HVG

Gyorsan fejlődik a Szerbiától 2006-ban elvált Montenegró, lendületesen, 7 százalékkal nő a gazdaság, mindössze 4 százalékos az infláció, mérséklődött a munkanélküliség, és áramlik a külföldi tőke. Így aztán aligha meglepő, hogy az országban nincs kormányváltó hangulat. A viszonylagos nyugalom egyik fő haszonélvezője a 2003 májusa óta hivatalban lévő Filip Vujanovics államfő, az április 6-ai elnökválasztás fő esélyese. A közvélemény-kutatások szerint akár már az első fordulóban is megszerezheti a szavazatok több mint felét, míg legfőbb ellenfele, a helyi szerbeket képviselő Andrija Mandics 20 százalékra számíthat. Vujanovics esélyeit az is növeli, hogy a média nagy része mögötte áll, ellenfelei ritkán tudnak megszólalni.

A montenegrói politikai életet az utóbbi két évtizedben meghatározó, hol az államfői, hol a miniszterelnöki székben ülő Milo Gyukanovics embereként Vujanovics további gazdasági növekedést és új munkahelyeket ígér, s kiáll az egykori jugoszláv tagköztársaság EU- és NATO-tagsága mellett. Korábban az is felmerült, hogy a változatlanul Montenegró igazi uraként számon tartott Gyukanovics is indul az államfőválasztáson. A 46 éves miniszterelnök azonban - nem hivatalos források szerint - az EU nyomásának engedve végül lemondott az elnöki székbe való átülésről. Brüsszel azért nem lelkesedik Gyukanovics elnökségéért, mert több mint egy évtizede azzal vádolja, hogy az 1990-es évek közepétől éveken át a helyi cigarettacsempész-maffia egyik fő embere volt, s több ezer tonna füstölnivalót juttatott Montenegróból az EU-ba, elsősorban Olaszországba. Gyukanovics mindezt tagadja, s a múlt héten az olaszországi Bari ügyészsége előtt is elmondta: a podgoricai politikai elit becsületét Montenegró olasz ellenségei akarják besározni.

Bár az olasz hatóságoknak állítólag bizonyítékaik is vannak Gyukanovics bűnösségére, egyelőre nem tehetnek semmit, a hazájában változatlanul népszerű politikusnak ugyanis miniszterelnökként mentelmi joga van. Az eljárás sikerének esélyeit az is csökkenti, hogy Gyukanovics részben az európai hatalmak tudtával és hallgatólagos beleegyezésével követett el vámcsalást és hasonló bűncselekményeket: 1996-ban szembefordult a Nyugat akkori első számú közellenségével, Szlobodan Milosevics szerb elnökkel, ezért aztán a külföld akkortájt nemigen firtatta kétes üzelmeit.

A vádakat a montenegrói ellenzék is megalapozottnak tartja. Mandics, illetve a Szocialista Néppárt jelöltjeként induló Szrgyan Milics a korrupció, illetve a szervezett bűnözés és a "maffiaállam" elleni harcot állította kampánya középpontjába. Az ellenzéki választókat megosztó Milics és Mandics azonban egymással is harcban áll. Leginkább azért nem hajlandók szövetségre lépni egymással, mert míg Mandics igazi szerbként ellenzi Montenegró NATO-tagságát és Koszovó függetlenségének elismerését, Milics nem zárja ki hazája euroatlanti integrációját.

A külpolitika egyébként a jelek szerint behatolt a gazdasági életbe is. Orosz befektetők - akik az utóbbi két évben a legnagyobb befektetők voltak Montenegróban - arra panaszkodnak, hogy Podgorica akadályozni akarja további térnyerésüket. A kormány nemrég két privatizációs pályázatot (egy bányászatit és egy energiaiparit) is visszavont, amelyek megnyerésére orosz vállalatoknak volt a legjobb esélyük. Az oroszok a magas ingatlanárak miatt is elégedetlenek, pedig azokat nagyrészt éppen az ő befektetéseik hajtották fel. A nehézségek ellenére Montenegró változatlanul az első Európában az egy főre jutó külföldi befektetések terén, s valószínű, hogy az elégedetlenkedő oroszok sem fordítanak hátat az országnak.

NÉMETH ANDRÁS