Tetszett a cikk?

Gyengült a jobboldali CDU, erősödött a liberális párt és a Baloldal az országos választás előtt egy hónappal tartott német tartományi voksolásokon. Rossz előjel ez a kereszténydemokrata Angela Merkel kancellárnak.

Igencsak feladták a leckét a politikai elemzőknek három német tartomány polgárai négy héttel a szeptember 27-ei Bundestag-választások előtt. A helyi törvényhozások összetételéről dönteni hivatott múlt vasárnapi tartományi voksolások ugyanis olyan eredményeket hoztak Szászországban, Türingiában és a Saar-vidéken, amelyeket első pillantásra nem könnyű megmagyarázni.

HVG
Hogy az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) mindhárom tartományban szavazatokat veszített, még indokolható azzal, hogy gazdasági gondok közepette az emberek hajlamosak a kormányzó erőt büntetni. Már nehezebben érthető, hogy ugyanezen körülmények közepette, amikor a válság fő okaként a globalizációt és a neoliberális gazdaságpolitikát szokás megjelölni, éppen a neoliberális felfogást megtestesítő szabaddemokrata FDP tudott mindhárom helyen előretörni. Logikusnak tűnne ugyanakkor, hogy a magát a munkavállalók pártjaként is definiáló szociáldemokraták (SPD) ilyenkor erőre kapjanak, ezzel szemben az egyik helyen erősödtek, a másikban gyengültek, a harmadik tartományban pedig egy helyben topognak. Arra a kézenfekvő elméletre is rácáfoltak ugyanakkor a választók, hogy a gondokkal terhes idők kedveznek a szélsőségek előretörésének. A szélsőjobboldali NPD bejutott ugyan a szász parlamentbe, de öt évvel ezelőtti eredményének alig több mint felét elérve éppen csak átvitte az ötszázalékos küszöböt, a másik két tartomány képviselőházába pedig be sem került.

A legtisztább a kép Szászországban, ahol Stanislaw Tillich (CDU) minden bizonnyal megőrzi tartományi miniszterelnöki posztját. A kérdés csak az, hogy az eddigi koalíciós partner SPD-vel az oldalán, vagy a pártelnök Angela Merkel által megálmodott együttműködést előrehozva a helyi liberálisokkal alakít kormányt. Merkel ugyanis már hónapokkal korábban kijelentette, hogy szeptember 27-e után az eddigi nagykoalíció helyett – országos szinten – szívesebben látná az FDP-t a szociáldemokraták helyén. Matematikailag mindkét út nyitott Tillich előtt, kérdés, a döntéskor milyen arányban keveredik majd a helyi politikai érdek és befolyás az országossal.

Türingia fájdalmas veszteség a kereszténydemokratáknak. A mandátumok abszolút többségének birtokában eddig egyedül kormányzott Dieter Althaus – most az is kétséges lehet, bekerül-e egyáltalán a CDU az új kormányba. A korábbi jó eredményén is javító Baloldal párt és az SPD ugyanis a zöldek bevonásával kényelmes többséggel alakíthatna kormányt. A feltételes mód mégis indokolt, mert a szociáldemokrata és a zöld politikusok is egybehangzóan kijelentették, hogy lehet szó koalícióról – de nem Bodo Ramelow-val. Az ambiciózus Ramelow, a Baloldal türingiai listavezetője és sikerének kovácsa ugyanis wessi, azaz nyugati, és nem venné ki jól magát, ha az önbizalmát lassan visszanyerő keleti országrészben újra egy Nyugat-Németországból jött kormányfő irányítaná a politikát. Az újraegyesítés utáni években ugyanis ez történt mind az öt keleti tartományban, növelve az egykori NDK-sok amúgy is meglévő frusztrációját. Türingiában tehát hosszas kormányalakítási-koalíciós alkudozások várhatók. Mindazonáltal a kérdés felvetődése önmagában is azt jelzi, hogy az egykor a keletnémet kommunista utódpártból alakult Baloldal nyugaton is végérvényesen megerősödött.

Ennek a legékesebb bizonyítéka a Saar-vidék. A múlt vasárnapi voksolások után éppen ez, a földrajzilag igazán nyugati tartomány az, ahol a Baloldal egy nagy ugrással rögtön húsz százalék feletti eredménnyel került be a tartományi parlamentbe. Ezzel nem csupán folytatta tavaly megkezdett menetelését (2008 végén a tizenhat tartományi törvényhozásból már tízben volt jelen), hanem cáfolta azt a korábban ugyancsak kézenfekvőnek tartott elméletet, miszerint az újraegyesítés után az utódpárti nosztalgiákra építő párt lassanként elhal.

A Baloldal azonban él és virul. De hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani Saar-vidéki eredmény jórészt Oskar Lafontaine-nek, a párt társelnökének köszönhető. Ez a régió ugyanis az ő politikai hazája, itt volt előbb saarbrückeni főpolgármester, majd tartományi miniszterelnök – igaz, akkor még szociáldemokrata színekben. És innen alakította az országos politikát is, amikor 1998-ban, az SPD elnökeként 16 ellenzéki év után visszahozta a pártot a hatalomba. Hogy aztán fél évre rá összevesszen a végső soron az ő jóvoltából kancellárrá lett Gerhard Schröderrel, otthagyjon csapot-papot, és évekkel később egy másik párt képviseletében szálljon újra ringbe. A tartományi miniszterelnökség ismételt megszerzése ugyan nem sikerült, de a Baloldal megtörte a CDU eddigi egyeduralmát, és megteremtette a lehetőségét egy szociáldemokrata–baloldali–zöld koalíciós kormánynak. És ha netán ez lenne a koalíciós alkudozások végeredménye, és Heiko Maas személyében újra SPD-s miniszterelnöke lenne a Saar-vidéknek, sok szociáldemokrata megbocsátaná Lafontaine egykori dezertálását.

Ebben az esetben, ha nem is közvetlenül a szeptemberi Bundestag-választás után, elhárulna a személyi akadály egy, az egész Németországra kiterjedő szociáldemokrata–baloldali–zöld együttműködés elől. Számszerűleg erre eddig is megvolt a lehetőség, ezért sokan azt tartják a vasárnapi voksolás legfontosabb üzenetének, hogy Merkel komoly figyelmeztetést kapott.

WEYER BÉLA / BERLIN

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Világ

Uniós homály

Lázas sietséggel kezdte meg augusztus utolsó hetében a Bundestag azoknak az úgynevezett „kísérő törvényeknek” a...