Két jobbraát

Észak-Korea ifjú vezére, Kim Dzsong Un az országa elleni szankciók szigorítására válaszul újabb nukleáris és rakétakísérlettel fenyegetőzik. Kína a gazdasági növekedésénél is nagyobb tempóban növeli katonai költségvetését, és külön erőfeszítéssel fejleszti a haditengerészetét, hogy kiszorítsa egyre távolabbra rajzolt érdekszférájából az USA-t. Az amerikai külpolitikát Ázsia irányába átpozicionálni igyekvő Barack Obama elnöknek így más sem hiányzik, mint hogy két legfontosabb szövetségese a térségben, Japán és Dél-Korea hajba kapjon, ezért január közepén magas rangú külügyi és katonapolitikai delegációt menesztett Szöulba és Tokióba, melyek viszonya az utóbbi fél évben feszültebbé vált.

A jelenlegi viszály magvát a japánok szerint a februárban távozó jobboldali dél-koreai elnök, Li Mjun Bak vetette el, amikor tavaly augusztusban ellátogatott a Szöul által ellenőrzött Dokdo szigetcsoportra, amit Takesima néven Tokió magának követel. A dél-koreai partoktól 217, a japántól 211 kilométerre található, összesen kevesebb mint 0,2 négyzetkilométer területű földdarabot Japán 1905-ben annektálta a Honsú szigetén lévő Simane kormányzóságba, Dél-Korea pedig 1952 óta vallja a magáénak. Dokdo/Takesima – amelyen félszáz odavezényelt dél-koreai rendőr jelképezi a szuverenitást – környéke halban gazdag, alatta pedig szénhidrogénkincset sejtenek.

Li precedenst teremtő látogatására – előtte nem tette a lábát a szigetekre dél-korai államfő – reagálva Tokió azt javasolta, hogy az ügyet vigyék a hágai Nemzetközi Bíróság elé, és fogadják el a döntését. Az álláspont annyiban sajátos, hogy Japán a dél-koreaival csaknem megegyező érveléssel utasítja el Kína igényét az általa birtokolt, japánul Szenkakunak, kínai nyelven Tiaojünek hívott kelet-kínai-tengeri szigetcsoportra. Az augusztusi perpatvar bohózatba csapott át, amikor a hágai döntőbíráskodásról szóló hivatalos japán javaslatot Dél-Korea nem vette át, hanem egy diplomatája útján megpróbálta felbontatlanul visszajuttatni, majd amikor a tokiói külügyminisztérium ebből nem kért, tértivevényes küldeményben adták postára.

Tokióban azt is provokációnak tekintették, hogy Li a Dél-Koreában a felszabadulás napjának tekintett augusztus 15-ére időzítve – 1945-ben Japánban ezen a napon jelentette be a szövetségesek előtti kapitulációt rádióbeszédében Hirohito császár – bocsánatkérésre szólította fel Akihito japán uralkodót. A két ország viszonyát máig mérgezi ugyanis, hogy Szöul úgy érzi, nem kapott elégtételt azért, mert a Koreai-félszigetet 1910–1945 között megszálló japán császári hadsereg legalább 200 ezer, főleg dél-koreai nőt arra kényszerített, hogy örömlányként szolgálják ki a katonái szexuális igényeit. A japánok viszont inzultusnak tekintik, hogy a két ország kapcsolatának javításáért sokat fáradozó Akihitónak mindezért bocsánatot kellene kérnie, s hangsúlyozzák, hogy ezt Tokió nevében 1993-ban megtette Kono Johei akkori kormányszóvivő, és kárpótlást is fizettek – igaz, nem kormányzati szinten, mert ezzel elismerték volna az állam felelősségét. Dél-Korea azonban nem felejt, a szöuli japán nagykövetség elé egy fiatal nőt ábrázoló szobrot állított, amelynél minden szerdán demonstrálnak a ma még élő egykori kényszerprostituáltak.

A Dél-Koreában az elnöki poszt átvételére készülő Pak Gjun Hje – a lánya Pak Csong Hi néhai diktátornak, aki egy évtizedig tartó washingtoni unszolásra 1965-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot Japánnal – a térség nyugalma, majd az erre építkező gazdasági együttműködés egyik legfontosabb alapkövének nevezte, hogy Tokió nézzen szembe a múltjával, és azzal a szenvedéssel, amit Koreában és Kínában okozott. Japánban viszont a decemberi választásokat a Liberális Demokrata Párt (LDP) élén nagy fölénnyel Abe Sinzo nyerte, aki jobbra viszi a külpolitikát. Módosítaná az amerikai megszállók által diktált békealkotmányt, hogy a hivatalosan önvédelmi erőnek hívott hadseregnek határozottabb szerepet szánhasson, és kampányában megpendítette, újragondolná az 1993-as bocsánatkérést. És nemcsak a nacionalista pártot vezető Hasimoto Toru oszakai polgármester, illetve Isihara Sintaro volt tokiói kormányzó tartja úgy, hogy a koreai örömlányok szisztematikus kényszerítésére nincs bizonyíték – szerintük az indok nem fizikai, hanem egzisztenciális félelem volt –, hanem ezt a szerkesztőségi véleményt közölte a legnagyobb példányszámú japán napilap, a Jomiuri is.

A kedélyeket tovább borzolhatja – Szöulban éppúgy, mint Pekingben –, ha Abe ellátogat a tokiói Jaszukuni sintoista szentélybe, ahol a 14 kivégzett japán főbűnösnek is emléket állítanak, s ahol Koizumi Junicsiro 2006-os vizitje óta nem járt hivatalban lévő kormányfő. A Japán háborúiban elhunyt 2,6 millió katona mellett Todzsó Hideki egykori tábornok-miniszterelnöknek és társainak 1978 óta adózhatnak tisztelettel a szentélyben, ahová Hirohito csöndes tiltakozásként attól kezdve 1989-es haláláig nem ment el. Abe – akinek anyai nagyapját, Kisi Nobuszukét, bár Todzsó ipari és kereskedelmi minisztere volt, nem vonták felelősségre háborús bűnösség vádjával – a kampány során kijelentette, sajnálja, hogy 2006–2007-es előző miniszterelnöksége idején elmulasztotta a látogatást.

Ázsia második és negyedik legnagyobb gazdasági hatalma nem csak Washington szövetségeseként lehetne egymás nyilvánvaló partnere. A dél-koreai gazdaságpolitikusok a japán fejlődést modellezték, és a keirecuk mintájára, központi akarattal és segítséggel összekovácsolt vállalatbirodalmaik, a chaebolok – mint a Samsung vagy az LG – már sikeresebbek, mint sok japán riválisuk. A két partner között élénk a kereskedelem – a mérleg 2011-ben 28,6 milliárd dolláros japán többletet mutatott –, és milliószám utaznak a másik országába a turisták. Szorossá váltak a kulturális szálak is. Amikor Szöul 1998-ban oldott a korlátozásokon, attól tartott, a dél-koreai szórakoztatóipart elöntik a japán alkotások. Éppen az ellenkezője történt: Japánban lelkesedik a közönség a dél-koreai szappanoperák és popzene, a K-pop iránt. Ezért okozott csalódást a hűvös fogadtatás mögött a fellángolt területi vitát gyanító Szöulban, hogy tavaly talán Japán volt a földgolyó egyetlen olyan helye, ahol nem aratott sikert a Pak február 25-ei beiktatási ünnepségén is fellépő Psy művésznevű dél-koreai rapper Gangnam Style című K-pop dala.

NAGY GÁBOR