A hibrid felületek megjelenésével a tudománykommunikáció klasszikus módszertana lassan háttérbe szorul, és egy teljesen újfajta viszony jön létre a tudás forrása és a célközönség között. Ezt a kihívást hivatott ellensúlyozni a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) projektje, amely nemzetközi porondon legutóbb április 16-20 között, Lyonban bizonyított.
A World Wide Web 2012 konferencia a világ vezető eseménye a webfejlesztés területén: idén csaknem 3000 résztvevője volt, a programját pedig élőben közvetítette az Euronews. Az előadók között jelen volt Tim Berners Lee, a HTML-, és http-protokoll kifejlesztője, valamint a World Wide Web Consortium vezetője, Bernard Stiegler, a híres francia technika-filozófus, Chrish Welty, az IBM neves fejlesztője. Hazánk a Magyar Tudományos Akadémia Sztakipédia projektjével képviseltette magát, amelynek legfőbb feladata a nyílt tartalmú webes tudásmegosztás támogatása, és a felhasználó segítése jobb minőségű, gépi reprezentációval gazdagon ellátott tartalom létrehozásában.
A Sztakipédia a Wikipédia szerkesztői felületébe beépülve annotációs javaslatokat fogalmaz meg a cikkek íróinak: a DBpedia Spotlight
eszköz segítségével hivatkozásokat ajánl más cikkekre, segít a kategorizálásban, illetve a cikkek fontos alapadatainak kivonatolásában. A felület másik érdekessége, hogy a Sztakipédián keresztül kereshető az Open Library, a British National Bibliography, illetve a magyar közös könyvtári katalógus, a MOKKA állománya is, így a felhasználók azonnal és könnyedén hivatkozhatnak háttérirodalomra is.
Héder Mihály szerint a 2011. december óta angol és magyar nyelven is működő technológiának köszönhetően mindössze pár hónap leforgása alatt a Wikipédia szerkesztők cikkek százait hozták létre vagy tették jobbá a segítségével. „Amikor egy felhasználó egy fórum-, illetve blogbejegyzésben vagy egy wikilap szerkesztésével megosztja tudását, szinte minden esetben egy egyszerű szövegmezőt használ, amely messze nem a tudásmegosztás legjobb módja. Az internetező ugyanis mindig sokkal többet tud annál, mint amit leír: explicit kérdésekre válaszolva be tudja sorolni a szövegét egy kategóriarendszerbe, fel tudja címkézni azt, össze tudja kapcsolni más szövegekkel, képes értékes annotációkkal ellátni a szöveget. Éppen ezért, ha a beviteli interfészen nincs egy olyan aktív elem, amely ezeket a kérdéseket felteszi, csak abban bízhatunk, hogy a felhasználó esetleg maga gondoskodik az annotációkról. Miután a felhasználó megnyomta a mentés gombot és távozott a weblapról, ez a lehetőség örökre elveszett. Minden olyan annotáció, amelyet a létrehozási fázis után próbálunk beilleszteni, akár emberi, akár automatizált módon, kevésbé lesz képes a kijelentések mögött rejlő tudást helyesen megragadni.” – tájékoztat az online enciklopédiák problematikájáról az Internet Technológiák és Alkalmazások Központjának kutatója.
Az eszköz technológiai érdekessége, hogy egy szokványos webes szerkesztői felületbe beépülő kiegészítőből, és egy annotációk, dialógusok létrehozására képes, UIMA-kompatibilis háttérrendszerből áll, amelybe névelem-felismerőt, tokenizálót és osztályozót is illesztettek a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet dolgozói. „A fejlesztés társadalmi hasznát jól mutatja, hogy a nagy sikerű hivatalos előadás és demonstráció kapcsán több országból is együttműködési javaslatot kaptak a fejlesztők. Ugyanakkor a már most bemutatott megoldás is nemzetközi együttműködés eredménye a szemantikus adattár létrehozására irányuló DBpedia projekttel, amelyet a Freie Universitat Berlin és az UNI-Leipzig kezdeményezett, de mára a világ 92 nyelvén működő közösségi projektté nőtte ki magát.” – tette hozzá Pintér Dániel Gergő, a SZTAKI sajtóreferense.
