Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
A farkasfalkák koncentrációja egyes európai régiókban veszélyt jelent a jószágra és potenciálisan az emberekre is – idézte Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét egy hétfőn kiadott bizottsági közlemény. Az elnök sürgette az uniós tagországokat, hogy ahol szükséges, lépjenek fel a fenyegetés ellen, és azt is jelezte, hogy erre lehetőséget nyújt a jelenlegi uniós szabályozás. A bizottság arra is emlékeztetett, hogy egyre gyakrabban vezet konfliktusokhoz a helyi mezőgazdasági és vadászati közösségekkel a farkasok visszatérése azokban a régiókban, ahol hosszú ideig nem voltak jelen a nagyragadozók. Különösen ott problémás a helyzet, ahol nem alkalmazzák teljeskörűen a megelőző intézkedéseket.
A bizottság arra hívta fel a helyi közösségeket, kutatókat és minden érdekelt felet, hogy szeptember 22-ig nyújtsák be a farkasállományra és az általuk kiváltott hatásokra vonatkozó naprakész adatokat. Jelezték, hogy az összegyűjtött információk alapján új javaslatot dolgozhassanak ki, hogy ahol indokolt, felülvizsgálhassák szükséges esetben rugalmasabbá tegyék a farkasok védelmére vonatkozó jogszabályokat.
Meghalt Ursula von der Leyen pónilova, a gyilkosság egyre nagyobb hullámokat kavar
Az Európai Bizottság elnökének kedvenc póniját egy GW950m néven ismert szürke farkas az éj leple alatt brutálisan meggyilkolta. A nyomozás hónapok óta tart, az esetnek pedig akár komoly szakpolitikai következményei is lehetnek.
Az ügyben ugyan most Von der Leyent idézik, és a hazai kormánysajtó lelkesen vádolja is farkasüldözéssel, elsősorban arra hivatkozva, hogy tavaly ősszel az ő kedvenc pónilovával, Dollyval is végzett egy GW950m azonosítóval nyilvántartott farkas, de a probléma messze túlmutat az Alsó-Szászország dús legelőin. A bizottsági elnöknek persze lehet ez személyes ügye is, de a farkasok kérdése nem a póni pusztulása után került napirendre, és nem is csak Németországban vagy az uniós tagországokban.
Ausztria tavaly ősszel kezdeményezte a nagyragadozókkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatát, Svájc pedig (nem először, de továbbra is sikertelenül) ki akarta vetetni a Berni egyezmény fokozottan védett fajai közül a farkasokat, de idén nyáron könnyített is kilövésükön is. Ezzel összefüggésben tavaly novemberben az Európai Parlament is elfogadott egy állásfoglalást arról, hogy az EU felülvizsgálhassa a farkasok védettségére vonatkozó szabályokat, egyúttal üdvözölve a svájci kezdeményezést is.
Könnyebben kilőhetik az embereket és a haszonállatokat fenyegető farkasokat Svájcban
Túl sok kárt okoznak a farkasok Svájcban az állattartóknak, ezért könnyebbé teszik a kilövésüket és gyérítésüket. Július 1. után akár azonnal is lelőhető lesz az a farkas, amely emberéletet fenyeget.
Túl sokan lettek?
Az állásfoglalásban sok más mellett hivatkoznak arra, hogy a farkasok egyedszáma tíz év alatt jelentősen nőtt: 2012-ben 12 ezer volt, 2018-ban már 17 ezer volt, 2022-ben pedig valószínűleg a 19 ezret is elérte, sőt „a földrajzi értelemben vett Európában valószínűleg meghaladja a 21 500-at”, illetve részletes számokat idézve kitérnek az általuk okozott károkra is:
- Ausztriában a farkasok által elpusztított jószágok száma 230%-kal, 680-ra nőtt 2021-ben;
- 2020-ban Franciaországban 11 849, Németországban 3 959, Csehországban 616,
- Belgiumban 139, Olaszország dél-tiroli régiójában pedig 98 állatot öltek meg.
Azóta persze frissebb adatok is ismertté váltak. Németországban például idén 161 farkasfalkát és 1300 egyedet tartottak nyilván, ami hatszorosa a tíz évvel ezelőtti számoknak. 2022-ben pedig országosan 4366 haszonállat – köztük 30 ló és négy láma – elpusztítását írták a nagyragadozók számlájára, ami 30 százalékos emelkedés volt az előző évhez képest.
Miért jöttek vissza Magyarországra a medvék, farkasok, hiúzok?
Videóra vett farkaskölyök és medvebocsok, rendszeres medveészlelések, sőt medvehajsza is jelzi, hogy visszatelepedtek Magyarországra a nagyragadozók. A három faj közül kettő még szaporodik is északi erdeinkben. Bár elméleti esélye van annak, hogy találkozzunk velük, ők nem keresik a társaságunkat, de azért nem árt tudatosítani, hogy a medve a főnök.
Nem kivétel Lengyelország sem, a SAVE Wildlife Conservation Fund lengyel szervezete szerint például Kárpátalja hozzájuk tartozó részén (Podkarpacie) 2022-ben 145 alkalommal támadtak farkasok haszon- vagy háziállatokra, legalábbis ennyi támadás után járt kártérítés, ám a támadások száma ennél is több lehet, csak nem jelentik, mert nem jár értük kárpótlás, például mert nem fajtatiszta kutyák az áldozatok. A természetvédők 55 ilyen kutyákat ért támadásról is beszámoltak.
A Washington Post tudósítója nyáron riportban dolgozta fel a farkasokkal kapcsolatos németországi fejleményeket, jelezve, hogy a tagállamok megosztottak: tucatnyian – köztük Németország – ellenzik a védettség enyhítését, ugyanakkor Ausztria, Norvégia, Finn- és Svédország támogatná, ha csökkentenék a védettséget és könnyebbé válna kilövésük. Németországban is vannak politikai erők, akik magukévá tették utóbbiak érvelését, például a szélsőjobboldali AfD is szívesen váltaná szavazatokra a farkasokkal szembeni ellenérzéseket, de tavasszal Markus Söder bajor kormányfő, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke is arról beszélt, hogy „a farkas nem ide való”. A lap szerint a kérdés egyre inkább robbanással fenyeget, ahogy közelednek a jövő évi uniós választások.
A természetvédelem részéről is van aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a jövő évi uniós választásokat követően felálló új bizottság más irányultságú lesz, mint a jelenlegi, a biodiverzitással kapcsolatban nyitottabb, progresszívnek tekinthető testület – mondta a hvg.hu-nak az üggyel kapcsolatban Sütő Dávid a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
Érdekelt csoportok
A természetvédők közül többen azzal érvelnek, hogy az ügyet az agrár- és vadászlobbi igyekszik minél nagyobbra fújni, holott meg lehet tanulni együtt élni a fokozottan védett nagyragadozókkal, legyen az farkas, medve, hiúz vagy éppen rozsomák – írta az amerikai lap, de a magyar szakember másként fogalmaz:
a már régebb óta meglévő konfliktusok nyomán több, a kérdésben érdekelt csoport igyekszik elérni, hogy vizsgálják felül a faj fokozott védettségét.
A természetvédők nem elsősorban a farkasok populációit féltik a védettség felpuhításától, bár az magában hordozhatja az eddigi eredmények, sikerek lerombolását, hanem az is probléma, hogy a fajjal kapcsolatos eddigi beavatkozások, kezelések rendszerét sem sikerült európai szinten, vagy akár szomszédos országok esetében határokon átnyúlóan együttműködve kialakítani. Minden ország saját területén, saját elképzelései szerint járt el a jogszabályi keretek között. A nem összehangolt beavatkozás például csökkenheti az egyes populációk közötti genetikai áramlást, ami pedig hozzájárulna a sokszínűséghez és a populációk egészségéhez, és amire az M237 jelzésű svájci farkas is jó példa lett volna, ha nem lövik ki illegálisan Magyarországon. Emlékezetes esete ugyanakkor arra is int, hogy ha enyhítik a védettség szigorát, csökkenhet a genetikai áramlás lehetősége, az ilyen kóborló állatok ugyanis többször kerülhetnek az ember szeme elé, és még könnyebben válhatnak áldozattá.
Ügyészség: Az egyik őrizetbe vett vadász 9 éves fia lőtte le a svájci farkast
Azt egyelőre nem tudni, hogy honnan származnak a vádhatóság információi, mivel közlésük szerint a két elfogott vadász megtagadta a vallomástételt.
Arra is emlékeztetett, hogy ugyan jelentős növekedésben van az európai farkaspopuláció, de nagyon messze van még történelmi méretétől, aminek visszaállítása nem is cél. Ráadásul nem szabad egy kalap alá venni az egész európai farkaspopulációt, hiszen egyes kisebb csoportjainak helyzete korántsem ad okot a bizakodásra. Példaként a Spanyolország déli részén, a Sierra Morenában honos andalúziai farkasok elszigetelt populációját említette, amelyet a közelmúltban nyilvánítottak hivatalosan is kihaltnak, éppen a feloldatlan ember-vadvilág konfliktusok miatt. Andalúzia kormánya ugyanis emiatt és az érdekelt csoportok reakcióitól tartva nem is nyilvánította helyileg védetté a populációt, de ide sorolható még az egyébként rendszeresen gyérített svédországi állomány is, amelynél az elszigeteltségből fakadó beltenyésztettség jelent komoly kihívást.
Bűnbakok
A nagyragadozók megőrzésének sikere az emberek feléjük mutatott toleranciájától is függ, ez pedig változékony, könnyen befolyásolják az ember-vadvilág konfliktus esetei, amiről kijelenthető, hogy jelenleg nincs olyan módon kezelve, hogy mindenki elégedettségére szolgáljon – mondta a szakember, aki jelezte azt is, hogy gyakran nem is az általuk okozott kár az igazi probléma, csak gyakran őket teszik meg a rendszerszintű problémákra visszavezethető feszültségek bűnbakjaivá.
Golyó végzett a legidősebb svájci farkassal, de most kivételesen nincs ezzel semmi baj
Feltehetően ő volt a legidősebb svájci farkas, 150 év után az első farkasfalka alapítója az országban. F07 13-14 évesen igazi farkasmatuzsálem volt, kíméletből végeztek vele.
A nagyragadozók egy ökológiailag és gazdaságilag is összetett komplex rendszer részei, a védettségük enyhítése,
vadászatuk esetleges engedélyezése túl egyszerű válasz egy összetett problémára, és mint ilyen, jellemzően nem vezet megfelelő eredményre, az ember-vadvilág konfliktusokat továbbra sem fogja érdemben kezelni, így nem fog megnyugvást hozni az érintettek számára, rosszabb esetben viszont további problémákat is generálhat.
– mondta Sütő Dávid, aki elismerte, hogy van kapcsolat a károk és a farkaspopuláció mérete között, de nem feltétlenül egyenesen arányos a két szám egymással.
Van megoldás kilövés nélkül is
– írt a témáról a WWF Magyarország már tavaly, amikor Ausztria először felvetette a nagyragadozók jogszabályi környezetének felülvizsgálatát. Az állatok jelenléte eleve magasabb biodiverzitást, jobban funkcionáló ökoszisztémákat jelent, csakhogy a korábbi évszázadok pusztítását követő visszaszorulásuk óta egyszerűen
elfelejtettük, hogyan kell együtt élni velük.
A farkas jelenlétének kezelése jelenleg három dologra támaszkodik: a gyérítésre (kilövésükre), a megelőzésre és a gazdasági kompenzációra (kártérítés az általuk okozott károkért). A természetvédelmi szakember szerint a gyérítés, sok problémával járhat: ha kilőnek egy falkában vezető szerepet betöltő állatot, felbomolhat a falka, a széthulló csoport tagjai pedig nagyobb eséllyel keresnek könnyebb prédát az emberi települések közelében, arról nem is beszélve, hogy fontos ökoszisztéma-funkcióik elvesznek.
A megfelelő út a prevenció lenne, amihez megvannak az eszközök és módszerek, bár igaz, hogy minden érintett féltől számottevő plusz energiát, anyagi ráfordítást, odafigyelést és türelmet kíván – mondta a szakember.
A medve nem játék, de egyszerűbb módon védekezhetünk ellene, mint gondolnánk
A nagyragadozók visszatelepülése, számuk növekedése nem mentes a konfliktusoktól: az állattartók haszonállataikat, a vadászok a vadat féltik tőlük, a kirándulók pedig saját testi épségüket. Pedig odafigyeléssel elkerülhetők lennének a kockázatok.
Példaként említette a villanypásztorokat, amiket itthon is biztosítottak a farkasjárta területeken gazdálkodók számára. Az öt-hat sorban elhelyezett eszközöknek nem csak a kihelyezése jár plusz munka- és esetleg anyagi ráfordítással, de üzemeltetésük, karbantartásuk is: kaszálni kell alattuk az aljnövényzetet, helyre kell állítani, ha a szarvasok szétszaggatják. Az őrkutyák – itthon civil kezdeményezésben indult ilyen, a Kuvasz-Őr program – etetése, állatorvosi vizsgálatai, chipeltetése, oltásai, sőt gondos kiképzése is jelentős idő, pénz és energia a túlfeszített gazdálkodói létben.
Az eszközök ráadásul önmagukban nem fogják tudni megoldani a konfliktust, amit az érintett csoportokkal folytatott folyamatos kommunikáció, a megoldás közös keresése oldhat fel – mondta a természetvédelmi szakember, aki szerint ebben a közvetlenül érintettek mellett nagyobb szerepet kell, hogy vállaljanak nem csak a természetvédők, a hatóságok, az érintetteket képviselő szervezetek, de maga az állam is.
