Meg kell szüntetni a kenyérért való sorban állást! - adta ki az ukázt a minap Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, utasítva a hadsereget, hogy növelje a termelést saját sütödéiben, és vegyen részt a kenyérosztásban. Jó oka volt a szokatlan utasításra a lassan négy évtizede hatalmon lévő államfőnek, a kenyérhiány ugyanis politikai kérdés Egyiptomban. A 76 milliós lakosság fele a szegénységi küszöb alatt, azaz naponta 1 dollárnál kevesebből él, és napi betevője szinte kizárólag néhány darab lepényszerű belediből áll. A kerek, kovásztalan kenyér darabja 5 piaszterbe - alig 2 forintba - kerül állami támogatással, ám a nélkül legalább tízszer annyit kérnek érte. Ez pedig elviselhetetlen ár az egyiptomi szegények számára, akik szó szerint ölni is képesek a kenyérért: a néhány napja egyes kairói pékségek előtt kitört zavargásokban többen is életüket vesztették. A feszültséget fokozza, hogy a dotált kenyérért - korábban elképzelhetetlen módon - négy-öt órán át kell sorban állni. Tucatnyian vesztették életüket Jemenben is néhány hete erőszakos megmozdulásokban. A haragot ott az váltotta ki, hogy fél év alatt a duplájára ugrott a kenyér és más alapvető élelmiszerek ára. Marokkóban pedig nemrég 34 embert ítéltek börtönbüntetésre a kenyérlázadásokban való részvételük miatt.

Az élelmiszerek világméretű drágulása hatványozottan sújtja az élelemimportra szoruló arab térséget. Különösen azokat az országokat, amelyeknek nincs vagy csak kevés az olajbevételük. Egyiptom például az évi 2 milliárd dolláros amerikai segélyből 54 millióért csak gabonát vásárol. Azzal, hogy a kairói kormány tavaly 15 millió fővel növelte az olcsó főzőolajban, cukorban és rizsben részesülők listáját, a költségvetésből évente élelmiszer-támogatásra fordított összeg 3,1 milliárd dollárral, 13,7 milliárdra nőtt.

A sztrájkok hatására Jordániában 50 dinárral (70 dollárral) növelték a 300 dinár alatti fizetéseket. Ammán azonban februárban pénzforrások híján kénytelen volt megszüntetni a fűtőanyagok állami dotációját, így a benzin egyik napról a másikra 76 százalékkal drágult. A dominóhatás beindult: az utóbbi hetekben két-háromszorosára nőtt a tojás, a burgonya és az uborka ára, Ammán pedig a brit Economist hetilap szerint a legdrágább arab fővárossá vált.

Az áremelkedés a térség kőolajban gazdag országaiban is súlyos gondokat okoz. A világ legnagyobb kőolaj-exportáló országában, Szaúd-Arábiában például az utóbbi egy évtizedben gyakorlatilag zéró infláció volt, ám februárban 8,7 százalékot mértek, ami 27 éves rekord. A királyságban igencsak ritka eseményre, tiltakozásokra került sor, 19 neves vallási vezető pedig ugyancsak szokatlan módon közleményben figyelmeztetett: a válság növeli a lopások és rablások számát, s élezi a szegények és gazdagok közti ellentéteket.

Borús a helyzet a többi öbölbeli arab országban is. Az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban és Bahreinben például két számjegyű emelkedést mértek. A gazdag arab monarchiák ugyanakkor jelentősen növelték a munkaerőpiac javát adó állami alkalmazottak bérét. Az emírségekben 70, Ománban 43 százalékos volt az emelés, Bahreinben pedig 100 millió dolláros alapot hoztak létre a rászorulók megsegítésére. A vásárlóerő növelése azonban tovább fűtötte az inflációt.

Kuvaitban - ahol az állami alkalmazottak adják a foglalkoztatottak 90 százalékát - a februári béremelés után a parlament által követelt újabb bérkiigazítás odáig vezetett, hogy az emír két hete feloszlatta a törvényhozást. Az újabb bérkövetelés az utolsó csepp volt a pohárban, a kormány és a parlament régóta képtelen együttműködni a gazdasági reformok bevezetésében, a május 17-ére kiírt új választás aligha hoz változást. Az élelmiszerárak közel-keleti növekedésében - az energiaárak emelkedésén túl - szerepet játszik az is, hogy több ország a dollárhoz köti valutáját. Ezért az öbölbeli monarchiák - Kuvait kivételével, amely tavaly elszakította a dinárt a dollártól - kénytelenek követni az amerikai kamatvágásokat, amikor a magas infláció épp kamatemelést tenne szükségessé. Ráadásul a gyengülő amerikai valuta tovább drágítja a bevitelt.

Az is felhajtja az árakat, hogy az olaj, a cement, a hús, a rizs vagy a cukor importja egy kézben van, ezért még a kereskedelmi verseny sem képes letörni a kialakult monopolárakat. Az élelem drágulása révén középosztálybeli rétegek szakadnak le, nő a különbség a szegények és a gazdagok között. Ez pedig erősíti a társadalomban az igazságtalanság és a korrupció érzését. Jordániában például a friss közvélemény-kutatások szerint immár a lakosság kétharmada véli úgy, hogy az árfelhajtó korrupció az élet minden területén megjelent.

KERESZTES IMRE