A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Nehéz beazonosítani, hogy ki kezdte, de talán az albánok indították el a lavinát a németországi Eb-n, amikor az olasz szurkolók előtt spagettit törtek ketté. Az osztrákok ezen a nyomvonalon haladva bagettet kezdtek feldarabolni a francia szurkolók előtt. A kulináris háború azóta annyira elfajult, hogy kis túlzással minden meccs elengedhetetlen kelléke lett egy transzparens, amelyen a pályán egymásnak feszülő válogatottak országainak a legemblematikusabb ételeit állítják szembe.
Ennek egyébként már a magyar válogatott is áldozatául esett: a Svájc–Magyarország-meccs előtt egy alpesi rajongó azzal hergelt, hogy „a fondü jobb, mint a gulyás”. Már a felvetés is nevetséges.
A kulináris inzultusok nem mindig kifizetődők, az albánok például 2–1-re kikaptak az olaszoktól a spagettitörés után, és az osztrákok is vereséggel vonultak le a pályáról, hiába estek neki a francia bagetteknek.
Mindenesetre a pasta kontra paella vagy a tortilla kontra pizza típusú összetűzések sokkal örvendetesebbek és szórakoztatóbbak is, mint a fizikaiak, és Németország egyelőre fellélegezhet, hogy a dortmundi és a gelsenkircheni összecsapásokon kívül a szurkolói magaviseletet többé-kevésbé sikerült civilizált mederben tartani. Inkább a bagett törjön, mint az arccsont.
