Az "ázsiai halak" DNS-nyomait megtalálták a Michigan-tóban - írja a New York Times (NYT). A cikkből és a cikk hivatkozásaiból kiderül, hogy a pontyfélék körébe tartozó fehér busától rettegnek a legjobban a Nagy-tavak vidékéért illetékes hatóságok. "Ázsiai ponty" alatt Amerikában a pontyfélék számos tagját értik, így például az amurt, a busát, a fehér busát és a mi "rendes" pontyunkat is. Ezek közül az USA déli államaiba évtizedekkel ezelőtt betelepített fehér busa jelenti a szakértők szerint a legkomolyabb fenyegetést jelenleg a Nagy-tavak élővilágára.

A NYT szerint a legfrissebb, fehér busára utaló DNS-lelet elborzasztotta a szakértőket, akik évtizedek óta küzdenek az ellen, hogy a mindent felhabzsoló "ázsiai halak" megjelenjenek a Nagy-tavak vidékén. A pontyfélék ugyanis elpusztítják az élelmet az őshonos fajok elől. Többek között tízmillió dolláros zsiliprendszert is építettek a tavak és folyók védelmére, és mérgekkel küzdenek a tájidegen fajok ellen.

Most azonban az invazív halak (invazív fajok: gyorsan szaporodó, általában nem őshonos fajok) újabb rohama várható, és sokan az eddigi védekezési módszerek kudarcának tartják a DNS-nyomokat. Annyi bizonyos, hogy élő fehér busát még nem láttak a Michigan-tóban, de a nyomai már árulkodnak arról, hogy a hal megjelent a tó közelében.

Fehér busa © Wikipedia

A legfrissebb leletek közül az egyik a Michigan-tó egyik öbléből (Calumet-öböl) származik, közel Illinois és Indiana államok határához. Ezt kedden jelentették be környezetvédők és szövetségi hivatalnokok. A másik DNS-t a Calumet folyóban találták (ez Chicago városán is átfolyik), fél mérföldre a Michigan-tótól - a Notre Dame Egyetem tudósainak közlése szerint.

A Michigan-tóba ömlő Calumet folyó (amely természetes folyóvizek és csatornák rendszerét jelenti mára) a Des Plaines-folyóval áll összeköttetésben. A Des Plaines és a Kankakee folyók találkozásából jön létre az Illinois folyó, amely a Mississippibe torkollik. A torkolat nincs messze attól a ponttól, ahol a Mississippi és a Missouri folyók találkoznak.

A környezetvédők és a műszaki szakemberek azért is óvják a Michigan-tó környékét a fehér busáktól és a busáktól, mert ezeknek a halaknak nincs természetes vetélytársuk, és így fenyegetik az őshonos halfajok túlélését. "Mindez a kudarc beismerése" - minősítette a mostani DNS-leleteket Henry Henderson, a természeti erőforrások védelmével foglalkozó bizottság közép-nyugati területi vezetője. Henderson szerint a mostanihoz hasonló leletektől tartottak 1993 óta. 

Az amerikai Geológiai Szolgálat térképe a fehér busa elterjedéséről

Nem aggódik ennyire az amerikai hadsereg műszaki alakulatainak illetékese, John W. Peabody vezérőrnagy. Szerinte egyelőre nem bizonyos, hogy élő pontyféle nyomait találták meg, de azért figyelmeztető jelnek tartja ezt a mostani leletet a tábornok. A Notre Dame Egyetem kutatója, David M. Lodge viszont arról nyilatkozott, hogy egyetlen normális magyarázat van minderre: az, hogy élő halak járnak a környéken.

Az ügy immár az USA Legfelső Bírósága elé is került. A testület ugyanis éppen a napokban utasította el Michigan állam kérelmét, hogy zárják le azt a chicagói vízi utat, amely a Nagy-tavakat köti össze a Mississippi és a Missouri folyókkal. Az USA déli államaiban a hatvanas-hetvenes években telepítettek pontyféléket halastavakba és vízkezelő telepekre. (A fehér busák a hetvenes évektől kerültek ide mesterségesen.) Ezeket előbb áradások mosták ki a nagyobb folyókba, onnan kezdtek elterjedni. Gyorsan szaporodó, rendkívül falánk - növényevő - halakról van szó, amelyek kiszorítják az őshonos halfajokat az amerikai folyókból, hiszen nincs természetes ellenségük.