Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
A kék-zöld infrastruktúra általános, majd nemzetközi jó gyakorlatokon keresztül történő bemutatása után konkrét javaslatokkal szemléltetjük, hogy hogyan lehetne kezelhető a csapadékvíz probléma a fővárosban. A klímaváltozás miatt megváltozó csapadék-eloszlás, a villámárvizek növekvő kockázata, a nagyfokú beépítettség, a széttagolt, egymásról tudomást nem vevő csatornahálózati rendszerek és a hanyag lakossági hozzáállás együttesen fokozzák annak a veszélyét, hogy egyszer a történelmi belvárost el fogja önteni a szennyvízzel kevert csapadékvíz. A kék-zöld megoldások beépítésével azonban ez elkerülhető volna, miközben növelné a város klímaalkalmazkodási képességét, lakóinak életminőségét, és modellül szolgálhatna az egész országban. Ehhez azonban gazdát és költségkeretet kell találni a feladatnak, amihez politikai elköteleződésre és szemléletváltásra van szükség.
Hogyan gazdálkodik Budapest a csapadékvízzel?
Budapest rendkívül változatos természeti és épített adottságokkal rendelkezik: míg a pesti oldal nagyrészt sík, többnyire jó vízáteresztő képességű öntéstalajokkal rendelkezik, addig a budai oldalon nem ritkák a meredek lejtők, olyan mészkő és dolomit alapkőzettel, mely a vizet azonnal a mélyebb rétegekbe vezeti. A természeti adottságokat módosítja a városi területhasználat, a beépítés módja és a csapadékvíz-elvezető hálózat típusa. A sűrű beépítés a belvárosi területekre van a legnagyobb hatással.
Egy forró nyári napon az aszfalt felett akár 20-25 fokkal is melegebb lehet, mint egy parkban. A belső városrészek egyesített csatornarendszere kevert szenny- és csapadékvizet szállít, melynek egy része nagy esőzések során a túlfolyókon keresztül tisztítatlanul ömlik a Dunába. A rendszer túlterhelése azonban nagyobb veszélyeket is rejt: ha egy nagy esőzéssel egy időben a Duna vízszintje is magas, a víz alá került záporkiömlőket le kell zárni és a szivattyútelepekkel kell átpumpálni a vizet az árvízvédelmi vonalon.
A klímaváltozás miatt egyre nő a veszélye, hogy a lezúduló vízmennyiség túlterheli a szivattyúkat és a visszatorlódó szennyvízzel kevert csapadékvíz elárasztja a belvárost.
A város később beépült külső területein a szennyvíz és a csapadék már többnyire elválasztott rendszerben halad. Csapadékvíz-elvezető csatornából azonban csupán negyedannyi épült ki, mint szennyvíz csatornából, és a lefolyás mennyiségét az is tovább növeli, hogy a csatornázással együtt sokszor az utak is szilárd burkolatot kaptak. Sajnos az előírások ellenére sok lakos az utcára vezeti a tetővizét, vagy illegálisan a szennyvíz hálózatra köti. Mélyebben fekvő területeken ez gyakran vezet az utcák, pincék elöntéséhez.
Az államszocializmus idején létesített lakótelepeken kiépült a csapadékvíz csatornázás, ám ez a megoldás gyakran csupán a város egy másik részére költözteti a problémát. Kis patakok hatalmas vízmennyiséget kénytelenek elvezetni egy nagy eső során a bevezetett csapadékvíz csatorna miatt, ami villámárvizeket okozhat. Erre a tervezők kapacitásnöveléssel - azaz a patakok leburkolásával és keresztmetszetének növelésével igyekeznek válaszolni, ami az utóbbi évtizedekben sok helyen mély és megközelíthetetlen betonkráterekké változtatta a patakokat. Minden újabb csatornázott és a vízfolyásba csatlakoztatott területtel tovább nő az árvízveszély és a patakot tovább kell mélyíteni, szélesíteni, az árvízvédelmi vonalakat pedig magasabbra kell emelni.
A problémák köre tehát rendkívül széles, ám mind egy alap problémára, a megnövekedett lefolyásra vezethetőek vissza. Lássuk, a város mely részei lennének a legalkalmasabbak ennek a káros gyakorlatnak a megváltoztatására és a probléma kiküszöbölésére.
A kék-zöld infrastruktúra alkalmazhatóságának városi szintű térképes vizsgálata
A szikkasztás, víztározás és párologtatás alkalmazhatóságának vizsgálatánál számos tulajdonságot kell egyszerre figyelembe vennünk annak a meghatározására, hol érdemes beruházásokba fogni. A Szent István Egyetemen készült kutatómunka megkísérelte ezen tulajdonságokat összegyűjteni és egy térképes állományban egymásra rétegezni.
Ahogy a fenti ábra mutatja, egy tulajdonság korlátozhatja, ösztönözheti, vagy lehet semleges a párologtatás, szikkasztás, vagy víztározás szempontjából. A kutatás egyesével megvizsgálta a természeti és épített környezet tulajdonságait, és ha módosító hatást talált, egy tiltó vagy ösztönző értéket rendelt a kategóriához. A megállapított értékek alapján készült térképes leválogatás eredményezte a három módszer alkalmazhatósági térképét.
A leválogatás eredményeként született meg a párologtatás, a szikkasztás és a víztározás városi szintű alkalmazhatósági térképe. Bár a felhasznált adatok sajnos számos hiányosságot és pontatlanságot tartalmaztak – mivel egyes alapadatok felbontása, kora vagy elérhetősége nem volt ideális a használathoz –, a térképekből így is számos tanulság levonható.
A párologtatás jelentős növelése általában költséges beruházásokat igényel, ezért csak azokon a területeken ajánlott, ahol a városi hősziget-jelenség fennáll. Ezen belül ösztönzött a használata a lakóterületeken, mert itt javítja leginkább a városlakók életminőségét. Érdekes tapasztalat, hogy nemcsak a legsűrűbb belvárosi területek (1) kerültek az ösztönzendő zónába, de olyan kertes házas területek is, amelyek nagy iparterületek közelében fekszenek (2).
Míg a szikkasztást sok helyen korlátozzák a természeti adottságok, a víztározás valamilyen formája szinte mindenütt lehetséges. A vízelvezető rendszer hiánya miatt az elővárosi családi házas területeken szikkasztó és vízvisszatartó eszközök alkalmazására is nagy szükség lenne (5)(8) – és ehhez jó környezetet biztosíthat a magas zöldfelületarány. Ugyanígy kiemelkedik a lakótelepek (3) és a rozsdaterületek (4) jó hasznosíthatósága. A víztározás emellett a történelmi belvárosban (6) és a budai oldal lejtős területein (7) (ahol a szikkasztás a túl nagy folyási sebesség és az épületek szerkezetének védelme miatt nem ajánlott) speciális, a helyi adottságokhoz idomuló megoldásokkal segítheti a vízelvezető rendszer tehermentesítését.
A kék-zöld infrastruktúra építés nagy lehetőségei
A bemutatott területtípusok nagy lehetőségeket rejtenek, de különböző fejlesztési stratégiákat igényelnek. A családi házak és a történelmi városrész ingatlanjai nagyrészt magánkézben vannak, ezért itt a tulajdonosok bevonása és támogatásokkal való ösztönzése a legalkalmasabb a fejlesztések elősegítésére.
A lakótelepeken és rozsdaterületeken nagy összefüggő zöldfelületek állnak rendelkezésre, ami lehetővé teszi akár víztározó tavak kialakítását is. A lakótelepek zöldfelületei gyakran teljesen városi vagy önkormányzati fenntartásban vannak, a rozsdaterületek jövőbeli kialakítása pedig jó esetben önkormányzati szabályozással még befolyásolható. Ez a két utóbbi, széleskörű beavatkozásokra lehetőséget adó területtípus többnyire a belvárost körülvevő gyűrűben, az átmeneti zónában található. Budapest csatornarendszerének sugaras kialakítása miatt a csapadékot a belső zónába szállító vezetékek és a vízfolyások nagy része áthalad ezen a zónán (pl. Rákos-patak).
Az átmeneti zónában célzott fejlesztésekkel kiépített, nagy tározókapacitású kék-zöld gyűrű képes lehet a külső városrészekből összegyűlő víz egy jelentős részének visszatartására és ezzel jelentősen csökkentheti a belváros elöntésének kockázatát.
A rozsdaterületekben rejlő hatalmas klímaadaptációs potenciált azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha a még nem beépített területekre olyan területhasználati szabályozás készül, ami biztosítja a jövőbeli kék-zöld infrastruktúra területigényét. A lakótelepek esetében ennek a fejlesztésnek a költségei alacsonyan tarthatók, ha a kék-zöld elemek az egyébként is tervezett szabadtérmegújítási projektekbe integrálva készülnek el.
A várostervezési elvek tisztázása előtt azonban még országos szinten is számos megoldandó feladat van a csapadékvízzel kapcsolatosan. Ezek közül a legsürgetőbb probléma, hogy jelenleg a települési csapadékvíz-gazdálkodásnak nincs valódi gazdája és költségkerete. Ennek megváltoztatásához a csapadékvíz-gazdálkodás jogi fogalmának és felelőseinek tisztázására, és politikai elkötelezettségre van szükség, ami garantálhatja a kiszámítható finanszírozást.
A beruházók ösztönzésére a jogi szabályozásnak a csapadékvíz helyben tartását kell előnyben részesítenie az elvezetés helyett. A tervezési folyamatban sikeres projektekhez szintén elengedhetetlen, hogy a tervezők szabadon hozzáférhessenek a megfelelő minőségű tervezési adatokhoz, és biztosítva legyenek számukra a szükséges továbbképzések.
Csizmadia Dóra, a tájépítész, a Ramboll Studio Dreiseitl tervezőjének írása eredetileg a Másfélfok.hu-n jelent meg.
