Pár éven belül India jelentős információtechnológiai központjává válhat az eddig inkább a nyomor hazájaként ismert Kalkutta. Eközben az ország gazdaságát a túlhevülés fenyegeti.

Könnyen lehet, hogy hamarosan eltűnnek a kalkuttai utcaképet meghatározó, emberi erővel húzott riksák. A hatóságok ugyanis be akarják tiltani a mindössze 10 rúpiáért - kevesebb mint 50 forintért - igénybe vehető közlekedési eszközt, mondván, az emberek igáslóként való kihasználása nemcsak megalázó, de utasra és a többnyire mezítlábas riksásra is veszélyes az autókkal zsúfolt utcákon. Pedig a világon már csak a kelet-indiai Kalkuttában létező, ember vontatta kétszemélyes riksa több tízezer férfi számára az egyetlen munkalehetőség, a család kizárólagos megélhetési forrása.

Nyugat-Bengál szövetségi állam kormánya nemrég döntötte el, hogy az idén végleg száműzi az utakról a brit gyarmati múlt jelképének tartott riksát. Az emberi járom látványa nem is illik ama törekvésbe, hogy a világ egyik legszegényebb városa 2010-re Kelet-India információtechnológiai központjává váljék. Kalkutta egyre nagyobb szeletet hasít ki az idén 25 milliárd dolláros indiai it-exportból: az éves növekedés kétszerese a 38 százalékos országos átlagnak. A városban több üzletember is azzal dicsekedett a HVG-nek, hogy öt éven belül beérik Bangalorét, az indiai it mai központját.

Kolkata - ahogy a helyiek nevezik a valamikori brit India fővárosát - egyébként is az ellentmondások városa. Zsúfolt belvárosában luxushotelek tövében gyerekhad koldul, és miközben vadonatúj városnegyedek születnek, az üvegpaloták mellett egymást érik a nyomornegyedek. A Salt Lake Citynek nevezett modern városrészt például a Viktória-kori negyed omladozó épületei és a nemrég átadott nemzetközi reptér közti lecsapolt területen húzták fel, és járdáin máris nincstelenek tengetik életüket. A már most is országnyi város körül további high-tech negyedek nőnek ki a földből, Hovrah másfél négyzetkilométeren épül, és készek a tervek a jóval nagyobb Dankunira és Baruipurra is.

Az állam gazdasági felvirágzása a Nyugat-Bengált több mint három évtizede irányító kommunista kormánynak köszönhető, amely hamisítatlan kapitalista elkötelezettséggel keresi az újabb befektetőket. A nagy ívű projektekhez azonban egyre nehezebb szabad földet találni. Az ország egyik legnagyobb vállalata, a Tata konglomerátum autógyártással foglalkozó egysége Kalkutta melletti üzemének építése például heves tiltakozásokat váltott ki. A kormány ugyanis egy 1894-es gyarmati törvényt kihasználva sajátított ki csaknem ezer hektárt, és bár a világ állítólag legolcsóbb, 2200 dollárba kerülő autóját gyártó üzem 10 ezer új munkahelyet ígér, a termőföldjüktől megfosztott parasztok ezrei aligha tudnak sokáig megélni a kártérítésből. A telekkérdés országszerte súlyos gátja a városok fejlődésének az 1,2 milliárd lakosú Indiában, mert az évszázadok óta a földművelésből tengődő parasztokat szent kötődés fűzi a termőföldhöz, amitől sokszor semmi pénzért nem akarnak megválni.

A helyi üzleti körök azonban bíznak a város adottságaiban, és nem utolsósorban a tömegével rendelkezésre álló olcsó munkaerőben. Büszkén emlegetik például a látogatónak, hogy mind az öt indiai Nobel-díjasnak valamilyen módon köze van Kalkuttához. A korábban Újdelhire és Bombayre koncentráló külföldi tőke is egyre élénkebben érdeklődik Kalkutta iránt, aminek jele, hogy az Indiába legsűrűbben közlekedő európai légitársaság, a német Lufthansa tavaly december óta heti három közvetlen járatot indít a városba. A kalkuttai ambíciókat nyilván az indiai gazdaság teljesítménye is táplálja. A márciusban záró pénzügyi évben a hazai össztermék (GDP) növekedése 9,2 százalékos lesz, és az újdelhi kormány szerint a következő öt évben sem lassul 9 százalék alá. A GDP értéke jövőre átlépi az ezermilliárd dollárt, és egyes előrejelzések szerint India 2050-re - Kína és az USA mögött - a világ harmadik legnagyobb gazdasága lehet.

A világgazdasághoz való mind szorosabb kapcsolódást jelzi az utóbbi idők nagy üzleteinek a sora is, immár nemcsak külföldi cégek jelennek meg az országban, hanem indiai cégek is portyáznak a fejlett világban. A Londonban élő Lakhsmi Mittal vállalatbirodalma tavaly 33 milliárd dollárért felvásárolta a páneurópai Arcelor acélművet, és ezzel az iparág éllovasa lett. A napokban a Tata-csoport zászlóshajója, a Tata Steel vette meg 12,2 milliárd dollárért a brit-holland Corus Groupot, az ötödik helyre ugorva az acélipari világranglistán. Hétfőn pedig az ország vezető alumíniumcége, a Hindalco kebelezte be 5,9 milliárd dollárért amerikai-kanadai riválisát, a Novelist.

Közgazdászok azonban attól tartanak, hogy az indiai gazdaság túlhevülhet, és képtelen lesz fenntartani a kínaihoz hasonló viharos növekedést. Gyors ütemben nő hitelállomány, ahogy a folyó fizetési mérleg hiánya is, ám a kamatpolitika nem szigorodik. Bár az idénre várt 9 milliárd dollárnyi közvetlen külfölditőke-befektetés áttörés az utóbbi évekhez képest, a hiány és a remélt növekedés finanszírozásához ennek a többszöröse kéne.

A kínaihoz hasonló - évi csaknem 100 milliárd dolláros nagyságrendű - tőkebefektetéshez a kilencvenes évek elején kezdett reformok folytatása szükséges a szakértők szerint. Több szektorban is korlátozzák még a külföldiek vagyonszerzését, a vámok magasak, az infrastruktúra elmaradott, erőteljes a korrupció és szövevényes a bürokrácia. A munkáskéz olcsó ugyan, de a munkaerőpiac rugalmatlan: a száz főnél többet foglalkoztató vállalatok például a kormány engedélye nélkül nem bocsáthatnak el senkit. A közszolgáltatások gyengék, a városi háztartások felében nincs ivóvíz, ahol pedig van, ott is napi több órán át szárazak a csapok. A megtermelt elektromos áram felét lopják, vagy nem fizetik ki a számlát.

Márpedig a szegénység felszámolásához elengedhetetlen a robusztus gazdasági növekedés fenntartása. Míg a 300 milliósra becsült középosztály családonként átlag évi 22 ezer dollárból él, a lakosság 60 százaléka napi 1 dollárból tengődik. Egy átlagos falusinak napi fél dollár sem jut, a lakosság legszegényebb 10 százaléka pedig még 20 centnél is kevesebbet költhet naponta, az indiai gyermekek fele alultáplált. A munkaerő olyan olcsó - magyarázta a HVG-nek egy középosztálybeli kalkuttai családfő -, hogy nem vesznek mosógépet, mert kevesebbe kerül a szegényekkel mosatni.

KERESZTES IMRE / KALKUTTA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Születésnapi különleges sportautó készült az egyik legélvezetesebb Porschéból

Születésnapi különleges sportautó készült az egyik legélvezetesebb Porschéból

Megszólalt a Budapest Airport és a HungaroControl a repülőtér lezárásáról

Megszólalt a Budapest Airport és a HungaroControl a repülőtér lezárásáról

Kis időutazás: ezek voltak a YouTube legnézettebb videói tíz évvel ezelőtt

Kis időutazás: ezek voltak a YouTube legnézettebb videói tíz évvel ezelőtt

Több mint 70 embert kellett ellátni a Katalóniában történt éjszakai tüntetések után

Több mint 70 embert kellett ellátni a Katalóniában történt éjszakai tüntetések után

Két magyar film felújított változatát vetítik a Lumiere fesztiválon Lyonban

Két magyar film felújított változatát vetítik a Lumiere fesztiválon Lyonban

Nem oldódott meg a legendás pilótanő eltűnésének rejtélye

Nem oldódott meg a legendás pilótanő eltűnésének rejtélye