szerző:
HVG

Megnyerheti-e az USA az afganisztáni háborút? A kérdést nemcsak a szovjetek tanulságos kivonulásának 20. évfordulója indokolja, hanem a tálibok térségbeli erősödése is.

Az emlékezet hosszú, a bosszú pedig kötelesség. Ez az egyik lecke, amelyet az Afganisztánban harcoló amerikai és szövetséges erők megtanulhattak a Szovjetunió afganisztáni kalandjából. A szovjet csapatok azután hagyták el éppen húsz évvel ezelőtt az ázsiai országot, hogy a moszkvai vezetés levonta a következtetést: nem nyerheti meg a háborút. Addigra 15 ezer szovjet katona és 1 millió afgán vesztette életét, a szomszédos Pakisztánba és Iránba menekültek száma meghaladta az 5 milliót.

A marxista kabuli kormány kérésére 1979-ben érkezett szovjet csapatok létszáma elérte a 120 ezret, az afgán kormányerőké pedig a 300 ezret. A megszállók utakat, iskolákat és kórházakat építettek, emancipálták a nőket, kitanítottak egy új közigazgatási réteget. Ennek ellenére nem sikerült a maguk oldalára állítani a konzervatív vidéki lakosság jelentős részét, sem legyűrniük az USA és Szaúd-Arábia által pénzelt és Pakisztánban kiképzett iszlamista harcosokat, a mudzsahedeket. A szovjetek ártatlan civilek halálát is okozó, pusztító bombázásai elidegenítették az embereket, aminek jelentőségét az USA és a NATO is lebecsülte.

Tavaly közel félezer afgán polgár vesztette életét az amerikai és a szövetséges légicsapásokban. A legsebezhetőbb célpontok – mint a szovjet időkben – az esküvői menetek, hiszen olyankor sokan gyűlnek össze, és az ünnepléshez a fegyverek pufogtatása is hozzátartozik. „Nem győzhetünk, ha azok életét oltjuk ki, akiket oltalmaznunk kellene” – írta a vasárnapi The Washington Postban Mike Mullen, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A probléma súlyosságának amerikai felismerését jelzi, hogy az afgán nép bizalmának visszaszerzése az egyik legfontosabb elemmé vált az USA Afganisztán-stratégiájának felülvizsgálatában. Az áttekintést Barack Obama amerikai elnök a múlt héten rendelte el, és Richard Holbrooke, Washington új afganisztáni és pakisztáni különmegbízottjának minapi térségbeli látogatásával el is kezdték.

Aligha táplálja az afgán reményeket azonban, hogy hétévi bizalmi viszony után Washington neheztelni látszik Khamid Karzai elnökre. Míg a januárban távozott Bush-kormány számára a megoldás, az Obama-kabinetnek inkább a legfőbb probléma az afgán államfő személye. Obama például úgy fogalmazott, hogy a Karzai-vezetés „nagyon eltávolodott” a néptől, külügyminisztere, Hillary Clinton pedig – Kabul azonnali rosszallását kiváltva – „narkóállamnak” nevezte Afganisztánt. Washington a burjánzó korrupció és a rekordokat döntögető ópiumtermelés miatt aggódik, egyúttal Kabul szemére veti: képtelen ellenőrzést gyakorolni a fővároson kívül. Egyelőre nem világos, hogy az USA kit látna szívesen Karzai utódjaként, az afgán elnökválasztást mindenesetre májusról augusztusra halasztották.

Az új amerikai elnök a beígért csapaterősítésekért cserébe többet vár Kabultól. De ha a következő egy-másfél évben tervezett 25 ezres amerikai létszámnövelés megvalósul is, az USA katonai kontingense akkor sem éri el a 60 ezret. A nemzetközi erők a 34 ezer NATO-katonával együtt is csak az egykori szovjet megszállók háromnegyedét teszik ki. A 28 milliós Irakban 150 ezer amerikai katona állomásozott a 2007–2008-as rendteremtés idején, ráadásul sikerült a maguk oldalára állítani a szunnita felkelőket. A 32 milliós Afganisztánban a kormány hiába próbálkozik kiegyezni a tálibokkal, a törzsi vezetőkkel és a hadurakkal, még a felkelés békülékenyebbnek tartott tagjai sem mutatnak hajlandóságot a párbeszédre.

A tálibok katonai térnyerését segíti, hogy Pakisztánban bázisokat tarthatnak fenn, és jelentős segítséget kapnak a helyi szélsőséges csoportoktól. A kabuli kormányépületek elleni múlt szerdai véres támadások például magukon viselték azokat a jegyeket, amelyek a Pakisztánban kitervelt, tavaly novemberi mumbai mészárlást jellemezték. Ahogy az indiai nagyváros szállodáiban is válogatás nélkül gyilkoltak, a tálib gerillák is egy órán keresztül tartották magukat a kabuli igazságügyi minisztérium épületében. Az öngyilkos merénylők és a fegyveresek húsz embert öltek meg, és egy álló napon át pánikban tartották a 4 milliós afgán fővárost.

Az összehangolt akció nemcsak azt mutatta meg, hogy a tálibok milyen könnyen be tudnak szivárogni Kabulba, illetve hogy a várostól délre és keletre lévő területeken szabad az átjárásuk, hanem azt is, hogy szoros a kapcsolat a határ két oldalán lévő felkelők között. Amerikai hírszerzési források szerint a kabuli és a mumbai merényletek hátterében ugyanazok a pakisztáni csoportok állnak.

Pakisztánban a tálibok nemcsak az Északnyugati határvidék nevű tartományban és a hozzá tartozó, félautonóm törzsi területen vertek gyökeret, hanem délebbre, Beludzsisztán központjában, Kvettában és környékén is. Az afganisztáni Talibán vezetésének egy része – köztük Mohamed Omár mullah – Kvettában tartózkodik, onnan irányítja a gerillaháborút. A fegyverek egyre jelentősebb hányada már a beludzs székhelyen keresztül áramlik Afganisztánba, ezért Washington mind nagyobb nyomást gyakorol Iszlámábádra, hogy ne csak északon, hanem délen is vegye fel a harcot a szélsőségesekkel.

A pakisztáni hadsereg azonban éppen békekötésre készül az iszlamista harcosokkal az északnyugati Szvat-völgyben. Legalábbis erre utal, hogy a gerillák vasárnap tíznapos tűzszünetet hirdettek a tárgyalások idejére. A kormánytól azt követelték, hogy fogadja el a muszlim törvénykezés, a sária bevezetését, amihez hétfőn meg is kapták a jóváhagyást. Mióta a Szvat-völgy függetlensége 1969-ben megszűnt, a térség vallásos vezetése mindig is vissza akarta állítani a régi törvényeket a szekuláris szabályok helyett. A militánsok egyébként már rég a sária szerint irányítják az Iszlámábádtól 130 kilométerre, északnyugatra lévő, egykor turistaparadicsomnak számító területet.

Bármilyen formális fegyvernyugvás a pakisztáni kabinet visszakozását és annak beismerését jelenti, hogy 12 ezer katonája nem bírt a tálibok 3 ezer gerillájával. Az USA ellenez mindenféle engedményt, mert úgy véli, a pakisztáni nyugalom kedvez a tálibok afganisztáni harcának. Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök vasárnap viszont azt állította: a Talibán Pakisztán nagy részén megvetette a lábát, és a polgári kormány saját túléléséért küzd. Mégpedig a jelek szerint, ha tud, akkor fegyverrel, ha arra nem képes, akkor engedményekkel.

Az iszlám szigorúan értelmezett szabályai az egész határvidéken és a mindennapi életben is terjednek. Miután a zeneboltok többségét szisztematikusan felrobbantották, a szórakoztató iparág képviselőit vették célba. A napokban visszanyerte ugyan szabadságát Alamzeb Mudzsahid, a januárban elrabolt kedvelt komikus, de rajongói bánatára közölte: felhagy a szerepléssel, ezentúl inkább a vallást hirdeti. A 38 éves színész vallásossága jeleként váratlanul szakállt is növesztett. Hozzá hasonló második esélyt azonban csak kevesen kapnak, több énekest és táncost a nyílt utcán végeztek ki.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Márki-Zay: A hódmezővásárhelyieknek elegük lett a korrupcióból és a megfélemlítésből

Márki-Zay: A hódmezővásárhelyieknek elegük lett a korrupcióból és a megfélemlítésből

Magyarország népe nem Orbán Viktor népe

Magyarország népe nem Orbán Viktor népe

Kiszenvedte a magyar válogatott a győzelmet, maradt esély az Eb-részvételre

Kiszenvedte a magyar válogatott a győzelmet, maradt esély az Eb-részvételre

Török Gábor: 2006 óta ez az első választás, amit a Fidesz nem nyert meg

Török Gábor: 2006 óta ez az első választás, amit a Fidesz nem nyert meg

Brutális motorosbalesetről osztott meg egy videót a rendőrség - videó

Brutális motorosbalesetről osztott meg egy videót a rendőrség - videó

Hódmezővásárhelyen már 60 százalék fölötti a részvétel, Debrecenben a legalacsonyabb

Hódmezővásárhelyen már 60 százalék fölötti a részvétel, Debrecenben a legalacsonyabb