Tetszett a cikk?

Az áruhiányos szovjet időkben nem volt értelme takarékoskodni, a rendszerváltás után pedig nem volt miből. Később éveken át dőlt a pénz, és az oroszok szinte mindenhez hozzájuthattak. A válság ennek véget vetett.

Sosem látott árleszállításokkal csalogatják a vásárlókat Moszkva és Szentpétervár fényes üzletei. A világmárkákat kínáló boltokban, ahol korábban szinte ismeretlen volt a kedvezmény szó, júniusban 20–30, augusztusban már 70–80 százalékos árcsökkentést hirdettek. A világ egyik legdrágább áruházának tartott belvárosi CUM odáig ment, hogy luxusáruház létére Moszkva egyik külvárosában nyitott hatalmas üzletet a helyi bevásárlóközpont alagsorában, ahol mindent 70 százalékkal olcsóbban kínál. Igaz, az árak még így sem alacsonyak, de azért egy eredeti Prada táskát 80 ezer rubel (1 rubel = 6 forint) helyett már kevesebb mint húszezerért meg lehet venni. A kiárusítások ellenére szemmel láthatóan lanyhább a forgalom, és senki sem számít arra, hogy az év végi ajándékvásárlási rohamban a korábbi évekhez hasonlóan az aranycumitól az ékkövekkel kirakott autóig minden elfogyna.

Éles árharcot folytatnak az élelmiszerláncok is, és már nem annyira a minőséget, mint alacsony áraikat hangsúlyozzák. A középosztály egyik kedvelt hálózatának, a Perekrjosztoknak az áruházaiban is lejjebb vitték az árakat, a tévécsatornák reklámjaiban egymást követik az árszínvonal-összehasonlító hirdetések. Átformálódott a reklámpiac is. Egy-két évvel ezelőtt egymást érték a méregdrága személyautókat hirdető klipek, most az olcsó termékek, illetve a különféle árleszállítások uralják a reklámblokkokat. Ha nem is túl látványosan, de becslések szerint 8-10 százalékkal megcsappant az éttermek és a kávézók forgalma is – kivéve a legdrágábbakét. A moszkvai milliárdosok ugyanis vagyonuk apadása ellenére is megengedhetik maguknak az esetenként több száz dollárnyira rúgó éttermi számlákat. Az utazásokon is spórolnak a helyiek, a légitársaságok forgalma az első hét hónapban közel 20 százalékkal csökkent, a turisztikai cégeké 12–15 százalékkal.

Bár fővárosszerte leálltak az építkezések, és többéves csúcsra, 7-8 százalékosra ugrott a munkanélküliség, az átlag moszkvaiakra egyelőre nem jellemző, hogy pánikba estek volna. Igaz, egyre többen akadnak, akik – bár még ki tudnák fizetni a drága belvárosi lakásbérleti díjat – kiköltöznek a külvárosba, hogy spóroljanak. Az is feltűnő, hogy a korábbinál jóval több az utakon a kissé sérült autó, a moszkvaiak, úgy tűnik, a biztosításon is spórolnak, és inkább nem költenek javításra. A helyiek többsége igyekszik elhinni a hivatalos közléseket, miszerint a gazdaság a harmadik negyedévben már nőni fog, és a GDP idénre tervezett 8 százalékos visszaesése után jövőre egy-két százalékos fellendülés is lehet. Eddig sikerült elejét venni a komolyabb tüntetéseknek és demonstrációknak is, ám ha tovább tart az ipar, elsősorban a gépjárműgyártás válsága, az elbocsátások és fizetéscsökkenések által leginkább sújtott Volga-menti térségben komoly elégedetlenségi hullám indulhat.

Más félelmek is akadnak. A többség attól tart, hogy az egyre több bedőlő hitel miatt az év végére ugrásszerűen megnő a bankcsődök száma. Az összeesküvés-elméletekre mindig is vevő orosz értelmiségiek egy része pedig az egész világgazdasági válságot a világméretű kínai hatalomátvétel első szakaszaként értékeli. Ha pedig a kínaiak átveszik a gazdasági hatalmat – vélik a borúlátók –, akkor Moszkva aligha tudja megtartani a Kínával határos, elnéptelenedő oroszországi vidékeket.

Az átlagembereket jellemző kijózanodás a politikusi elitet is elérte. Vlagyimir Putyin miniszterelnök még államfőként korábban rendületlenül úgy tett, mintha Oroszország gyorsvonati sebességgel haladna a reformok útján, ám utódja, Dmitrij Medvegyev elnök az utóbbi hetekben többször is elismerte, hogy hazája még mindig túlzottan függ az energiahordozók és nyersanyagok exportjától, ami veszélyezteti a stabilitást.

Bár a felmérések alapján a visszaesés kevésbé érinti Moszkvát és Szentpétervárt, mint a vidéki településeket, a közvélemény-kutatók úgy vélik, a két nagyváros lakói hajlamosabbak a panaszkodásra. A moszkvai Jevrazijszkij monyitor csoport júliusi tanulmánya szerint azért pesszimistábbak a nagyvárosiak, mert lakóhelyüket tudat alatt is az orosz metropoliszoknál sokkal jobb állapotban lévő nyugat-európai városokhoz, Londonhoz, Berlinhez vagy Párizshoz hasonlítják.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Világ

Moszkva felé, félutakon

Az orosz fővárost, Moszkvát és az egykori cári székvárost, Szentpétervárt összekötő 700 kilométeres főút mentén fekvő...