Egyre hangosabban hallatja a hangját Brüsszel a Belgium jövőjéről folyó flamand–vallon alkudozásban. A belga főváros nagyobb önállóságot akar.

Egy kormányzó és helyettese, nyolc miniszter és államtitkár, 89 regionális közgyűlési és 488 önkormányzati képviselő, valamint 19 polgármester – ennyi választott tisztségviselőt tartanak el az 1,1 millió lakosú belga főváros adófizetői. Brüsszel amolyan állam az államban, működése, ha lehet, még szövevényesebb, mint Belgiumé. Bosszankodnak is eleget a brüsszeliek: az autósoknak például egyazon városban 19-féle parkolási rendszer között kell eligazodniuk, a hivatalokban pedig szinte képtelenség a gyors ügyintézés a kibogozhatatlan hatáskörök miatt.

A 19 összenőtt önkormányzatból álló Brüsszel sajátos képződmény, a belga föderációt alkotó három régió egyike. A fejlettebb, északi Flandriától és a nehéziparának leépülése miatt megroggyant, felzárkózni igyekvő déli Vallóniától mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy kétnyelvű. És éppen ez minden bonyodalom oka. A belga fővárosban ugyanis a brüsszeli régiót létrehozó, éppen húsz éve törvénybe iktatott flamand–vallon egyezség szerint a holland (flamand) és a francia nyelvi közösség is gyakorolhatja saját hatásköreit, amelyek főként a kultúrára, az oktatásra, részben pedig az egészségügyre és a szociális szférára terjednek ki. A brüsszeliek nem csupán a hatóságokhoz és a bíróságokhoz fordulhatnak kedvük szerint franciául vagy hollandul, de abban is szabadon választhatnak, hogy a francia vagy a holland közösség által finanszírozott és ennek megfelelően a francia vagy a holland nyelvű iskolák, sportklubok, színházak, orvosi rendelők és kórházak szolgáltatásait veszik-e igénybe.

A 19. század végén Charles Buls polgármester által bevezetett kétnyelvű brüsszeli utcatáblák is jelzik, a francia és a holland nyelv között minden téren teljes az egyenjogúság, noha egyértelműen a francia a közvetítő nyelv, a holland ajkúak pedig régóta kisebbségben vannak. Becslések szerint a holland anyanyelvűek csupán a lakosság 10 százalékát teszik ki, de a francia anyanyelvűek aránya is 50 százalék alá csökkent. Ennek oka – mondta a HVG-nek Philippe Van Parijs, a Louvaini Katolikus Egyetem professzora –, hogy a tősgyökeres belgák egyre kevesebben vannak. Brüsszel népességének 56 százaléka ma külföldi vagy külföldi származású belga állampolgár, így Van Parijs szerint a két nyelvi közösség képviseletén nyugvó politikai és közigazgatási rendszer egyre nagyobb ellentmondásba kerül a társadalom valódi nyelvi és kulturális sokszínűségével.

A szabad nyelvhasználaton túl a brüsszeli holland ajkúak politikailag is megkülönböztetett helyzetben vannak: a regionális közgyűlés 89 helyéből 17-et nekik tartanak fenn, sőt szavazataik háromnegyedével lényegében blokkolhatják jogszabályok elfogadását. Őket illeti továbbá a regionális kormány négy miniszteri tárcájából kettő. Mindez végtelenül bonyolítja a döntéshozatalt, ám „a két közösség legalább nem fog kést egymásra” – jellemezte a helyzetet a HVG-nek Nicolas Lagasse brüsszeli alkotmányjogász.

Brüsszel olyan, mintha Flandria és Vallónia közös gyermeke volna, nem teljesen egyenrangú a másik két régióval – árnyalta a képet a HVG-nek Sébastien Van Drooghenbroeck, a brüsszeli Saint-Louis Egyetem oktatója. A város egyfajta flamand–vallon gyámság alatt áll, ami egyre terhesebb maguknak a brüsszelieknek, beleértve a holland ajkúakat is. Brüsszel abban érdekelt, hogy az alkotmányos reformról folyó flamand–vallon tárgyalásokon a belga szövetségi államtól elvonandó jogosítványokat a régiók kapják. A flamandok viszont azt szeretnék, ha a nyelvi közösségek jutnának hozzá. Máskülönben a brüsszeliek számára a nyelvi hovatartozás – ami egyelőre jobbára csak szociológiai kérdés – egészen új dimenziót ölthet. Ha például nem a régió folyósítaná az egységes családi pótlékot, hanem mindegyik nyelvi közösség a „sajátjairól” gondoskodna, a brüsszeliek kénytelenek lennének választani a két közösség között. Ráadásul mivel a gazdagabb Flandria feltételezhetően magasabb szociális juttatásokat engedhetne meg magának, Van Drooghenbroeck szerint sokan nem a szívükre, hanem a pénztárcájukra hallgatnának.

A város nagyobb önállósága mellett kardoskodók a brüsszeliek sajátos identitását emlegetik. Rudi Janssens, a brüsszeli szabadegyetem szociológusa egy általa vezetett kutatásra hivatkozva azt hangsúlyozta a HVG-nek, hogy a belga főváros lakóinak zöme a nyelvi háttértől függetlenül elsősorban belgaként, illetve brüsszeliként határozza meg magát. A hagyományos kétnyelvűséget, illetve újabban már a többnyelvűséget a brüsszeliek identitásuk egyik lényeges elemének tekintik. Többségük számára a nyelvhasználat nem feltétlenül jelent egyet az adott nyelvi közösséggel vagy kultúrával való azonosulással, és csak kevesen érzik magukat Flandriához vagy Vallóniához tartozónak. Különösen sokatmondó Janssens szerint, hogy a brüsszeli holland ajkúak általában nem kedvelik, ha flamandnak nevezik őket.

A francia nyelv túlsúlya miatt Brüsszel természetes szövetségese Vallónia, de a két régió utóbbi időben tapasztalható látványos közeledése visszaüthet, mert a flamandok szemében aláássa a város különállására való hivatkozás hitelességét – vélekedett Pierre Vercauteren politológus a HVG-nek. A monsi katolikus egyetem professzora a sajtóban emlegetett forgatókönyvek közül azt tartja a legkevésbé valószínűnek, hogy Belgium esetleges felbomlásakor Brüsszel – az egyik szövetségi államba sem tartozó amerikai Washington D. C. mintájára – valamiféle EU által igazgatott kerületté válna. Ehhez először is Belgiumnak meg kellene szűnnie, amiben a HVG által faggatott elemzők egyike sem hisz, miként abban sem, hogy a flamandok az alkotmányos kereteket felrúgva, egyoldalúan kikiáltanák függetlenségüket. Ez nemcsak a kompromisszumkeresésen alapuló belga politikai kultúrától lenne idegen, de a flamandoknak túl sok a vesztenivalójuk is – például éppen Brüsszel.

Egy átfogó flamand–vallon államreform-megállapodásba a szakértők szerint akár az is beleférhet, hogy ha Brüsszel autonómiája nem is, a területe kibővüljön. Még akkor is, ha a Brüsszel olajfoltként való terjeszkedésétől félő flamandok egyként hangoztatják, hogy az 1963-ban véglegesített nyelvi határ érinthetetlen. Alkura adhat ugyanis lehetőséget, hogy a flamandok rögeszmésen ragaszkodnak Belgium egyetlen kétnyelvű választókerülete, Brussel-Hal-Vilvoorde kettéosztásához, aminek következményeként az odatartozó flandriai települések francia ajkú kisebbsége nem szavazhatna többé a Brüsszelben listát állító vallon pártokra. Kezdeti elzárkózásukat feladva a vallonok hajlandóak lennének engedni. Cserébe azt kérik, hogy csatolják Brüsszelhez azt a négy szomszédos flandriai önkormányzatot, ahol régóta nagy többségben élnek a francia ajkúak, ám a jogszabályokhoz mereven ragaszkodó flamand hatóságok minden eszközzel korlátozzák a nyelvhasználatukat. Olyannyira, hogy a helyi demokrácia helyzetét már az Európa Tanács is vizsgálja.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Hatalmas harapásnyomot találtak egy nagy fehér cápa fején, a kutatók se tudják, mi okozta

Hatalmas harapásnyomot találtak egy nagy fehér cápa fején, a kutatók se tudják, mi okozta

Nem halott a dízel – vélekedik a meglepetéssel készülő Mazda

Nem halott a dízel – vélekedik a meglepetéssel készülő Mazda

Itt az új Honda Jazz és csak hibrid lesz belőle

Itt az új Honda Jazz és csak hibrid lesz belőle

Kilátópont lesz a Belvárosi Plébániatemplom tornyaiban

Kilátópont lesz a Belvárosi Plébániatemplom tornyaiban

Megöltek egy nőt Pécsen

Megöltek egy nőt Pécsen