttműködés, de mint a közös záró sajtóértekezleten értésre adta: Moszkva is elvárja, hogy figyelembe vegyék érdekeit. Nem óhajt például egyenlő hozzáférést biztosítani a területén áthaladó gázvezetékekhez harmadik országok, jelen esetben a szovjet utódállamok számára - amire az energiacharta kötelezné -, mert nemcsak egyik legfontosabb külpolitikai eszközét veszítené el, hanem a tranzitból származó komoly bevételektől is elesne. Elfogadhatatlan Moszkva számára az a követelés is, hogy az oroszországi belföldi gázárakat közelítsék a világpiaci szinthez. Ami pedig a külföldi beruházásokat illeti, Vlagyimir Csizsov orosz EU-nagykövet a Párizsban megjelenő International Herald Tribune angol nyelvű napilapnak adott nyilatkozatában közölte: a jövőben nem vár a korábbiakhoz fogható nagy nemzetközi projekteket orosz olaj- és gázmezők feltárására. Lahtiban azért Putyin békésebb húrokat pengetett, és azt bizonygatta, hogy kormánya mindent megtesz a külföldi befektetők jogainak védelmére, és minimálisra korlátozza a külföldi tőke elől elzárt ágazatokat.

A stabil energiaellátásért cserébe van mit felkínálnia az EU-nak: a garantált kereslet mellett a könnyebb bejutást a látványosan megerősödött orosz vállalatok számára az egységes uniós piacra. Oroszországon azonban nem lesz könnyű fogást találni. Nem véletlenül jegyezte meg Barroso: "Nem szabad megengedni, hogy az energia ugyanúgy szembeállítsa az EU-t és Oroszországot, mint annak idején a kommunizmus." A szárnyaló energiaáraknak köszönhetően az orosz gazdaság látványosan talpra állt, és Moszkva immár nincs annyira rászorulva a külföldi befektetésekre, mint pár évvel ezelőtt. Más kérdés - és ezt Putyin is megemlítette -, hogy az energetikai függőség kölcsönös. Az unió földgázszükségleteinek 44 százalékát Oroszországból szerzi be, az orosz gázexportnak pedig 67 százaléka irányul az EU-ba, és Moszkva nem tud máról holnapra alternatív felvevőpiacok felé fordulni.

Az egymásrautaltság ellenére persze az erőviszonyokat meghatározza, hogy az egyetlen, ráadásul monolitként megjelenő eladóval a másik oldalon sok kisebb-nagyobb vásárló áll szemben. Lahtiban sem sikerült palástolni a 25-ök közti ellentéteket. A tagállamok egy része - köztük főként az újak - markánsabban fogalmazzák meg Moszkvával szembeni aggályaikat az emberi jogok helyzete vagy az egykori szovjet "hátsó udvarban" tetten érhető orosz külpolitikai törekvések miatt. Lahtiban a vacsoráról kiszivárgott értesülések szerint a lengyel és az észt kormányfő például túlment az előzőleg egyeztetett kritikán, amikor az orosz-grúz válság elfajulását vetette a vendég szemére, mondván, a közös érdekek mellett az EU tagállamainak közös értékei is vannak. Jacques Chirac francia államfő ugyanakkor arról beszélt, hogy az emberi jogok és az energiaellátás két különböző dolog, és az orosz-grúz viszálykodás nem ronthatja meg az unió és Moszkva viszonyát.

VIDA LÁSZLÓ

Hozzászólások