Tetszett a cikk?

A szír befolyás növekedésével rendeződik a libanoni politikai válság. Az arab-izraeli fronton azonban egyelőre csak a nyilatkozatok derűlátóak.

Főszereplővé lépett elő a párizsi hétvégi európai-földközi-tengeri csúcstalálkozón Basar Aszad szír elnök, aki éveken át nemkívánatos személy volt Nyugaton. Aszad nemcsak a 43 ország vezetői körében mutatkozott, hanem hétfőn is Párizsban maradt, hogy részt vehessen az 1789-es francia forradalom július 14-ei ünnepi eseményein. Damaszkusz ezzel kilépett a nemzetközi elszigeteltségből, amelybe a Rafik Hariri volt libanoni kormányfő ellen három évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság után került, mivel a merénylet szálai az ENSZ szerint a legfelső szír vezetéshez értek el.

Diktátor a Bastille-napon - füstölgött a francia ellenzék, számon kérve Nicolas Sarkozy elnöktől a beiktatásakor meghirdetett erkölcsös külpolitikát. Sarkozy ugyanis méltatta Aszadot a libanoni politikai válság feloldásában játszott szerepéért és az Izraellel török közvetítéssel az idén kezdett béketárgyalásokért. A francia elnök abból sem csinált titkot, hogy számít Damaszkuszra az iráni nukleáris vita rendezésében és a két éve a Hamász fogságában lévő izraeli katona kiszabadításában.

A diplomáciai babérokra törő Sarkozy egyszerűen csak nem hagyta figyelmen kívül, hogy a libanoni Hezbollahhal és a palesztin Hamásszal jó kapcsolatokat ápoló - és mindehhez Irán támogatását élvező - Damaszkusz nélkül nem lehet békét teremteni a térségben. De mit adhatott Szíria a francia flörtért cserébe? Az egyik engedmény nyilvánvalóan az a szombati bejelentés, miszerint Damaszkusz és Bejrút kölcsönösen nagykövetséget nyit. Bár Aszad homályosan fogalmazott Libanon elismeréséről, Sarkozy szerint történelmi jelentőségű a diplomáciai lépés, hiszen Szíria évtizedeken át saját tartományának tekintette Libanont, és visszautasította még a határ pontos kijelölését is.

Az igazi ár elemzők találgatása szerint azonban Imad Mugnija, a Hezbollah biztonsági főnöke lehetett, aki Damaszkuszban februárban rejtélyes merénylet áldozata lett. Az 1980-as években amerikai, francia és izraeli nagykövetségek elleni támadásokért, illetve nyugatiak elrablásáért az USA által keresett Mugnija két évtizede bujkált. Néha Bejrútban, Damaszkuszban és Teheránban bukkant fel, a holléte még vezető Hezbollah-tisztviselők előtt is titok maradt. Bárki tette is el láb alól - sokan az izraeli Moszadra mutogatnak -, nyilvánvalóan belső segítséget kapott. Ha az árulásban mégsem játszott volna szerepet Damaszkusz, Mugnija halála a szíreknek bizonyosan jól jött a Nyugat felé való nyitáshoz.

A szír befolyás mindeközben korántsem gyengült meg Libanonban. A katari közvetítéssel májusban kötött alku alapján - másfél évi politikai konfliktust lezárva - Michel Szulejmán, a hadsereg parancsnoka személyében semleges libanoni elnököt választottak. A múlt pénteken pedig - hatheti kemény tárgyalások után - az alku nehezebb feladatát is teljesítették: a Nyugat-barát erők és az iráni-szír segítségben részesülő Hezbollah megállapodott a nemzeti egységkormányról. Bár a továbbra is a Nyugat által támogatott Fujád Szinjóra vezette harmincfős kabinetben 16 helyet foglalnak el a kormányfő hívei, a Hezbollah vezette ellenzék 11 miniszteri széke elég a komolyabb döntések megvétózásához.

Saját feltételei alapján lépett vissza tehát a kormányba a síita mozgalom, amelynek az is kedvez, hogy a katari megállapodás nem foglalkozott a Hezbollah fegyvereivel. Érintetlen marad - legalábbis egyelőre - a milíciája, amely májusban Bejrútban órák alatt elfoglalta a város muszlim negyedeit. Ráadásul a szervezet feltöltötte fegyverraktárait az Izraellel 2006-ban vívott háború óta, és több milliárd dollárnyi katonai és egyéb segélyt kapott Irántól. Sőt Haszan Naszrallah, a Hezbollah főtitkára még azt is megengedhette magának, hogy a lapzártánk után, szerdán várható libanoni-izraeli fogolycserét az egész nemzet győzelmeként állítsa be. Izrael az utolsó öt libanoni foglyát engedi el, cserébe a Hezbollah által 2006-ban elhurcolt két katonájáért, akikről a hét elején még azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán életben vannak-e.

A libanoni megbékélés azonban korántsem egyértelmű. A bejrúti májusi belharcok az 1990-ben véget ért polgárháború óta nem tapasztalt mértékben élezték ki az etnikai-vallási ellentéteket. Tripoliban, az ország második legnagyobb városában a katari megállapodás után is folytatódtak a harcok a kormány szunnita hívei és a Hezbollah szövetségeseinek számító alavita kisebbség között. Ha a semleges hadsereg nem tud rendet teremteni a városban, a helyzetért a síita mozgalmat kezdhetik okolni.

Párizsban az is a figyelem középpontjában állt, vajon lesz-e előrelépés az izraeli-szír vonalon is az utóbbi hetek derűlátó nyilatkozatai után. A csúcson azonban nem jött össze a várt találkozó Aszad és Ehud Olmert izraeli kormányfő között. Állítólag a helyszínen, a Grand Palais üvegtetős, ovális termében Olmert megpróbált közeledni Aszadhoz, de a szír elnök elfordult, és a tolmácsához kezdett beszélni. Az izraeli kormányfő úgy vélte, eljött az idő, hogy túllépjenek a török közvetítéssel folyó megbeszéléseken, Aszad szerint azonban a közvetlen tárgyalásokra valószínűleg csak az új amerikai elnök januári beiktatása után kerülhet sor. De onnantól - jelezte Aszad - két éven belül megszülethet a megállapodás.

Hasonló derűlátást tanúsított az izraeli kormányfő a palesztinokkal folytatott tárgyalásokat illetően. "Soha nem álltunk olyan közel a békeszerződéshez, mint most" - mondta Olmert, aki a párizsi csúcson Sarkozy részvételével külön is találkozott Mahmúd Abbász palesztin elnökkel. Az izraeli miniszterelnök optimizmusát azonban árnyalja Bernard Kouchner francia külügyminiszter nyilatkozata, miszerint az izraeli-palesztin tárgyalások nem sok reményre adnak okot. Ráadásul a korrupcióval vádolt Olmert újabb csalás gyanújába keveredett: az izraeli Haaretz címlapon közölt két számlát, amelyek a kormányfő egyazon repülőútjára szólnak.

De még ha létrejönne is valamiféle megállapodás, a palesztin állam megteremtését is veszélyezteti az egyre mélyülő nemzeti kettéosztottság. Különösen a Gázai övezetben, ahonnan a Hamász egy évvel ezelőtt verte ki a rivális Fatahot. A gyűlölködés - értékelte az új jelenséget a Hamász - a társadalom minden szintjén érződik, családokat szakít ketté, házasságokat hiúsít meg, temetéseket szakít félbe.

KERESZTES IMRE

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Ujhelyi: Egy minisztérium sem vállalta a felelősséget az oltási tervért

Ujhelyi: Egy minisztérium sem vállalta a felelősséget az oltási tervért

Nem fogadja el a bérmegállapodást a Magyar Szakszervezeti Szövetség

Nem fogadja el a bérmegállapodást a Magyar Szakszervezeti Szövetség

Százmilliós hóegyengető borzolja a kedélyeket a Normafán, és a kormány is készül valamire

Százmilliós hóegyengető borzolja a kedélyeket a Normafán, és a kormány is készül valamire