szerző:
HVG

Háború utáni történetének legrosszabb választási eredményével a háta mögött kezdi az évet a német szociáldemokrata párt, amelynek májusban már egykori fellegvárában kellene bizonyítania.

Erre az évre Angela Merkel kereszténydemokrata (CDU) kancellár kormánya Németország központi költségvetésében 325,4 milliárd euró kiadást tervez, de mindössze 239,6 milliárdos bevételre számít. Az önmagában is vaskos, 85,8 milliárdos deficithez még hozzájön a bankmentő csomagból adódó 14,5 milliárd eurós kötelezettség, vagyis a német állam adóssága 100,3 milliárd euróval nő. Ennyi új hitelt kell felvennie – többet, mint bármikor az NSZK történetében. A soha nem volt méretű adósság – amiről a közgazdászszakma jeles képviselői többnyire elborzadva szólnak – ideális felhajtóerő lehet az ellenzéknek. Az új év egyik legfőbb kérdése, tudnak-e élni a lehetőséggel a szociáldemokraták (SPD).

Németország legrégebbi, 147 éve alapított pártja egyelőre gödörben van. A tavaly őszi Bundestag-választáson mindössze 23 százalékot ért el, a háború utáni időszak legrosszabb eredményét. És ami legalább ennyire elgondolkodtató, hogy az 1970-es évek, azaz Willy Brandt pártelnöksége és a szociáldemokraták fénykora óta a tagjainak felét is elvesztette, a taglétszám 514 ezerre csökkent. Ezzel – ugyancsak történetében először – a CDU-val azonos szintre került az egykor messze legnagyobb tömegtámogatású baloldali párt.

Az SPD térvesztésének egyik fő oka a világ rendjének megváltozása. A klasszikus SPD-választó a tartós munkahelyben és az állam szabályozó-újraelosztó szerepében bízva alakítja életstratégiáját, rendesen fizeti adóját, és bízik abban, hogy ha bajba kerülne, megvédi a társadalmi szolidaritás, a szociális háló. Ez az SPD-választó azonban egyre gyakrabban veszi észre, hogy az állam nem látja el ezt a feladatot. Ráadásul éppen egy szociáldemokrata többségű kormány, a Schröder–Fischer-kabinet idejére jutott odáig a német állam, hogy nem tudta nyújtani a régi szociális ellátásokat. Sőt szociális megszorító csomagot állított össze (Agenda 2010), széles rétegek életszínvonalát apasztva az egyik oldalon, a társasági adó csökkentésével udvarolva a nagyvállalatoknak és a nemzetközi cégeknek a másik oldalon, hogy ne vigyék el a munkahelyeket az országból. Hogy ezek után a következő kormányzati ciklusban az SPD a kereszténydemokrata CDU-CSU-val nagykoalícióban még a nyugdíjkorhatár 67 évre emelését is megszavazta, már az utolsó csepp volt a pohárban. A tavalyi kijózanító vereség után a párt neki is állt új utakat keresni.

Merkel új, keresztény–liberális koalíciója a gyerekvállalást-gyereknevelést adókönnyítésekkel akarja segíteni. Az első pillantásra nagyfokú szociális érzékenységre utaló intézkedéseket a szociáldemokraták máris hevesen támadják. Új elnökük, Sigmar Gabriel (HVG, 2009. november 21.) szerint azok nem csökkentik, hanem növelik a társadalmi egyenlőtlenséget. A német családok 40 százalékának olyanok a jövedelmi viszonyai, hogy el sem érik az adófizetési kötelezettség alsó határát, és aki nem fizet adót, az semmire sem megy a kedvezménnyel – érvel Gabriel. Az SPD tavaly őszi drezdai kongresszusán az ifjúsági szervezetet, a pártcentrumtól hagyományosan balra álló Jusót vezető Franziska Drohsel nyomására azt is felvették a programba, hogy Németország újra vezesse be a vagyonadót. Vagyis az SPD ismét megpróbál a társadalmi igazságosság, a szolidaritás, az egyenlőség eszméi felé fordulni, ezekkel visszacsábítani a választókat.

Kérdés, mennyire sikerül, az időközben megerősödött Baloldal párt (Die Linke) ugyanis ezeket sokkal hangosabban, harcosabban követeli. Egyébként is döntő lesz a német politikai baloldal szempontjából, hogy a következő években milyen viszony, netán együttműködés alakul ki a szociáldemokraták és a keletnémet utódpártból, valamint az SPD-t egykor elhagyókat összefogó WASG-ből létrejött Baloldal között. Az SPD választási veresége és a Baloldal megerősödése után mindenesetre az együttműködést akadályozó néhány személyes ellentét elmúlt. Oskar Lafontaine, az SPD egykori elnöke – aki 1999-ben Gerhard Schröderrel összeveszve fordított hátat a pártnak, és évekkel később a Baloldal parlamenti frakcióvezetőjeként, az SPD kemény bírálójaként tért vissza a politikába – most hirtelen föladta a frakcióvezetőséget, és Berlinből visszavonult Saarbrückenbe. A 67 éves politikus ráadásul komoly műtéten is átesett, harci kedve nyilván csökkenni fog a következő időkben.

Nincsenek már ott az SPD vezérkarában azok sem, akiket tíz éve faképnél hagyott. Más kérdés, hogy Gregor Gysi, a Baloldal frakcióvezetője mostanában olyanokat nyilatkozik, hogy majd ők megtanítják az SPD-t az ellenzéki szerepre, és szerinte az együttműködés feltétele, hogy az utóbbi években a neoliberális politika bűvöletébe esett SPD találjon vissza a szociáldemokráciához. Ez utóbbi nem alaptalan megjegyzés, kancellársága idején Schröder kitűnő kapcsolatokat ápolt a nagyvállalati-üzleti-banki szféra vezetőivel, olyannyira, hogy a főnökök kancellárjaként emlegették.

Nos, az új SPD-elnök sem ijedt meg ezektől a köröktől, amikor nemrég Berlinben tiszteletét tette a német munkaadók szövetsége (BDA) éves kongresszusán. Ám hogy a tőke képviselői megtisztelve érezték-e magukat, az más kérdés. Gabriel a pénzpiacok szabályozását, a középvállalatok forgóeszközhitelekkel való jobb ellátását szorgalmazta, és kikelt a szerinte felelőtlen adókönnyítési ígérgetések ellen. Ezt nem szívesen hallgatták a munkaadók. Ám a lehengerlően szónokló Gabriel meg tudta nevettetni őket, amikor azt szorgalmazta, hogy ne lehessen végre a nagy fogyasztású luxusterepjárókat cégautóként használni, és így költségeit az adóból leírni. „Ne az adófizetőkkel szubvencionáltassák ezeket a krómozott Viagrákat” – méltatlankodott az SPD-elnök, akinek persze nem az lesz a mércéje, derültséget tud-e kelteni a nagyvállalkozók körében, hanem hogy vissza tudja-e csábítani a szociáldemokraták szavazóbázisába a bérből és fizetésből élőket, az alkalmazottakat, a baloldali értelmiséget. Ennek első próbaköve május 9-én lesz, amikor Észak-Rajna–Vesztfália, a legnagyobb lélekszámú tartomány új parlamentet választ. Ez a vidék évtizedeken át SPD-s felségterület volt, mígnem öt évvel ezelőtt a CDU úgy megverte a szocdemeket, hogy az előrehozott országos választásokhoz és a Schröder-kormány bukásához vezetett.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kolozsváron is bevezetik a vezető nélküli buszokat

Kolozsváron is bevezetik a vezető nélküli buszokat

Három autó ütközött a XIV. kerületben

Három autó ütközött a XIV. kerületben

Itt a lista: ezek közül kerül ki a 2020-as Év Autója

Itt a lista: ezek közül kerül ki a 2020-as Év Autója

Az óvodások is bekerülhetnek a Nemzeti Alaptantervbe

Az óvodások is bekerülhetnek a Nemzeti Alaptantervbe

Kövér a kurdokról: Európa a miénk, Szíria az övék – videó

Kövér a kurdokról: Európa a miénk, Szíria az övék – videó

Én miért nem látom a sötét módot a Facebookon?

Én miért nem látom a sötét módot a Facebookon?