Sonya Kahlenberg, az amerikai Maine állambeli Bates Egyetem, és Richard Wrangham, a Harvard Egyetem kutatói az ugandai Kibale Nemzeti Park egyik csimpánzcsoportját figyelték meg 14 éven át. Többek közt megállapították, hogy ezek az úgynevezett Kanyawara-csimpánzok négy különböző módon használtak botokat. Lyukakban vájkáltak velük vizet vagy mézet keresve, játékos dobó- illetve taszítófegyverként használták, egyedül vagy többen játszottak velük, vagy perceken, sőt, akár órákon át magukkal hurcolászták. 

Az utóbbi viselkedést jóval gyakrabban fordult elő nőnemű egyedeknél, mint hímneműeknél - írják a kutatók a Current Biology című folyóiratban. A hímek inkább játékfegyverként használták a botokat. A nőstények azonban, mihelyst kicsinyük lett, felhagytak a botok hordozásával. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a botok a baba szerepét tölthették be, és hogy a csimpánzlányok az anyaszerepre készülnek fel ily módon játékosan. Erre utal az is, hogy a botokat rendszeresen fészkükbe is magukkal vitték, míg a többi felhasználási mód esetében ez soha nem fordult elő. A kutatók úgy vélik, hogy a fiatal állatok e viselkedést nem anyjuktól tanulják, hanem egymástól lesik el. Más szabadon élő csimpánzoknál még soha nem figyelték meg, hogy a lányok babaként játszanának botokkal. Lehetséges, hogy ez a szokás a Kanyawara-csoportban alakult ki. 

Az amerikai kutatás első ízben mutatta ki szabadon élő állatoknál, hogy másképp játszanak a fiatal hímek és nőstények. Ez arra utal, hogy valóban létezhet egyfajta biológiai preferencia bizonyos játékok iránt, és ez az ember esetében sem csupán a nevelés eredménye. Fogságban élő csimpánzoknál korábban megfigyelték, hogy a fiatal hímek inkább autókkal, míg a nőstények inkább babákkal játszanak.