Tetszett a cikk?

Hiába szakított Dél-Korea egy évtized után a mosolydiplomáciával, az utóbbi idők szigorával sem sikerült rávennie Észak-Koreát atombombaprogramjának feladására. Mostanában mégis mintha éledezne a remény.

„Nézze azokat a tisztásokat! Az utóbbi egy-két évben vágták ki az erdőt a katonák, és azóta ők művelik a földet. Arra tippelünk, hogy maguknak kell megtermelniük a betevőt” – mutatott az Észak- és Dél-Koreát elválasztó, festői hegyek között húzódó szögesdrót északi oldalára egy déli katonatiszt a HVG tudósítójának. Sokkal többet más se nagyon tud Dél-Koreában az észak-koreai hétköznapokról, vagy ha igen, családtagjait féltve inkább nem mond róla semmit. „Sok pletykát olvasunk mi is, de a phenjani politika belső dinamikáját alig ismerjük” – mondta Höh Csöl, a szöuli külügyminisztérium Korea-közi ügyekkel foglalkozó főigazgatója.

Ötvenhat éve, a békekötés nélkül abbamaradt koreai háború vége óta se postai, se telefonkapcsolat nincs a két egykori országrész között. A napokban mégis 97, zömmel a hetvenes, nyolcvanas éveiben járó dél-koreai kelhetett át a határt jelentő demilitarizált övezeten, és találkozhatott északi rokonaival a Geumgang- (Gyémánt-) hegy lábánál lévő Onzsong étteremben. Hasonló találkozókon évente több ezren vettek részt, miután Dél-Korea első demokrata elnöke, az 1997-ben megválasztott Kim De Dzsung meghirdette az úgynevezett napfénypolitikát. Kim addig példátlan módon többször ellátogatott Phenjanba, tárgyalt az északi diktátor Kim Dzsong Illel, és egyebek mellett évente több százezer tonna gabonával segélyezte a szomszédot. Sokáig úgy tűnt, a – Kim utóda, Ro Mu Hjun által is folytatott – napfénypolitika kölcsönös. Néhány tízezerről közel kétszázezerre nőtt a két ország közti látogatások száma, csaknem megtízszereződött a kétoldalú kereskedelem értéke. A demilitarizált övezet északi részében fekvő keszongi ipari parkban pedig 114 dél-koreai cég ma már összesen 40 ezer északi munkást foglalkoztat újonnan épített üzemeiben. 2006 októberében azonban az észak-koreaiak kísérleti atomrobbantást hajtottak végre (lásd Phenjan atomügyei című írásunkat), és a konzervatív Li Mjung Bak már arra építette 2007-es elnökválasztási kampányát, hogy véget kell vetni az ellenszolgáltatás nélküli jótétemények politikájának. Fölényesen győzött.

Szöulban azóta a Kelet-Európában egykor jól ismert dilemmával küszködnek, ostorral vagy mézesmadzaggal lehet-e hatékonyabban szót érteni egy kommunista diktatúrával. Az inkább a jobboldalhoz húzó idősebb generációk szerint a legfontosabb az emberi jogok kikényszerítése, sok fiatal viszont úgy véli, mindenekelőtt segíteni kell a nyomorgó északiaknak – mondta egy szöuli politológus, kérve, hogy neve ne szerepeljen a HVG-ben. Segélyszervezetek munkatársaként rendszeresen látogat ugyanis Északra, és ezt aligha folytathatná, ha odaát tudomást szereznének elemzői munkásságáról.

Li hatalomra kerülése után mindenesetre látványosan romlott a kapcsolat Szöul és Phenjan között. A mostanihoz hasonló családi találkozók két éven át szüneteltek, leálltak az állami gabonaszállítások – dél-koreai alapítványok azonban folytatják a segélyezést –, elmaradtak a közös kulturális és sportesemények. Szöul lényegében egyetlen feltételt szabott az enyhülés folytatásához, az atomfegyverkezés fölszámolását. Sok szakértő úgy látja, a segélyek megvonásával ezt nemigen lehet kikényszeríteni. Kína nem hagyja ugyanis veszni a phenjani kommunista rendszert, az élelmiszer-szállítmányok elmaradása pedig nem az uralkodó elitet sújtja.

Az utóbbi hónapokban mégis valamiféle változás jelei látszanak. Az észak-koreai médiában például júliusban 40 százalékkal visszaesett a Li elnököt csepülő közlemények száma, több hónapos reménytelen alkudozás után váratlanul sikerült megállapodni a keszongi munkások béréről, augusztus végén hattagú északi delegáció utazott Szöulba Kim De Dzsung temetésére, és októberben valószínűleg ünnepélyesen felavatják a külföldi koreaiak pénzéből létesült Tudományos és Technológiai Egyetemet Phenjanban. A kommunista Korea első magánegyetemének pedig meglepő módon dél-koreai elnöke lesz.

HVG
Tanulunk a német példából – válaszolják előszeretettel szöuli szakértők a kettészelt ország távolabbi jövőjét firtató kérdésekre. Amin legfőképpen azt értik, hogy nem szabad elhamarkodni a dél-koreai fiatalok körében egyébként is egyre kevésbé vágyott egyesítést. Előbb talpra kell állítani a gazdaságot Északon, és be kell indítani a gyors növekedést. Ez utóbbira – az északiak jó magaviselete esetén – 40 milliárd dolláros fejlesztési segélyt teremtene elő Szöul, amellyel tíz év alatt az ötszörösére, 3 ezer dollárra tornáznák föl az egy főre jutó északi GDP-t – ami még úgy is alig több mint az egytizede lenne a mai dél-koreai nívónak. Utána pedig módszeresen segítenék a beilleszkedést. Az évente néhány ezer (2005 óta összesen 18 ezer), kalandos úton, Kínán, majd sokszor Európán, Amerikán keresztül Dél-Koreába érkező áttelepülőnek már most is tartunk beilleszkedési tréninget – mondta a HVG-nek Jang Csang Sziok, az ötszáz fős Egyesítési Minisztérium hírszerzési és elemzési irodájának főigazgatója. Szöulban egyébként azt beszélik, a kormánynak részletes titkos terve van az összes valószínűsíthető forgatókönyvre, a kommunista rendszer hirtelen összeomlásától a menekültek tömeges – spontán vagy esetleg központilag eltervezett – megindulásán át a tárgyalásos újraegyesítésig. Csakhogy – véli Han Sang Jin, a Szöuli Nemzeti Egyetem szociológia-professzora – a német példából Észak-Korea is tanult. Mégpedig azt, hogy kemény kézzel kell óvni a rezsimet a „föllazulástól”, hogy az egyesítésnek még a gondolata se merülhessen föl. A jelek szerint egyelőre sikerrel teszik, kívülről nyoma sem látszik annak, hogy Észak-Koreában léteznének ellenzéki csoportok vagy akár független egyházi közösségek.

Phenjanban most mindenesetre 2012-re készülnek, a rendszeralapító diktátor Kim Ir Szen 100., illetve fia, a mai vezér 70. születésnapjára, amit „erős és prosperáló” országgal ünnepelnének. Szöulban abban bíznak, hogy a hangsúly a prosperáláson lesz, miután az utóbbi évtizedekben a katonai és az ideológiai frontot már ugyancsak megerősítették.

RÉTI PÁL / SZÖUL

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Lecseréli a 100 forintos érméket az MNB

Lecseréli a 100 forintos érméket az MNB

Olyan súlyos az orosz olajszennyezés, hogy az űrből is látni

Olyan súlyos az orosz olajszennyezés, hogy az űrből is látni

Trump újabb szabályt sértett meg, eltüntette egy videóját a Twitter

Trump újabb szabályt sértett meg, eltüntette egy videóját a Twitter