A 7 legjobb Steve Jobs-idézet

A volt Apple-vezér már 1996-ban tudta, hogy az asztali gépek ideje lejárt. De nem csak a technológiáról beszélt szívesen, az élet és a halál nagy kérdéseire is volt frappáns válasza.

A cég, melyet Steve Jobs alapított, a világ egyik legnagyobb technológiai vállalatává fejlődött. A The Wall Street Journal összegyűjtötte a karizmatikus Apple-vezér néhány gondolatát, ezek közül válogattuk ki a hét legérdekesebbet.

Steve Jobs Fotó: AP

Tech

„Az asztaliszámítógép-ipar halott. Az innováció gyakorlatilag megszűnt. A Microsoft dominál, nagyon kevés innovációval. Vége. Az Apple elveszett. Az asztali számítógépek piaca a sötét korszakba lépett, és ott is marad az elkövetkező tíz évben, vagy legalábbis ennek az évtizednek a végéig.”
(Wired, 1996 február)

Dizájn

„Olyan jól néznek ki az ikonjaink a képernyőn, hogy meg akarod nyalni őket."
(A Mac OS X, Fortune, 2000. január)

Üzlet

“De az innováció úgy születik, hogy az emberek találkoznak a folyosón, vagy felhívják egymást este fél 11-kor, mert rájöttek, hogy egészen máshogy is meg lehet közelíteni egy problémát, mint ahogy eddig gondolkodtunk róla. Ad hoc meetingeken, amikor hat embert összehív valaki, mert úgy véli, a világ legkúlabb ötlete pattant ki a fejéből, és kíváncsi rá, mi a többiek véleménye róla."
(BusinessWeek, 2004 október)

Versenytársak

“Elszomorító – nem a Microsoft sikere, a sikerükkel nincs problémám. Megérdemelték, hogy sikeresek legyenek, legalábbis nagy részben. Azzal van gondom, hogy harmadosztályú termékeket gyártanak.”
(Triumph of the Nerds, 1996)

Élet-halál kérdése

„Sajnálom, de így van: ha gyereked lesz, tényleg megváltozik a véleményed ezekről a dolgokról. Megszületünk, élünk egy kis ideig, meghalunk. Régóta így van ez. A technológia nem is igen változtat ezen – ha egyáltalán.”
(Wired, 1996 február)

„Kalóznak lenni nagyobb mulatság, mint beállni a haditengerészethez.”
(Odyssey, 1982)

“A legfontosabb eszköz, ami segített nekem az élet nagy döntéseit meghozni, hogy mindig emlékeztem arra: nemsokára meghalok. Mert majdnem minden – minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, kínos helyzet vagy kudarc – ez mind eltörpül a halállal szemben. Csak az marad, ami igazán fontos. Ha észben tartod, hogy meg fogsz halni, elkerülheted a csapdát, miszerint lenne vesztenivalód. Már mezítelen vagy. Semmi okod rá, hogy ne kövesd, amit a szíved diktál.”
(Stanford, 2005 június)