Nyilatkozatával egyúttal megerősítette a The New York Times című amerikai lapban megjelent értesülést. Az "új" makákók zömök termetűek, arcuk szokatlanul sötét, farkuk rövid. A tengerszint feletti 1600-3500 méteres magasságban húzódó erdős vidékeken élnek.

A tudósok lelőhelyükről, Arunácsal Prades szövetségi államról nevezték el őket. Az állat tudomány os nevének második tagja, a munzala a helyi nyelvjárásból származik, amelyben a mun zala szavak nagyjából azt jelentik: "az erdő mélyéből származó majom".

A majmokat egyébként két napon át figyelték és fényképezték. Madhuszudan szerint a felfedezés általában is hozzájárul az indiai állatvilág jobb megismeréséhez. "Már azt hittük, hogy elmúlt az erdőségek kutatásának kora, mert nincs már több felfedezni való, de lám, tévedtünk. Ha nem kutatunk, ezt a majomfajtát is elvesztettük volna, anélkül, hogy valaha is tudomást szereztünk volna létezéséről".

Ázsiában mintegy húsz makákófajta ismert, egy további fajta Afrikában él. Legutóbb 1903-ban fedeztek fel új makákót: akkor az Indonéziában honos pagaj fajtára sikerült rábukkanni. A makákók viszonylag nagy csoportjához tartoznak a rhesusmajmok is.

A most felfedezett fajtát hamarosan bemutatják a főemlősökkel foglalkozó, International Journal of Primatology című szaklapban.