Tetszett a cikk?

Teljesen átalakult az olasz politikai paletta: a kis pártok elvéreztek, Silvio Berlusconi jobboldali szövetsége pedig biztos győzelmet aratott.

Történelmi fordulat, a harmadik köztársaság születése - így értékelték többen Olaszországban az előrehozott parlamenti választásokat. Ha ilyen messzemenő következtetéseket talán még korai is levonni, tény, hogy a vasárnap-hétfői voksolást megelőző kampányt feltűnő közönnyel szemlélő olaszok meglepően egyértelmű döntést hoztak: az ellenzéki Silvio Berlusconi jobboldali Szabadság Népe (PdL) pártja és a szeparatista Északi Liga (LN) koalíciója 47 százalékot kapott, közel 10 százalékponttal többet, mint a 38 százalék körüli eredményt elért balközép, ugyanakkor kiakolbólították a törvényhozás két házából a törpepártokat.

Mindez alapvetően átrendezi az olasz belpolitikát. Az eddigi 27 helyett mindössze négy parlamenti erő képviselői ülnek majd az alsó- és felsőházban: a jobboldalon Berlusconi a pártjába olvadt Nemzeti Szövetséggel, valamint Umberto Bossi Északi Ligája, a baloldalon Walter Veltroni Demokrata Pártja Antonio Di Pietro volt vizsgálóbíró kis pártjával kiegészülve, középen pedig Pier Ferdinando Casini 6 százalék körüli eredményt elért kereszténydemokrata utódpártja (UDC).

A leglátványosabb vereséget a baloldali kisebb pártok szenvedték el. Az elvérzettek között vannak a mostanáig a baloldali koalíciókat erősítő - és zsaroló - két kommunista utódpárt, a szocialisták kis pártja és a zöldek. Ők együtt a 2006-os választásokon még több mint 10 százalékot söpörtek be, Szivárvány baloldal nevű formációjukkal most még a 4 százalékos parlamenti küszöböt sem ugrották át. Balszerencséjük okozója elsősorban Walter Veltroni, aki tőlük megszabadulva alapította meg az amerikai demokrata párt mintájára balközép pártját, amely néhány hónapos munkával elért 33 százalék körüli eredményével - ha nem tudott is választást nyerni - a politikai játszma győztesei között tudhatja magát.

A másik oldalon a szivárványos baloldalhoz hasonlóan gyászosan szerepelt a posztfasiszta Nemzeti Szövetségből kivált szélsőjobboldali Destra, amely mindössze 2 százaléknyi támogatást szerzett. És bár a győztesek között tudhatja magát, Berlusconi Szabadság Népébe beolvadva valójában pártként eltűnt Gianfranco Fini Nemzeti Szövetsége is, amely az előző választáson önállóan még 12 százalékos erő volt.

Hasonló átrendeződés 14 éve volt az olasz belpolitikában. Akkor debütált a médiacézár, milliárdos vállalkozó, a Lovagnak is nevezett Berlusconi, aki a Tiszta kezek korrupciós botránysorozatot kihasználva - szintén az Északi Ligával karöltve - robbantotta szét a politikai struktúrát. Az évtizedekig kormányzó kereszténydemokraták és a Bettino Craxi vezette szocialisták pedig eltűntek a politikai színtérről.

Hogy most Berlusconi meg tudta ismételni a nagy áttörést, azt ismét az Északi Ligának köszönheti. Bossi pártja ugyanis váratlanul jól szerepelt, 8 százalék feletti eredményével megduplázta két évvel korábbi teljesítményét. Bossiék támogatásának azonban nagy ára lesz: a nyíltan szeparatista, idegenellenes párt teljes együttműködést ígér ugyan, ám már most bejelentette, hogy kormányra kerülve a Dél javára kizsigerelt Észak képviseletét, az ország föderális átalakítását és a bevándorlókkal szembeni minden korábbinál keményebb fellépést tekinti elsőrendű feladatának. Nem is tehet mást, választási sikerét "a lusta délieket eltartó" szorgos északi vállalkozóknak, a "bűnöző külföldiektől" és a globalizációtól reszkető középosztálybelieknek, az idegen munkaerő ellen ágáló munkásoknak köszönheti.

Mindezt Berlusconi egyelőre elengedte a füle mellett, amikor a választás éjszakáján megismételte, hogy betartja ígéretét: első lépésként a déli Campania tartomány szemétválságát tűzi napirendre. Rögtön hozzátette azonban, hogy a Ligának is oly fontos Alitalia-eladás ügye a másik azonnal megoldandó feladat. Abbéli ígéretéhez is tartja magát, hogy a pazarló római politikai intézményrendszert karcsúsítva első lépésként a mostani 25-ről 12-re csökkenti a minisztériumok, illetve kormánytagok számát - utóbbiból kettőt az Északi Liga ad. Adócsökkentési, a rászoruló fiatalokat és idősebbeket érintő támogatási ígéreteit most is előadta, ám ezeket taktikusan nem számszerűsítette, csak annyit mondott, nehéz évek előtt áll az ország, áldozatokra lesz szükség a válságból való kikecmergéshez.

Bár kényelmes - az alsóházban mintegy száz-, a szenátusban pedig harmincfős - többséggel vezetheti az országot, Berlusconi nagyvonalúnak mutatkozott jövendő ellenzékével szemben. Kijelentette: az ország érdekeit szolgáló nagy reformok kérdésében együttműködik a másik oldallal. Hogy ebből mi valósul meg, nagy kérdés, de elképzelhető, hogy a milliárdos médiacézár kormányra kerülve igyekezni fog igazi államférfiként viselkedni. Nemcsak azért, mert a korábbinál most jobban érzi, hogy ezt várják tőle a választók, hanem azért is, mert nem is titkoltan politikai pályafutása megkoronázásaképpen ő szeretne az Olasz Köztársaság következő államfője lenni.

VÁSÁRHELYI JÚLIA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
5 éven belül a feje tetejére állhat az egészségügy

5 éven belül a feje tetejére állhat az egészségügy

Étel helyett segítséget rendelhetnek a bántalmazott nők egy étteremből

Étel helyett segítséget rendelhetnek a bántalmazott nők egy étteremből

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját