Az olimpiát is veszélyeztető tibeti feszültség közepette megnyugvást, ám új kihívásokat is hozhat Peking számára, hogy Tajvanon Kína-barát elnököt választottak.

Szokatlanul erős biztonsági intézkedések közepette gyújtották meg az olimpiai lángot hétfőn az ókori játékok helyszínén, a görögországi Olümpiában. Több Tibetet támogató szervezet ugyanis az ünnepi esemény megzavarásával fenyegetőzött a március 15-én Lhászában kirobbant tüntetések véres kínai leverése miatt (HVG, 2008. március 22.). Végül egyetlen tiltakozónak és csupán rövid időre sikerült kizökkentenie a ceremóniát, a láng pedig elindulhatott 130 napos, 137 ezer kilométeres útjára, amelynek végén augusztus 8-án érkezik a pekingi megnyitóünnepségre.

Még nagyobb készenlét övezi majd a lángot májusban, amikor megpróbálják megjárni vele a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet - ahonnan Kína a déli útvonalat ellenőrző Nepállal karöltve erre az időre kitiltotta a "civil" hegymászókat -, illetve júniusban, amikor Tibetet, valamint a vele szomszédos tartományokat érinti az olimpia jelképe. Azt pedig Kína nemcsak fizikai valójában, hanem szimbolikus értelemben is kénytelen védelmezni, mivel a tibeti rendcsinálás miatt felmerült a nyári játékok bojkottjának veszélye. Igaz, ezt nem kormányok hangoztatják - amelyek az 1980-as és 1984-es hasonló akció káros hatásai miatt ódzkodnak ettől -, hanem például a kérdésben hatáskör nélküli Európai Parlament elnöke, a német Hans-Gert Pöttering. A demonstráció vélhetően arra szorítkozhat, hogy a politikusok távol maradnak a megnyitótól.

A bojkottfelhívásokban a kínai kormány igazolva látja vádját, hogy a szerinte jól időzített tibeti zavargások mögött az 1959 óta az észak-indiai Dharamszalában száműzetésben élő dalai láma áll (Tibet múltjáról lásd cikkünket az 57. oldalon). A tibeti buddhisták vallási vezetője azonban váltig hangoztatja: támogatja, hogy az olimpiát Peking rendezze, mert azt egész Kína megérdemli. A központi pártnapilap, a Zsenmin Zsipao a hét végén már azt állította, a magát buddhista szerzetesként kizárólag a békés megoldások hívének tekintő láma a Kína számára a világ előtti bemutatkozás tökéletes eseményének szánt nyári játékok tönkretétele érdekében szövetkezett az északnyugati Hszincsiang tartományban élő, Peking által terroristáknak minősített, önálló Kelet-Turkesztánról álmodó muszlim ujgur szeparatistákkal is.

Kína nemcsak elzárta Tibetet a külvilág elől, de csapaterősítéseket is küldött az autonóm területtel szomszédos, a történelmi Tibethez tartozó, nagy létszámú tibeti kisebbséggel bíró Szecsuán, Csinghaj és Kanszu tartományokba. A Tibetből kiszivárgott információkból úgy tűnik, a zavargások a felszínen szuverenitási és vallási kérdések miatt robbantak ki, a mélyben azonban etnikai és gazdasági ellentétek rejlenek. Az 1950 óta kínai megszállás alatt élő tibetiek másodrendűnek érzik magukat hazájukban, különösen amióta a Lhászába vezető vasút 2006-os megnyitását követően a korábbinál nagyobb számban érkeznek oda kínaiak. Elsősorban az újonnan érkezők a haszonélvezői a kínai átlagot is meghaladó, 12 százalékos gazdasági növekedésnek és a tavaly például 13 százalékos reálbér-emelkedésnek, és az ő vállalkozásaik voltak a főleg fiatalokból álló, törő-zúzó tömeg dühének célpontjai is.

A dalai lámát amúgy feltétlenül tisztelő lázadó fiatalok úgy vélik, a békés út nem segít a gazdasági, politikai és kulturális elnyomás felszámolásában. Tibet tényleges vezetői mind kínaiak, a közigazgatás nyelve a helyiek által alig beszélt mandarin, a közalkalmazottaknak tilos a vallásgyakorlás, a zömmel nomád - és 40 százalékban analfabéta - tibetiek szegény falvaikban vagy saját városaikban gettószerűen elkülönülve élnek, a láma fényképe és az egykori zászló tiltott jelkép. Nem csak a tibetiek ellenségesek a betelepülő kínaiakkal - az utóbbiak is zárt közösségekben élnek, és lustának, a gazdasági fellendülésért hálátlannak tartják az őslakosokat. Ezt az érzést táplálják a zavargásokról a kínai médiában országszerte megjelent propagandaízű hivatalos beszámolók is.

A tibeti események beszivárogtak a múlt szombati tajvani elnökválasztási kampány finisébe, ám a Demokratikus Haladó Párt (DPP) Peking keménykezűségével riogató jelöltje, Frank Hsieh így is súlyos vereséget szenvedett a nacionalista Kuomintangot képviselő volt tajpeji polgármestertől, Ma Jing-csioutól. Az 1949-es polgárháborút a kommunistákkal szemben elveszítő, majd a szigetre menekülő Kuomintang a januári parlamenti választáson két kisebb párttal már háromnegyedes többséghez jutott a törvényhozásban, és a sziget 25 városa közül 15-nek a polgármesterét is ők adják, így a diktatúra két évtizeddel ezelőtti felszámolása óta most élvezik a legnagyobb hatalmat.

Először nyert tajvani elnökválasztáson olyan jelölt, aki nyíltan hangoztatta: baráti politikát kíván folytatni a népi Kínával. A szavazatok 58 százalékát besöprő Ma fő célja, hogy az 1990-es években megszokotthoz, illetve a hatalmas északi szomszédéhoz képest lassú, 5,7 százalékos növekedést a sziget és a szárazföld közti szorosabb gazdasági integrációval pörgesse fel. Ehhez oldani kell a tajvani tőkekivitel előtti korlátokat, de a május 20-án hivatalba lépő elnök azt is szeretné, ha az egymástól alig 160 kilométerre lévő Tajvan és Kína között közvetlen menetrend szerinti légi kapcsolat lenne, és nem kéne öt órát Hongkong felé kerülni. A tajvani elnökválasztással kapcsolatban ezúttal visszafogott Peking sem zárja ki a - politikai okokból - tanácsadókon keresztül és nem kormányzati szinten folytatott megbeszéléseket. Ehhez fel kellene éleszteni az 1992-ben rögzített, de a távozó, a függetlenséggel Washingtont is bosszantva kacérkodó Csen Suj-pian elnök által sutba dobott kompromisszumot, miszerint Tajpej és Peking egyaránt az egy Kína híve - igaz, azt másképp értelmezik.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Uniós pénz van a magyarországi roma gettók felszámolására, de alig történik valami

Uniós pénz van a magyarországi roma gettók felszámolására, de alig történik valami

Minden kerékpárra jó lenne felszerelni egy ilyen vészhívót

Minden kerékpárra jó lenne felszerelni egy ilyen vészhívót

Komoly üzemanyagár-emelést és 120-as sebességlimitet lengettek be a németek

Komoly üzemanyagár-emelést és 120-as sebességlimitet lengettek be a németek

Nagyon rossz adat érkezett a német gazdaságból, kezdhetünk aggódni

Nagyon rossz adat érkezett a német gazdaságból, kezdhetünk aggódni

Marabu Féknyúz: Mihez kezdünk az űrben?

Marabu Féknyúz: Mihez kezdünk az űrben?

Majtényi László semmiben sem ért egyet Varga Judittal

Majtényi László semmiben sem ért egyet Varga Judittal