„Ha volt, ami teljes mértékben hiányzott az EU-s csúcsról, az a kompromisszumkészség volt. És ez leginkább a visegrádi államok miatt történt így, amelyek minden korábbinál hangosabbak voltak, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a szociáldemokraták által ajánlott politikus, Frans Timmermans megválasztását. A holland politikus jelenleg a jogállamiságért felelős biztosi posztot tölti be, s a visegrádiak szerint túlzottan komolyan vette a feladatát, és gyakran felelősségre vonta őket stiklijeikért” – írta elemzésében Barbara Wesel. Szerinte a Timmermansnak megbocsátani nem hajlandó varsói és budapesti nacionalisták erejét jelentősen megnövelte, hogy mögéjük állt a populista olasz kormány is. „Ez az új hatalmi erőtér még komoly fejfájást fog okozni az EU-ban” – jósolta az elemző.

„Most akár a fogunkat is csikorgathatjuk a dühtől amiatt, hogy Timmermans, egy valódi demokrata, Orbán Viktor és a lengyel Jog és Igazságosság miatt vallott kudarcot, ám már előre látszott, hogy az alkudozás során több vita lesz, mint egyetértés. Néhány kelet- és közép-európai ország ugyanis egészen másfajta politikát követel. Ellenzik a liberális demokráciát, és azt, hogy szorosabbra fonják a tagországok együttműködését. És most már elég rendzavaró van ahhoz, hogy folyamatosan aláássák és megkérdőjelezzék az EU-s döntéseket” – írta az elemző.

Wesel úgy véli, a német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen EU bizottsági elnökké való megválasztása annak ellenére Angela Merkel német kancellár győzelmét jelenti majd, ha nyíltan kiállt volna minisztere megválasztása mellett, akkor valószínűleg kudarcot vallott volna. Ám végül nem maradt esélyes jelölt, s egy korábban esélytelennek tartott politikus kapja meg a tisztséget – vélekedett az elemző, aki szerint a választási folyamat visszavetette az EU-n belüli politizálás demokratizálásának a folyamatát.