„Fel akarunk ugrani a vonatra és nem lemaradva nézni, amint elszáguld" – állítja Gesche Harms biotechnikus, a „Glukostruktúragyár" elnevezésű, egyedülálló német hálózat munkatársa. A hálózathoz tartozó kórházak és biotechnikai cégek kutatóinak célja, hogy bonyolult cukorstruktúrák segítségével új kiinduló pontokat találjanak betegségek diagnosztizálásához és gyógyításához.

„Ezek a struktúrák szorosan rátapadnak a legtöbb protein felszínére, és döntő szerepet játszanak a sejtek közötti kommunikációban és összekapcsolódásban" – magyarázza Harms. Ugyanis az egyik sejt ilyen struktúrája a kulcslyuk-elv szerint pontosan illik a másik sejt megfelelő receptorához (lektin). Ezen a kapcsolaton keresztül azután nemcsak kommunikáció továbbítódik, hanem fehér vérsejtek is behatolhatnak a véráramból egy gyulladási góc szövetébe.

Ennek a cukorkapcsolatnak kihasználása, vagy lefékezése széles távlatokat nyit fertőző megbetegedések, vagy az autoimmun betegségek leküzdésére. Már ma is így hat a Tamiflu elnevezésű influenza ellenes gyógyszer. Rákos sejteknek is gyakran vannak specifikus cukorstruktúráik, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a véráramból a szövetekbe vándoroljanak, és ezt a tényt már ma is felhasználják a rákos megbetegedés esélyeinek előrejelzésére, s azt remélik, hogy további kutatások nyomán terápia kidolgozása is lehetővé válik.

Andreas Jordan rákkutató biokémikus mikrorészecskéktől remél sikert a rákellenes küzdelemben. Milliomod milliméternyi, cukorral borított vasoxid részecskéket fecskendez az agydaganatba, hogy ott mágneses mezővel felhevítse azokat. Ezek a részecskék behatolnak a rákos sejtekbe, és mintegy „elolvasztják" azokat, de nem okoznak kárt a környező egészséges sejtekben. A rákos megbetegedések ellen eddig alkalmazott túlmelegítési terápia (hyperthermia) esetében eddig a célzási pontosság hiánya okozta a fő gondot, az új eljárásnál viszont különféle tomográfos eljárásokkal megállapítható, hová kell beadni a nanorészecskéket.

„A szövet hőmérséklete már a daganattól két centiméternyire is teljesen normális" - számolt be Jordan a gyógyászati technológiával foglalkozó tanácskozáson. Rámutatott arra is, hogy 2003 eleje óta a berlini Charitéee Sugárgyógyászati Klinikán különböző rákos megbetegedésekkel kapcsolatban végzett klinikai kísérletek eddigi eredményei óvatos derűlátásra adnak okot. Az első tanulmány 2004 nyarán készült el: a 14 agytumoros páciens, akiknek életben maradási esélyét három hónapra becsülték, azóta átlagosan háromszor annyi ideje él már. Az eljárás bírálói viszont úgy vélik, hogy a parányi részecskék különböző szervekbe beágyazódhatnak és ott később károsodást okozhatnak.

Bernd Hartmann, a súlyos égési sérülést és balesetet szenvedetteket gyógyító kórház (Berlin-Marzahn) főorvosa jóval nagyobb sérülésekkel kénytelen megbirkózni. Manapság már azokat a betegeket is meg lehet menteni, akik bőrfelületének több mint 90 százaléka elégett. Ugyanakkor a 65 százalékosnál nagyobb arányú égés esetén már nincs elegendő bőr az átültetéshez. Ma többnyire azt az eljárást alkalmazzák, amelynek során a beteg saját bőrsejtjeiből több hét alatt tenyésztenek „műbőrt". De kísérleteznek már mesterséges struktúrák felhasználásával például a bőr alatti kollagénréteg pótlására.

A kikísérletezés alatt álló legújabb eljárásban felületi bőrsejteket juttatnak egyenesen a sebbe, hogy azok ott helyben növekedjenek. Az így bejuttatott sejtek bizonyos ideig való táplálására speciális bioreaktorokat fejlesztettek ki a berlini kutatók. „Ennek az Ausztráliából származó befecskendezéses eljárásnak az az előnye, hogy nincs szükség hosszú laboratóriumi tenyésztési időre" – mutatott rá Hartmann. Elismerte viszont, hogy köröm, haj és izzadságmirigy ezzel az eljárással egyelőre még nem pótolható, s úgy vélte, hogy ennek a feladatnak a megoldása az őssejt kutatásra vár.