Ezt a megállapítást az Aberdeen Egyetem pszichológusai egy olyan kutatásra alapozzák, melynek alanyait arra kérték, hogy nézzenek rá egy gyors mutatójú órára, és mondják meg, mennyi időt mutat. A résztvevők átlagosan 39 milliszekundummal kevesebbet mondtak, mint amennyit valóban mutatott az óra. Egy másik feladatban az alanyok tekintete helyett az óra mozgott, és a bemondott idő átlagosan 27 milliszekundummal későbbi volt, mint a valós.    

Annak ellenére, hogy szemünk mozgásával a tekintet vonalába eső tárgyak a retina más és más helyére kerülnek, agyunk állandónak és folyamatosnak érzékeli a látottakat. Az agynak ez az előrejelzése a "remapping" mechanizmusán alapszik, melynek lényege, hogy a látásban résztvevő idegsejtek a retinán mozgó kép állandóságának fenntartása érdekében szükség szerint aktiválódnak, illetve kialszanak. A cikk szerint ez a mechanizmus az aktuálisan látott, és az elvárt kép együttes fenntartásával, a kettő közötti átmenet megkönnyítésével lehetővé teszi a látvány folyamatosságát.  

„Egy olyan időpillanatot fedeztünk fel, amikor a dolgokat nem olyannak látjuk, amilyenek valójában" – magyarázza a kutatásvezető, Amelia Hunt. Ez megerősíti azt a tényt, hogy tapasztalásunk minden mozzanatát az agyunk konstruálja. A kutatók a továbbiakban az agy előrejelző folyamatainak a körülményeit, funkcióját és az érzékelésre kifejtett hatását fogják vizsgálni.