Minden ausztrál miniszterelnöke akar lenni és új korszakot ígért győzelmi beszédében Kevin Rudd, aki a balközép Munkáspárt élén csúfos vereséget mért az ötödik kontinenst 11 és fél éven át vezető liberális-nemzeti koalícióra a múlt heti parlamenti választáson. Az 50 éves Rudd - akinek pártja a 150 fős törvényhozásban az előzetes adatok szerint legalább 83 helyet szerzett - generációváltást hoz a 68 évesen távozó John Howard eddigi kormányfő után. Változás az is, hogy Rudd szakít a párthagyománnyal, és nem a belső erőcsoportok által javasolt politikusok közül választ minisztereket, hanem ő maga dönt személyükről, ígérete szerint kizárólag alkalmasságuk alapján.

A miniszterelnök-helyettesi posztot és vele a munkaügyi tárcát a párt második embere, Julia Gillard kapja. Az ausztrál szokás szerint a kormányfő utódjelöltjének helye, a kincstárügyi (gazdasági) miniszteri poszt a Rudd-dal egy középiskolába járt közgazdásznak, Wayne Swannak jut, míg a pénzügyek gazdája Lindsay Tanner lesz. Kérdés, megkapja-e a környezetvédelmi miniszteri kinevezést az e területért az árnyékkormányban felelős egykori rocksztár, Peter Garrett (HVG, 2007. november 24.), aki a kampányban többször is bakizott, ezért esetleg inkább a bennszülöttekkel kapcsolatos ügyeket bízhatják rá.

Központi szerepet kapott a környezetvédelem a Munkáspárt kampányában, és Rudd egyik első intézkedéseként ratifikálja a Howard által elutasított - a klímaváltozást a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának korlátozásával megállítani hivatott - kiotói szerződést. Az új ausztrál miniszterelnök vezeti majd országa küldöttségét decemberben az indonéziai Baliban tartandó ENSZ-konferenciára, amely már a kiotói megállapodás teljesítése utáni időről tárgyal. Az ausztrál fordulattal a fejlett ipari országok közül az USA egyedül marad a klímaszerződést ellenzők között. George W. Bush amerikai elnök Howarddal az iraki háború ügyében kitartó utolsó szövetségesét is elveszítette, Rudd ugyanis - bár hangsúlyozza, hogy külpolitikájának központi eleme marad az USA-val ápolt kapcsolat - tárgyalásokat kezd az Irakban lévő másfél ezer ausztrál katona kivonásáról.

Rudd várhatóan erősíti Ausztrália ázsiai orientációját, különösen a Pekinghez fűződő viszonyt. Kína immár a kontinensnyi ország legnagyobb kereskedelmi partnere, nyersanyagainak fő felvevőpiaca. A kínai keresletnek és az általános nyersanyagpiaci fellendülésnek köszönhetően az ausztrál gazdaság - immár bő másfél évtizede - látványosan nő (az idén 4,4 százalék felett), a munkanélküliség pedig az 1970-es évek közepe óta nem tapasztalt mélypontra, 4,3 százalékra süllyedt. Ez sem segített azonban a Howard-kormányon, amelynek rosszkor jött, hogy az inflációs nyomásra hivatkozva a jegybank összesen hatszor - kampányidőszakban Ausztrália történetében először - emelte az irányadó kamatlábat. A Munkáspárt korábbi adóemeléseinek megismétlődésétől tartókat megnyugtató - és pártját a brit Tony Blairhez hasonlóan középre navigáló - Rudd a mértéktartó gazdaságpolitika folytatását ígéri, és azt, hogy az ő kormánya is nagyjából a hazai össztermék (GDP) 1 százaléka körüli többletben tartja a költségvetést.

Az új miniszterelnök mozgásterét szélesíti, hogy a volt kormánypártok szétzilálódtak. Nemcsak a vidéki bázisú - eddigi legrosszabb választási eredményét produkáló - kisebbik partner, a Nemzeti Párt keres új vezetőt, hanem a neve ellenére konzervatív Liberális Párt is. Howard a kudarc nyomán lemondott a pártelnökségről, ráadásul elveszítette 33 éven keresztül őrzött parlamenti mandátumát is: ilyen csúfság legutóbb 1929-ben ért ausztrál miniszterelnököt. Nem vállalja az ellenzékbe szorult liberálisok vezetését Peter Costello volt kincstárügyi miniszter sem, aki éveken át hiába várta, hogy Howard betartsa ígéretét, és átadja neki a kormányfői és pártelnöki posztot. Az új pártvezérnek nem lesz könnyű dolga: a Munkáspárt irányítja a szövetségi államokat is.

NAGY GÁBOR