Jószerével még hivatalba sem lépett, máris temetni kezdték az új, Yves Leterme flamand kereszténydemokrata politikus vezette belga kormányt. Leginkább elsőáldozók misekönyvére emlékeztet, a mennybe jutás ígérete nélkül - értékelte a március 18-án létrejött ötpárti koalíciós megállapodást a Le Vif francia nyelvű belga politikai magazin. Kilenc hónapra jött világra, mégis koraszülött, s kevés az esélye az életben maradásra - írta a flamand De Morgen napilap publicistája, arra utalva, hogy Belgiumban még soha nem tartott ilyen sokáig a kormányalakítás, és talán soha nem voltak ilyen bizonytalanok a kabinet kilátásai. A nyertes flamand és vallon pártoknak ugyanis az ország három régiójában - az északi Flandriában, a déli Vallóniában, illetve Brüsszelben - tavaly júniusban tartott voksolás után 280 napra volt szükségük, hogy központi kormányt alakítsanak.

A flamand pártok közül a nacionalista Új Flamand Szövetséggel (N-VA) közös listát állító, Leterme vezette kereszténydemokraták, délen és Brüsszelben pedig a vallon liberálisok szerezték a legtöbb alsóházi parlamenti mandátumot. Amikor Leterme tavaly júliusban kormányalakítási megbízást kapott II. Albert királytól, egy négypárti, flamand-vallon kereszténydemokrata-liberális koalíció lebegett a szeme előtt. A flamand politikus előbb augusztusban, majd novemberben is visszaadta megbízását, s csak harmadszori nekifutásra járt sikerrel. Ez persze elődje, Guy Verhofstadt érdeme is. Az elhúzódó válság miatt ugyanis az uralkodó karácsony előtt Verhofstadtot bízta meg egy, az ügyvivőinél szélesebb jogkörű átmeneti kormány felállításával, amelynek fő feladata a 2008-as költségvetés kidolgozása volt. Verhofstadt nem is vallott kudarcot, igaz, a vallon szocialisták bevonásával kibővítette a kormányt. Ha személycserékkel is, de végül ezt az ötpárti kereszténydemokrata-liberális-szocialista koalíciót viszi most tovább Leterme.

A talajt Leterme számára előkészítő Verhofstadt "trükkje" az volt, hogy elkülönítette a kormányprogramról és a flamandok által követelt intézményi reformokról folytatott tárgyalásokat. A vallonok ugyanis szinte hallani sem akarnak az alkotmányos berendezkedés érdemleges megváltoztatásáról, vagyis a föderációt alkotó régiók önállóságának kiterjesztéséről, ami eleve kilátástalanná tette a koalíciós alkudozást. Január óta azonban az intézményi reformokkal egy külön "bölcsek tanácsa" foglalkozik, amelyben a szélsőjobboldali Flamand Érdek kivételével minden parlamenti párt - flamandok és francia ajkúak paritásos alapon - képviselteti magát. Fel is gyorsult a kormányprogram egyeztetése, a pártok húsvét előtt mindenben megállapodtak, épp csak az igazán kényes és mindkét nyelvi közösség számára jelképes fontosságú intézményi kérdéseket halasztották későbbre.

A Leterme-kormánynak július közepére kell a törvényhozás elé terjeszteni az államreform-javaslatokat. A flamandok szeretnék, ha a régiók végre többletjogokhoz jutnának a foglalkoztatáspolitika, a társadalombiztosítási rendszerek és a társasági adózás területén is. Követelik az ország egyetlen kétnyelvű választókörzete, Brussel-Hal-Vilvoorde kettéosztását is, de az északi kívánságlistából a vallonok egyelőre legfeljebb a gyermeknevelési támogatások decentralizálását hajlandóak fontolóra venni. Ha a határidőig nem lesz lényeges haladás, nem csupán az N-VA fordíthat hátat Leterme-nek, hanem akár a saját pártja is. Már az is kiszolgáltatottá tenné, ha csak az N-VA menne ellenzékbe, hiszen a francia ajkúak így is többségben vannak a kormányban, amire jó három évtizede nem volt példa. Leterme ennek ellenére közölte: nem hagyja, hogy az N-VA túszul ejtse. A koalíciós pártok vezetői is bizakodóak, ám az elemzők csóválják a fejüket: hogyan tudnának közös nevezőt találni az intézményi reformokban júliusig, ha korábban háromszor ennyi idő alatt is alig közeledtek az álláspontok, miközben a két nyelvi közösség között jócskán elmérgesedett a viszony?

Kételkednek Leterme képességeiben is. Nem vezéregyéniség, nincs víziója, hiányzik belőle Verhofstadt kreativitása, és ami a legfontosabb, tapasztalatlan a közösségek közötti párbeszédben, a kompromisszumkeresésben - szólnak a vádak. Főleg a francia ajkúak bizalmatlanok vele szemben, Leterme ugyanis nemrég még azt fejtegette, hogy az országot csupán a király, a fociválogatott és néhány sörmárka tartja egyben, a szociális ellátórendszereken keresztül Flandria által pénzügyileg támogatott Vallóniát pedig kővel megrakott hátizsákhoz hasonlította. A választások óta is sorozatos baklövésekkel hangolta maga ellen a vallonokat, és csak februárban kezdett békésebb húrokat pengetni, miután súlyos belső vérzéssel váratlanul két hétre kórházba került. Nem csoda, ha egy friss felmérés szerint csak minden ötödik vallon hisz a kormány jövőjében. Hiába örvend Flandriában továbbra is nagy népszerűségnek Leterme, országosan csak a megkérdezettek alig több mint harmada bízik ötpárti koalíciójában.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL