Távol Moszkvától

Amilyen titokzatos volt az élete, olyan titokzatos lett a halála is Borisz Abramovics Berezovszkij orosz üzletembernek, aki az 1990-es években kulcsszerepet játszott a Szovjetunió szétesése nyomán függetlenné vált Oroszország történetében. A nagy-britanniai önkéntes száműzetésben élő, 67 éves mágnás holttestére Londonhoz közeli házának fürdőszobájában a múlt szombaton egyik testőre talált rá. A brit nyomozók – bár vegyi, biológiai és radiológiai szakértőket is bevontak – nem találtak bűncselekményre utaló jelet, keddi rendőrségi hírek szerint öngyilkos lett.

Megszólaltatott barátai élete utolsó időszakában magányos, depressziós embernek írták le, aki már csak árnyéka volt annak az életélvező mágnásnak, aki a munkát és a hatalmat nevezte szenvedélyének, és két évtizede még azzal büszkélkedett, hogy hat másik oligarchával együtt az orosz gazdaság felét tartja az ellenőrzése alatt. Berezovszkij talán a legelső orosz üzletember volt, aki gazdasági erejét kamatoztatva meghatározó politikai befolyást is szerzett. A pályáját matematikusként kezdte, a Szovjetunió szétesése idején nyergelt át az üzletre, és a birodalom felbomlását kísérő vadkapitalizmusban az eszközökben nemigen válogatva emelkedett magasra. Létrehozta a Lada-gyár termékeit forgalmazó LogoVAZ társaságot, beszállt a média- és olajüzletbe, s mindig vigyázott arra, hogy a cégekből kivonható pénz hozzá köthető, gyakran svájci számlákon landoljon. 1997-ben a Forbes amerikai gazdasági magazin hárommilliárd dollárra becsülte a vagyonát, amivel akkor a 97. helyen állt a világ leggazdagabb embereinek rangsorában.

A politikába Borisz Jelcin orosz államfő lányának, Tatyjana Gyjacsenkónak a közvetítésével került, és gyorsan az elnököt körülvevő szűk hatalmi kör, az úgynevezett „család” tagja, az államfő bizalmasa lett. 1996-ban döntő szerepe volt abban, hogy az akkor már kevéssé népszerű és beteg Jelcin a kommunista jelölttel, Gennagyij Zjuganovval szemben győzni tudott az elnökválasztáson: nemcsak anyagilag támogatta a kampányt, hanem az ORT közszolgálati tévé részvényeseként és igazgatósági tagjaként arról is gondoskodott, hogy a csatorna az államfő mellett álljon ki. Jutalmul a hatalom felső köreibe került, és szerepére jellemző, hogy az orosz származású Paul Klebnikov előbb a Forbes hasábjain megjelent cikkében, majd könyvében a Kreml keresztapjának és Oroszország egyik kirablójának minősítette Berezovszkijt. A csecsen háborúról is publikáló újságírót halálosan megfenyegették, majd 2004-ben egy moszkvai utcán meggyilkolták.

Az 1990-es évek végén Berezovszkij pozíciója gyöngülni látszott, és sokak szerint emiatt vetette be magát azért, hogy előbb a miniszterelnöki posztra, majd az orosz elnökségről váratlanul leköszönő Jelcin helyére az állambiztonsági múltú Vlagyimir Putyin kerüljön, akiről azt hitte, irányítani tudja. Tavaly februárban aztán a Facebook közösségi honlapon közzétett bejegyzésében kért bocsánatot az oroszoktól, amiért hatalomra segítette az elnököt, akiben „nem látta meg a zsarnokot”. E kijelentés hátterében persze személyes sértettség is meghúzódik. Berezovszkij nemhogy ellenszolgáltatást nem kapott az állítólagos segítségért, hanem még zavaros gazdasági ügyeit is aktívan vizsgálni kezdték. Ezért 2000 végén Nagy-Britanniába költözött, ahol Putyin hangos bírálója maradt.

A vagyonából bőkezűen költött Putyin-ellenes kampányára. Moszkvát terrorcselekmények megszervezésével, jogsértésekkel és a 2006-ban Londonban polóniummal megmérgezett volt orosz titkosszolgálati ügynök, Alekszandr Litvinyenko meggyilkoltatásával vádolta. A később barátjává és politikai szövetségesévé lett Litvinyenko az a nyomozótiszt volt, aki a Berezovszkij ellen 1994-ben Moszkvában elkövetett merényletet vizsgálta – a robbantásban az üzletember sofőrje halt meg. 2007-ben azzal is kérkedett, hogy Putyin környezetében olyan embereket pénzel, akik az elnök megbuktatására készülnek, ezért – noha utóbb finomított a kijelentésén – erőszakos hatalomátvétel előkészítése miatt is eljárás indult ellene Oroszországban. Ez már a brit kormánynak is sok volt, figyelmeztették, hogy a 2003-ban megkapott politikai menedékjogának feltételeit kockáztatja. Ami kincset ért számára, hiszen Moszkva hiába kísérletezett többször is, a kiadatását nem tudta elérni.

Oroszországban akadnak, akik a független állam egyik megalapozójának tekintik Berezovszkijt, sokkal többen viszont inkább gonosz géniuszt, gátlástalan, az érdekeit másokon átgázolva is érvényesítő kalandort, olyan született intrikust és politikai provokátort látnak benne, amilyenhez fogható az orosz történelemben csak az utolsó cár, II. Miklós családját befolyása alatt tartó Grigorij Raszputyin volt. Erre a képre ráerősített az orosz sajtó egy része is. Tavaly decemberben az egyik állami tévécsatornán például leadtak egy filmet, amely azzal vádolta Berezovszkijt, hogy köze lehet öt gyilkossághoz, így Litvinyenko és az 1995-ben megölt népszerű tévés újságíró, Vlagyiszlav Lisztyev, sőt grúz üzlettársa, Badri Patarkacisvili 2008-ban, ugyancsak Nagy-Britanniában bekövetkezett váratlan halálához is. A gazdasági visszaélések vádjával ellene indított perekben távollétében kétszer is elítélték, 6 és 13 év börtönre. Kevés esélye volt tehát arra, hogy visszaköltözzön Oroszországba, pedig az utóbbi hónapokban erre vágyott. Putyin szóvivője elmondta, a volt milliárdos nemrég „magáncsatornákon” személyes levelet küldött az elnöknek, melyben elismerte, hogy hibákat követett el, és kérte, tegyék lehetővé számára a hazatérést.

Nem látja értelmét az életének – mondta a Forbes orosz származású újságírójának, akivel a halála előtti napon találkozott. Politikai befolyása megszűnt, és szétporlott a vagyona is, amelyet még 2011-ben is 550 millió fontra becsültek. Két évvel ezelőtti válópere nyomán Nagy-Britanniában rekordnagyságú, 165–220 millió font közötti összeget fizetett második feleségének, egykori élettársa pedig az idén januárban a maradék 200 milliót zároltatta (három nőtől összesen hat gyereke született). A legsúlyosabb csapás azonban tavaly ősszel érte, amikor az illetékes londoni bíróság elutasította a szintén Nagy-Britanniában élő orosz milliárdos, Roman Abramovics ellen benyújtott keresetét. Ebben több mint 3 milliárd fontot követelt volt mentoráltjától és üzlettársától, mondván, 2001–2003 között kényszer hatása alatt, a piaci árnál jóval olcsóbban adta el neki a közös vállalkozásaikban lévő érdekeltségeit. A per nyomán több tízmillió font ügyvédi és perköltség megfizetésére is kötelezték. A zsidónak született, ám magát pravoszlávnak valló Berezovszkij így az utóbbi időben kénytelen volt áruba bocsátani vagyontárgyainak egy részét, bezárta londoni irodáját, elbocsátotta alkalmazottait. Az önpusztító depresszió útjára viszont ismerői szerint az lökte, hogy a perben büszkeségét és szavahihetőségét is lerombolták: az ítélkező bíró ugyanis szokatlanul éles hangú indoklásában olyan embernek írta le, aki „az igazságot átmeneti és rugalmas fogalomnak tekinti, amit a céljaihoz igazíthat”.

POÓR CSABA