Tetszett a cikk?

Nehezen ment, de végül létrejött Ausztriában a szociáldemokrata-kereszténydemokrata nagykoalíció. Az Alfred Gusenbauer vezette új kabinetnek göröngyös utat jósolnak.

Egy híján száz nappal az október 1-jei általános választások után hétfőn megszületett az egyezség Ausztria két óriáspártja, a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) között: közösen alakítanak kormányt. Az Alfred Gusenbauer (képünkön) vezette nagykoalíció menetrendje 11 kőkemény fordulóban kristályosodott ki, a 177 oldalas, erősen kompromisszumos program teljesítményt és szolidaritást ígér, a húszfős kormány kulcspozíciói néppárti kezekben maradtak.

Egy hónappal ezelőtt egyedül az osztrák államfő, Heinz Fischer szabott egyértelmű menetrendet: január 8-án be kell fejezni a hosszúr a nyúlt tárgyalásokat, 9-én a pártvezetőségek elé tárni az egyezséget, 11-én pedig felesküdhet az új kormány, élén a második köztársaság 10. kancellárjával, a 46 esztendős Gusenbauerrel, aki kisebbségi kormány alakítására kap megbízást a szintén szociáldemokrata hátterű államelnökétől, ha az említett időpont nem hoz nagykoalíciós paktumot.

Fischerrel szemben a politikusok és a közvélemény is az utolsó pillanatig kételkedett az egységben. Az utóbbi hat esztendő ugyanis mélyre ásta az árkot az előző harminc év kancellárját adó, azóta ellenzékbe szorult SPÖ, illetve a jobboldali erőkkel összeállt néppárt között. A szociáldemokraták mindvégig féltek, hogy a Wolfgang Schüssel vezette ÖVP a hátuk mögött újra a két szélsőjobboldali párttal alkot kormányt. Már csak mérgében is, mert a szociáldemokraták két parlamenti vizsgálóbizottságot is alakítottak a konkurens nagypárt ügyeinek kivizsgálására.

Átható volt a bizalmatlanság a konzervatívoknál is. Az októberi választásokon az SPÖ-től mindössze 1 százalékkal elmaradt néppártot olyannyira váratlanul érte a vereség, hogy jó ideig játszotta a sértődöttet. Kivált, hogy rögtön vizsgálatot is kapott a nyakába. A kereszténydemokrata politikusok csodában reménykedtek, abban, hogy a mindenhatónak hitt Schüssel megfordítja az erőviszonyokat. Erre azonban az eddigi kancellárnak nem maradt lehetősége, a választási eredmények ugyanis kizárólag nagykoalíció megalakítását tették lehetővé. Elvben az egykor Jörg Haider szárnyai alatt nevelkedett két szélsőjobboldali párt, a kék Szabadságpárt (FPÖ), illetve a narancssárga Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) is partnerségre léphetett volna a fekete néppárttal, ám belső ellentéteiket, egymás tönkretételét még a hatalomnál is fontosabbnak tartották. A parlament ötödik erejét adó zöldek viszont túlságosan elvhűek maradtak, minden kompromisszum elől elzárkóztak, s ezzel önmagukat írták ki a kormányzásból.

Hogy kellő fogyókúrát jelentettek-e hataloméhségből az ellenzéki évek a szociáldemokratáknak - akik az ausztriai népességarányt tekintve Európa legnagyobb, 300 ezer tagot számláló pártját mondhatják a magukénak -, egyelőre nem tudni, az azonban biztos, hogy élgárdájuk kicserélődött. A négy tartományt is uraló irányítás csupa új, fiatal politikust tömörít, s a vezetői képességeiben mindmáig megkérdőjelezett, Gusinak becézett pártelnök sem viselt még állami tisztséget. A néppárti vezetés viszont az előző hat év hatalmi viharaiban összecsiszolódott politikusokból áll, egységük eleddig erősebbnek bizonyult a választási vereség után óhatatlanul feltámadó belviszálynál.

Ezekből az adottságokból csakis kompromisszumos kormányprogram születhetett - a zöldek szerint az előző időszak fekete-narancssárga politikája folytatódik, csak éppen vörös kancellár irányításával. Tény, a szociális szívtelenség elleni programmal első helyre befutott Gusenbauernek rengeteget kellett engednie választási ígéreteiből, de nem annyit, hogy píárosai ne tudnának sikert faragni a köztes megoldásokból. Európának is példát adó eredménynek mondható, hogy a következő választási ciklusban nem lesz olyan osztrák állampolgár, akinek az alapbiztonságáról ne gondoskodna az állam. Ezt a biztonságot az állampolgári jogon járó havi 725 euró garantálná, ami még akkor is tiszteletre méltó tétel, ha az SPÖ eredetileg 800 eurót akart, és hogy a pénzt nagyon szigorú kritériumok teljesülése esetén ítélik csak oda, s előteremtéséhez a tartományok áldása is szükségeltetik. Döntés született a nyugdíjminimumról, a gyermekgondozási segély rugalmas igénybevételéről, a nyugdíjfeltételek javításáról. A gazdagok megadóztatását azonban nem sikerült elérniük, sem az egészségbiztosítási hozzájárulás összegének változatlanul hagyását.

Nem tudták átverekedni a szociáldemokraták a néppárton a leginkább beharangozott két követelésüket sem: a tandíjak megszüntetését és a kiszállást a páneurópai EADS repülőgépgyártó konzorciummal kötött vadászrepülőgép-üzletből. S bár az SPÖ rendkívüli fontosságot tulajdonított az Ausztriában sokat bírált oktatási programnak, mindössze 200 millió euró kiadásnövelést tudott kiharcolni, azt is csak 2010-ig. Nem tudta elérni, hogy a különböző iskolatípusokat a tanulók 14 éves koráig egységesítsék, irányelv maradt, hogy az osztálylétszám az általános iskolában legfeljebb 25 fő legyen. Nem sikerült javítani az egyetemek oktatási körülményein, és kutatásra sem jut több pénz. A tandíj megmarad ugyan, de a szociálisan rászorultak több támogatási lehetőségből választhatnak, és szemeszterenként hatvan óra közmunkával - például idősek segítésével - megváltható.

A néppárt viszont, amelyet elemzők a koalíciós tárgyalások egyértelmű győztesének nyilvánítanak, nem csupán a partner követeléseit faragta meg, de - elsősorban Schüssel rutinjának és az SPÖ kormányzási felkészületlenségének tulajdoníthatóan - elképzeléseit is érvényesítette. Így például 3 milliárd eurós adóreformot harcolt ki a vállalatoknak a 2008-2009-es időszakra, részleges és fokozatos liberalizálást az új EU-országok munkavállalóinak foglalkoztatására, és elérte a költségvetési kiadásnövekedés viszonylagos féken tartását. A légtérvédelem mikéntjéről pedig - a védelmi tárca SPÖ-felségterület lett - majd akkor határoznak, ha a parlamenti vizsgálóbizottság befejezte munkáját.

Ausztria nagykoalíciós emlékei nem éppen pozitívak. Az 1990-es éveket a reformok lelassulása, a túlzott kompromisszumok, a kezdeményezések kölcsönös fékezése jellemezte. Hogy a kényelmes parlamenti kétharmados többség most az államigazgatás áramvonalasabbá tételét és a föderáció modernizációját hozza-e, annak egyelőre a jövőről szóló dokumentumokban ugyanúgy nincs nyoma, mint ahogyan markáns Európa-politikai, környezeti kezdeményezések kontúrjai sem láthatók. A tervek között szerepel viszont, hogy a választójogot leszállítják 16 évre, a 10 milliárd eurós sztráda- és vasútépítést pedig az ásványolajadó emeléséből fedezik.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!