szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Van mire büszkének lennie Angolának az Afrika-kupa megrendezése nélkül is: milliárdos kínai beruházások, felfutó kőolajtermelés és a volt gyarmattartó, Portugália visszatérése.

Afrika Kuvaitja – így nevezik hatalmas kőolajkincse miatt Cabinda angolai tartományt, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság tengeri kijárata vág el az anyaországtól. A főként a tengeri talapzaton található olaj mellett az egyéb természeti kincsek is szerepet játszottak a tartomány önállósodási törekvéseiben, de 2006-ban sikerült tűzszünetet kötni. Luanda nyilván a megállapodás tartósságát akarta bizonyítani azzal, hogy a január végéig tartó Afrika-kupa focimeccseinek négy helyszínének egyikéül éppen a tartomány szintén Cabinda nevű székhelyét választotta.

Csakhogy a megosztott gerillák egyik, állítólag mindössze 200 fegyveresből álló frakciója nem tette le a fegyvert, és a togói csapatot szállító busz ellen két hete elkövetett támadással hívta fel magára a figyelmet. A gerillák erejét jelezheti, hogy a togói buszt őrző fegyveres kíséret félórás tűzharcra kényszerült a támadókkal.

Cabindának papíron a területén kitermelt olajból származó jövedelem tizedét kellene visszakapnia, de emberjogi szervezetek szerint ennél lényegesen kevesebb jut neki. Ha a tavalyi 15,7 milliárd dolláros angolai kőolajbevételt egyenlő arányban osztanák szét a 18 millió lakos között, akkor fejenként 870 dollár jutna. Ha viszont az angolai olajtermelés több mint felét kitermelő Cabinda 300 ezer lakosa kapná a tartomány petrodollárjait, egy cabindai markát 26 ezer dollár ütné. A főként francia nyelvű tartomány sérelme az is, hogy állítólag rendszeresek az önkényes letartóztatások, kínzások, kivégzések.

Az Afrika-kupa házigazdájaként az egykori portugál gyarmat arra a rohamos fejlődésre kívánja felhívni a figyelmet, amely a 27 éven át tartó – Cabindán kívüli – polgárháború 2002-es lezárulása után vette kezdetét. A kontinensviadal megrendezésére például egymilliárd dollárt költött a FIFA rangsorában pusztán a 95. helyen lévő ország. 600 millióból négy korszerű stadiont, a maradékból reptereket, utakat, vasutat, hidakat, szállodákat és kórházakat építettek. A fő ékesség a Luandában felhúzott 50 ezres befogadóképességű aréna, amely hatalmas gumiabroncsra hasonlít.

A fővárosban amúgy is óriási építkezések folynak, hatalmas darukkal, különböző készültségi szinten lévő gyárakkal, lakótelepekkel és irodákkal. A fejlesztés fő forrása a napi kétmillió hordós kőolaj-felhozatal, amellyel Angola Afrika legnagyobb termelője lett, megelőzve Nigériát és Líbiát. Kína eddig 5 milliárd dollárnyi kölcsönnel járult hozzá kiemelt afrikai partnerének fejlesztéseihez. Ezenfelül a hongkongi China International Fund legalább 9 milliárd dollárt fektetett be Angolában. Peking érdeklődése nem véletlen, Angola olajának java része nála talál gazdára.

Talán a kínai jelenlétnél is meglepőbb a volt gyarmatosítók visszatérése. Az utóbbi öt évben 60-100 ezer portugál érkezett Angolába, köztük kétkezi munkások, orvosok, mérnökök, bankárok, befektetők. Az a fura helyzet állt elő, hogy Angola lisszaboni nagykövetsége előtt sorok kígyóznak a vízumért, miközben az EU országai éppen szigorítani akarják a bevándorlást egykori gyarmataikról. „A globalizált világban nincs értelmük a határoknak, nekünk pedig szükségünk van a kvalifikált munkaerőre” – adott leckét a vén kontinensnek Justino Pinto de Andrade, a Luandai Katolikus Egyetem közgazdászprofesszora a The Wall Street Journal napilapban nyilatkozva. Angolában egy bankár vagy mérnök a többszörösét is megkeresi annak, amit a gazdasági válság sújtotta Portugáliában.

Az egykori anyaország másképp is függ az 1975-ben függetlenné vált Angolától. Lisszaboni kormányadatok szerint Luanda 2,27 milliárd dollár értékben importált árut 2008-ban, ami majdnem a duplája az előző évinek. Szinte nincs olyan szegmense a portugál gazdaságnak, amely ne profitálna az Angolával folytatott kereskedelemből. A kapcsolatok újjáéledése azért is érdekes, mert Angolában igen brutális gyarmattartókként emlékeznek a portugálokra, és a sebek még nem gyógyultak be teljesen. Ráadásul a 40 százalékos munkanélküliség miatt sokan nem örülnek az újabb „hódító hullámnak”. A változást azért jelzi, hogy az 1979 óta hatalmon lévő José Eduardo dos Santos angolai elnök tavaly először látogatott Lisszabonba, és a két kormány nemrég közös angolai–portugál befektetési bank létrehozásáról állapodott meg.

A kínai és portugál befektetők nyomában loholnak a brazil cégek. Angola egyik legnagyobb munkáltatója az Odebrecht brazil vegyipari és építőipari vállalat, amelynek vezetői közeli kapcsolatban vannak Dos Santos elnökkel. Angola stabilitását erősíti, hogy a Nemzetközi Valutaalappal tavaly szeptemberben 1,4 milliárd dolláros készenlétihitel-megállapodást kötött, elsőként a fekete-afrikai országok közül. Az olajra épülő gazdaság több lábon állását célozza, hogy a luandai kormány a következő öt évben 6 milliárd dollárt kíván a mezőgazdaságba fektetni.

A 2004 és 2008 közötti két számjegyű növekedés révén Angola megduplázta hazai össztermékét (GDP), és a közepesen fejlett országok közé küzdötte fel magát, ám számos adat szerint továbbra is elmaradott. A lakosság jó kétharmada kevesebb mint napi 2 dollárból él, a korrupciófertőzöttség alapján pedig az ország a 180-as listán a 162. helyen szerepel. Önmagában a 2008-as parlamenti választást az EU jelentős előrelépésnek nevezte ugyan a demokratizálódás útján, de magát a szavazást nem tekintette tisztának. Politikai bizonytalanságot jelenthet, hogy bár az elnök által vezetett MPLA Párt – polgárháborús riválisával, az Unitával szemben – hatalmas győzelmet aratott, Dos Santos a tavaly esedékes elnökválasztást 2012-re halasztotta, miközben az ő súlyos betegségéről szóló hírek kaptak szárnyra.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!