Nem tudnak mit kezdeni a konzervatív Nicolas Sarkozy elnök lehengerlő médiapolitizálásával az ideológiai vákuumban lévő francia szocialisták, akik az őszi tisztújításra készülve máris egymásnak estek.

Nem zárta ki soraiból a francia nemzetgyűlés szocialista párti (PS) frakciója Jack Langot, de a párt egyik legismertebb politikusát ezentúl nem hívják meg a képviselőcsoport üléseire. Az egykori kulturális miniszter azzal vívta ki párttársai rosszallását, hogy a minap a szocialista honatyák közül egyedül szavazott igennel a Nicolas Sarkozy államfő által kezdeményezett alkotmánymódosítási javaslatcsomagra, mi több, végül ezen az egy vokson múlott, hogy a két ház együttes ülésén összejött a jóváhagyáshoz szükséges háromötödös többség (HVG, 2008. július 26.).

Az alkotmányreformért a kormányzó Unió a Népmozgalomért (UMP) sok képviselője sem lelkesedett, ezért a szocialisták az utolsó pillanatig úgy érezhették, esélyük van arra, hogy keresztbe tegyenek Sarkozynek. Lang viszont nem csinált titkot abból, hogy a szöveget "valóságos tartalma" alapján ítéli meg, és nem száll be a PS pártpolitikai játszmájába, annál is kevésbé, mivel maga is részt vett az intézményi reformok koncepciójának kidolgozásával megbízott, Édouard Balladur exkormányfő vezette bizottság munkájában. A tekintélyes Le Monde című párizsi napilap hasábjain négy képviselőtársa - a PS jobbszárnyának hangadójaként ismert Manuel Vallsszal az élen - közvetve védelmébe is vette Langot, mondván, a "Sarkozy-ellenesség pavlovi reflexe" annyira magával ragadta a szocialistákat, hogy nem tudták tárgyilagosan értékelni az alkotmánymódosítást, noha az éppen a parlament szerepét erősíti az elnökkel szemben. A PS jelenlegi irányvonala szerintük elszakítja a szocialistákat a választóktól. A szocialisták perpatvara láttán Sarkozy nem mulasztotta el megróni a PS-t, amely szerinte Európa legszektásabb ellenzéki pártja, egyúttal nyilvánosan tisztelgett Lang bátorsága előtt, akit állítólag szívesen látna az alkotmánymódosítással létrehozott közigazgatási ombudsman székében.

A mai napig nem tudták túltenni magukat a szocialisták a 2002-es katasztrofális elnökválasztási vereségükön. A kudarcot nem követte sem ideológiai, sem politikai önvizsgálat, s a szétforgácsolt párt a második fordulóba bejutni képtelen Lionel Jospin akkori kormányfő visszavonulásával erős vezető nélkül maradt. A helyzetet csak rontotta a nagy reménységnek tartott Ségolene Royal tavalyi alulmaradása Sarkozyvel szemben. A PS most novemberi reimsi kongresszusán leköszönő Francois Hollande főtitkár - aki 1997 óta tölti be a posztot - ügyesen lavírozott a párton belüli platformok között, de nem bizonyult elég karizmatikusnak ahhoz, hogy valamiféle modern jövőkép körül tömörítse a szocialistákat. A 2004-es regionális választásokon aratott elsöprő szocialista győzelem elhitette a PS vezérkarával, hogy gyökeres változások nélkül is visszatérhetnek a hatalomba, ám az EU-alkotmányról rendezett 2005-ös referendum, a nemmel voksolásra buzdító, Laurent Fabius egykori miniszterelnök mögött felsorakozó kisebbség szembefordulása a párt hivatalos álláspontjával hamar felszínre hozta a szőnyeg alá söpört személyi ellentéteket, amelyek Royal vereségében is közrejátszottak.

A párttagok és szimpatizánsok régóta megújulásra várnak, nem véletlenül lett olyan népszerű Royal, aki - bár eklektikus és populista formában - jó néhány olyan kérdést is felvetett, amely a PS-ben hosszú ideig tabu volt. A párt csak most jutott el oda, hogy elvi nyilatkozatából száműzte az osztályharcra és forradalomra való marxista utalásokat, és elsőrendű céljának immár a "személyiség teljes emancipációját és a bolygó védelmét" tekinti. A minap elfogadott új szöveg már reformista pártként említi a PS-t, amely a közhatalom és a szociális partnerek által szabályozott - dinamikus magánszektorral és minőségi közszolgáltatásokkal rendelkező - piacgazdaság híve. Sőt a baloldal gyűjtőpártjának tartja magát, amely nem nyugszik bele a történelmileg kialakult politikai megosztottságba. A baloldal Sarkozyjeként is emlegetett Valls mindezt kevesli, ő még a párt nevéből is törölné a szocialista szót. Szerinte Franciaországban újra ki kell találni a baloldalt, amihez generációváltás is szükséges.

Rég nem volt ekkora széthúzás a szocialisták vezetői között. Hollande - aki időközben szakított élettársával, Royallal - már a tavalyi elnökválasztási vereség után bejelentette idei távozását, és az utódlásáért folyó küzdelem a kongresszus közeledtével egyre élesebb. Ahogy sejteni lehetett, Royal megpróbálja kézbe venni a pártot, de számára a főtitkárság csak ugródeszka, célja a 2012-es elnökjelöltség. Ellenlábasai bőven akadnak, elsősorban Bertrand Delanoe párizsi polgármestert tolják maguk előtt. A CSA közvélemény-kutató friss felmérése szerint Delanoe népszerűsége a pártszimpatizánsok és általában a választók között is meghaladja Royalét, a PS-en belül pedig maga mögött tudhatja egykori mentora, Jospin befolyásos körét. Royal a veszélyt érezve balról kezdte támadni a magát szocialistának és liberálisnak mondó Delanoet. Royal mindent megtesz ugyanakkor, hogy Sarkozy legkérlelhetetlenebb ellenfeleként tűnjön fel, a minap például a lakásában történt betöréssorozatot is a kormány számlájára írta.

Nincsenek államfői ambíciói, így valóban a PS reformjára és a választási felkészülésre tudna koncentrálni - ezzel kampányol a Jospin-kormány egykori európai ügyi államtitkára, Pierre Moscovici. Csakhogy ő köztudomásúan a PS szociáldemokrata áramlatát képviselő volt gazdasági miniszter, az IMF élére tavaly kinevezett Dominique Strauss-Kahn embere, márpedig ő többször is megszellőztette, a washingtoni kitérő után indul az elnökjelöltségért. Az erőviszonyok alakulásába Lille tavasszal kétharmados többséggel újjáválasztott polgármestere, Martine Aubry is beleszólhat. Jacques Delors volt európai bizottsági elnök lánya - aki Jospin foglalkoztatási minisztereként bevezette a 35 órás munkahetet - a harmadik legnépszerűbb szocialista politikus, és a pártban hagyományosan befolyásos észak-franciaországi pártszervezetek is mögötte állnak. Delanoeval és Moscovicivel is alkudozik, és semmit sem zár ki, ám az biztos, hogy mindenáron eltorlaszolná Royal útját. Fabiusről azt gyanítják, ő is szívesen indulna a 2012-es elnökválasztáson, ezért sem Delanoet, sem Royalt nem szeretné főtitkárnak.

A főnökök örökös torzsalkodásában épp csak az egyszerű párttagok és a potenciális szocialista választók képtelenek eligazodni, akik mellesleg arról is panaszkodnak, hogy a PS átengedi a terepet a jobboldalnak. A közvéleményt leginkább foglalkoztató konkrét ügyekben - mint az oktatási reform, a bevándorlási politika szigorítása vagy a 35 órás munkahét megkerülését bátorító, múlt héten elfogadott törvény - a párt üzenetei alig-alig jönnek át.

VIDA LÁSZLÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Hableány-baleset: kiengedték a letartóztatásból az ukrán hajóskapitányt

Hableány-baleset: kiengedték a letartóztatásból az ukrán hajóskapitányt

Mikler bravúrjai ellenére kikaptak a magyar kézisek Malmőben

Mikler bravúrjai ellenére kikaptak a magyar kézisek Malmőben

Golflabda nagyságú jég verte szét Canberrát – videó

Golflabda nagyságú jég verte szét Canberrát – videó

Budapest-politika szakmai műhelyt hoz létre a kormány, Vitézy Dávid a vezérigazgató

Budapest-politika szakmai műhelyt hoz létre a kormány, Vitézy Dávid a vezérigazgató

Egy átlag budapesti 162 órát ül dugóban

Egy átlag budapesti 162 órát ül dugóban

Csaknem 4 millió négyzetméteren épült már modern irodaház Budapesten

Csaknem 4 millió négyzetméteren épült már modern irodaház Budapesten