Tetszett a cikk?

Ha tagságot nem is, de egyre szorosabb együttműködést azért kínál az EU a szomszédos államoknak, amelyek közeledését egy külön pénzügyi alappal is segíti.

Közel 12 milliárd euróval ösztönzi politikai és gazdasági reformokra az EU 2007-2013 között Oroszországot, valamint az unió 16 szomszédos államát. Benita Ferrero-Waldner külkapcsolatokért felelős biztos a minap elismerte: a keret szerény, de így is 45 százalékkal több, mint amennyit az unió az előző költségvetési időszakban a szomszédos országok segítésére fordított. A költségvetésből folyósított támogatás növelése mellett lényegesen megemelték az érintett országok számára az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelkeretét is. Bár a végleges összeg jóval kisebb az Európai Bizottság (EB) eredeti javaslatánál, hét év alatt így is összesen 12,4 milliárd eurót - a 2000-2006 közötti 7,1 milliárdnál 75 százalékkal többet - nyújthat.

Az EU körül a jólét, a stabilitás és a biztonság gyűrűjét kialakítani hivatott, 2004 májusában indított programba 16 olyan ország került be - a mediterrán és közel-keleti szomszédok közül Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Szíria, Tunézia, illetve a Palesztin Hatóság, valamint Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna -, amelyet Brüsszel hosszabb távon sem kecsegtet tagsággal. Gazdasági és politikai közeledésüket, jólétüket azonban saját jól felfogott stratégiai érdekének tekinti.

Az EU 2007-től a 16-oknak és a nem a szomszédságpolitika, hanem az úgynevezett stratégiai partnerség keretében kezelt Oroszországnak szánt 12 milliárd euró költségvetési pénzt egyetlen közös kasszába, az új Európai Szomszédságpolitikai és Partnerségi Programba (European Neighbourhood and Partnership Instrument - ENPI) tette, amely a mediterrán térségnek szóló MEDA, a kelet-európai TACIS, valamint a demokrácia és emberi jogok érvényesülését segítő EIDHR helyére lép. Ez az ígéret szerint egyszerűbben és rugalmasabban fog működni, javítva és gyorsítva a pénzek felhasználását.

A hosszú távon is csak jó szomszédként kezelt országokra külön elbánás érvényes, más, mint az uniótól távol maradó fejlett országokra (mint Norvégia vagy Svájc), a tagjelöltekre (Törökország, Horvátország, Macedónia) vagy a potenciális tagjelöltekre (a többi jugoszláv utódállam és Albánia), illetve az EU-hoz belátható időn belül csatlakozni nem kívánó Oroszországra. A szomszédságpolitika eredményeit értékelő tavaly decemberi bizottsági jelentés szerint az EU-pénzek csökkenthetik az egyes országokban beindult politikai és gazdasági reformkezdemények nagy indulási költségeit, megkönnyítve ezzel a változások lakossági elfogadását, és növelve a reformok iránti elkötelezettséget.

Az érintett országokkal egyeztetett cselekvési tervekben a szabad kereskedelmi megállapodáson túl, a nem vám jellegű akadályokat lebontó jogharmonizációt, például élelmiszerügyi és ipari szabványok átvételét, a jogi keretek (egyebek közt adó- és versenyjog, piacszabályozás) közelítését is támogatják. Kiemelt terület a jog- és a szociális biztonság javítása, a szegénység felszámolása, az emberi és politikai jogok védelme. Akárcsak a határellenőrzés, a szomszéd országok polgárai számára a legális belépés megkönnyítése, az illegális bevándorlás megfékezése. A hozzá bevándoroltak visszafogadásáról kötött megállapodásért cserébe Brüsszel vízumkönnyítést is kínál a tudományos, képzési, üzleti célból utazóknak. Az EU tavaly novemberben ratifikálta az első ilyen egyezményt Ukrajnával, rövidesen tető alá hoz egy hasonlót Marokkóval, és hamarosan tárgyalásokat kezd Moldovával. A szomszédságpolitika része a szorosabb külpolitikai egyeztetés is, és az EU aktívabb szerepet akar játszani az érintett térségek konfliktusainak a rendezésében.

Egyszerűsítik a határon átnyúló együttműködést, amit az EU-n belüli strukturális alapok mintájára szerveznek át, és regionális fejlesztési alapból (ERDF) nyújtanak hozzá társfinanszírozást. A 2004-es bővítési folyamat mintájára jut pénz konkrét problémák megoldásához szakértőkre, illetve úgynevezett ikerprogramokra, amelyek során egy témában jártas EU-tisztviselő a szomszéd ország hivatalában dolgozva adja át tapasztalatait. Ebben kiemelten számítanak a tíz új tagország közreműködésére. A kezdeti nehézségek után a közelmúltban a mediterrán országokban, illetve Ukrajnában mintegy száz ilyen ikerprogram indult be.

A keretből Brüsszel 700 millió eurót tervez elkülöníteni egy befektetési alapba, amelyet a tagországok együttesen hasonló összeggel fejelnének meg. Az alap által a cselekvési programokban szereplő projektekhez nyújtott forrást az EIB, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve a tagországok fejlesztési bankjai egészítenék ki hitelekkel. További 300 millió eurót pedig a cselekvési tervek végrehajtásában legjobban teljesítő országok jutalmazására különítenek el. Brüsszel a 2010-re szabad kereskedelmi övezet létrehozását megcélzó euro-mediterrán partnerség mintájára a hat szovjet utódállammal is regionális dialógust akar folytatni.

A szomszédságpolitikát az EU a szovjet utódállamok számára is a bővítés alternatívájaként kínálja, amit Eneko Landaburu, az EB külkapcsolati főigazgatója egy tavalyi konferencián ki is mondott. A 2006. decemberi EU-csúcs végleg nyilvánvalóvá tette, hogy az unió a Nyugat-Balkánnal és Törökországgal szemben vállalt kötelezettségein túl belátható ideig nem tesz újabb bővítési ígéretet. Ez felértékeli a szomszédságpolitikát, amely persze egyértelműen felkínált "európai perspektíva" híján eleve nem lehet olyan hatékony ösztönző a reformokra, mint a bővítési politika. Kérdés az is, viszonylag csekély anyagi forrásaival alkalmas-e arra az EU, hogy tartósan magához kösse a szovjet utódállamokat.

Ukrajna például már csak elvi okokból is nehezményezi, hogy egy kalap alá veszik a nem európai földközi-tengeri országokkal. Ez utóbbiak egyébként hagyományosan nagyobb hangsúlyt kaptak az EU külpolitikájában, és ez a helyzet csak a 2004-es bővítés után, az EU geopolitikai súlypontjának keletre tolódásával kezd érezhetően megváltozni. Ráadásul a soros német elnökségnek eltökélt szándéka, hogy lendületet adjon a keleti szárnynak. Ezt egyre sürgetőbbé teszik az energiaellátás biztonságával kapcsolatos kihívások is, hiszen az EU-ba irányuló orosz gázszállítások fő tranzitországa Ukrajna, a Kaszpi-tengeri és a közép-ázsiai szénhidrogén-lelőhelyek pedig a kaukázusi utódállamokon keresztül érhetők el Európa számára. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter nemrég figyelmeztetett is: az EU alábecsüli a közép-ázsiai utódállamok, mindenekelőtt Kazahsztán jelentőségét.

SALAMON GABRIELLA

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Világ

Alkotmányra várva

Történelmi mulasztás lenne, ha a 27-eknek a 2009 tavaszán esedékes európai parlamenti választásokig nem sikerülne...