Jelképek csatája

Sokkolónak és felháborítónak nevezte Ehud Barak izraeli védelmi miniszter, és a Jad Vasem jeruzsálemi holokausztmúzeum elnöke, Avner Shalev pedig elfogadhatatlannak minősítette, hogy ultraortodox zsidók egy csoportja sárga csillaggal, benne Jude (németül zsidó) felirattal tiltakozott a közösségük elleni állítólagos nyomás ellen. Hivatalos izraeli körök különösen ízléstelennek tartották, hogy a hétvégi jeruzsálemi demonstrálók gyerekeket öltöztettek be a koncentrációs táborokra emlékeztető csíkos rabruhákba. Az egyik szervező viszont azzal indokolta a jelképrendszer megütközést kiváltó használatát, hogy úgy érzik, „spirituális holokausztot” követnek el velük szemben.

Mások szerint éppen az ultraortodox zsidók igyekeznek egyre agresszívebben növelni a befolyásukat a mindennapi életben. Az Izraelben ismét felizzott világi-vallási ellentét újdonsága, hogy a világi többség most már nemcsak a saját sérelmeit hangoztatja, hanem a mérsékelten vallásos, úgynevezett modern ortodox közösségnek is védelmére kelt. Országos botrányt váltott ki, hogy a Jeruzsálem melletti, 80 ezres Bét-Semes városban nemrég szélsőségesen vallásos férfiak inzultáltak és leköptek egy nyolcéves kislányt, mert az szerintük nem volt elég „illendően” felöltözve: a blúzának nem volt elég hosszú az ujja. Az ultraortodoxok szerint a ruházatnak az egész testet be kell takarnia, hogy az arcon kívül ne látszódjék ki szabad testfelület. A gyerekek öltözete, főként a hajviselete – legalábbis eddig – kivételt jelentett ez alól.

A szüleivel együtt az USA-ból Izraelbe bevándorolt Naama Margolis sírva mesélte el december végén az izraeli televízióban, hogy fél iskolába menni, mert – noha maga is vallásos – a bejárat előtt tüntető szélsőségesek nap mint nap ordítozva sértegetik őt és társait. Bét-Semesben szeptember óta tartanak a szélsőségesen vallásosak provokációi, tiltakozásul a főleg az amerikai bevándorlók számára épített, modern ortodox irányzatú iskola megnyitása miatt. A nemek elkülönítése céljából például útjelző táblákkal jelölték meg a nők és a férfiak által használható járdákat, meghatározva azt is, hogy a vallásos nők hol mehetnek át az úton. Amikor a kivezényelt rendőrök el akarták távolítani a táblákat, a vallásos tömeg rájuk támadt. A polgármester, az amúgy ultraortodox Mose Abutbul elítélte a szélsőségesek akcióit, és kilátásba helyezte térfigyelő kamerák felszerelését.

„Az izraeli társadalom megszokta, hogy az ultraortodoxok gettókban élnek, a szélsőségesen vallásosak elkülönülése elfogadott tény” – mondta a HVG-nek a legnagyobb izraeli napilap, a Jediót Ahronót egyik szerkesztője, aki hozzáfűzte: „Arra azonban az izraeliek érzékenyen reagálnak, amikor az ultraortodoxok vegyes környezetben, tehát világiak és vallásosak által egyaránt lakott negyedben másokra is rá akarják kényszeríteni a saját szigorú törvényeiket.” A Bét-Semesbe a vallásosak túlkapásai miatt tüntetni ment világiak tábláin az állt: „Izraelből ne csináljanak Iránt”, „Ez nem Teherán”.

Izraelben, főleg baloldali értelmiségi körökben, egyre határozottabban ellenzik a vallás eluralkodó szerepét az eredetileg demokratikusan kiépített államirányítási rendszerben. Egy, az izraeli közvéleménynek az állam és az egyház összefonódásával kapcsolatos álláspontját ismertető tanulmány szerint a lakosság világi és vallásos része közötti ellentét ma az izraeli társadalmon belüli legnagyobb feszültség forrása. Irritáló az is, hogy a lakosság tizedét adó ultraortodoxok között a férfiaknak már a 60 százaléka választja a munka helyett a Tóra államilag finanszírozott tanulmányozását, s nagy többségük felmentést kap a mindenki más számára kötelező katonai szolgálat alól.

A világi felfogásúak számára az állam és az egyház szétválasztása irányába tett lépés az a nemrég lezajlott per, amelyben a még brit mandátumi területen született, 81 éves író, Joram Kaniuk elérte, hogy a hivatalos lakossági nyilvántartóban a neve mellől töröljék a „vallása zsidó” bejegyzést, s helyette „nincs vallása” szerepeljen, őt pedig zsidó etnikumúként és nemzetiségűként azonosítsák. (Egy 1965-ös törvény értelmében az izraeli állampolgárokról szóló nyilvántartásban szerepel többek között az etnikai, a vallási és a nemzetiségi hovatartozás megjelölése is.) Példáját több százan, főleg baloldali értelmiségiek követték. Nem világos azonban, hogy milyen társadalmi-politikai hatása lesz annak, ha a vallást törlik a személyes adatokból. „A zsidó vallás hivatalos bejegyzése valójában azt jelenti, hogy valaki nem arab” – írta a Kaniuk-ügyre reagálva Jaron London, az egyik legismertebb izraeli újságíró.

Ráadásul a vallás átszövi a mindennapokat. Izraelben máig a rabbinátus felügyeli hivatalosan a temetkezést, a házasságkötést, a válást, a rabbik döntik el, ki a zsidó. Az éttermekben és a szupermarketekben – csekély kivételtől eltekintve – kizárólag a rabbinátus engedélyével ellátott, bélyegzővel lepecsételt kóser ételt lehet kapni, ami az árakat megemeli. A tömegközlekedés – ugyancsak az ortodoxok tiltása miatt – Haifa kivételével szombatonként tilos, és aznap nem repülnek az El Al légitársaság gépei sem.

BŐHM ÁGNES