A brit Durham Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport szerint az eddig a legöregebbek közé sorolt kutyafajták DNS-e nem mutat hasonlóságot az első háziasított fajtákéval. A hasonlóságok ugyanolyanok, mint más kutyafajtáknál - olvasható az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányban.

Mindennek oka, hogy a négylábúak különböző fajtái az évezredek során újra és újra keresztezték egymást - mutattak rá a Greger Larson vezette tudósok, akik 35 fajta összesen csaknem 1400 példányának genetikai adatait elemezték.

Néhány fajta - többek közt a basenji, a perzsa agár és a dingó - erősebb genetikai jeggyel bír. Ez azonban a korábbi vizsgálatokkal ellentétben nem az ősökkel való közvetlen kapcsolat miatt van, hanem sokkal inkább amiatt, hogy hosszabb ideig léteztek földrajzilag izoláltan - foglalta össze Larson.

Ezek a fajták azonban a kivételt jelentik. Sok kutyafajta volt az ember hű kísérője a vándorlás során, ebből adódóan nem maradtak hosszabb ideig izoláltan. "Szeretjük a kutyákat, ők pedig elkísértek minket az összes kontinensre" - magyarázta az evolúciós biológiával foglalkozó kutató.

A szakemberek számára a kutyák mindenütt jelenvalósága és hosszú története azonban csak megnehezítette a kutatást, az állatfaj genetikai nyomainak visszakövetését. A kutyákat 15 ezer éve szelídítette meg az ember, kétezer éve váltak háziállattá, manapság vajmi kevés egyed van, amelyet munkára használnak.

"A kutyák olyannyira hasonlítanak, hogy a fajtákat nem lehet genetikailag világosan szétválasztani" - mondta a mainzi Gutenberg Egyetem egy szakértője. A négylábúak külső jegyek alapján történő besorolása csak mintegy kétszáz éve alakult ki.