A 200 milliárd forint a lap gondolatmenete szerint annak a 3 alapkamat-százalékpontnak a következménye, amit „meg lehetett volna spórolni”, ha 2003-ban a kormány és a jegybank nem halmoz hibát hibára.

Mint ismert, 2003-ban több spekulációs célú támadás is érte a forintot, aminek következtében előbb 6,5 százalékra csökkent, majd onnan 12,5 százalékra emelkedett a jegybanki alapkamat. Különösen radikális, ám elemzők szerint teljességgel hatástalan volt az utolsó, 2003. november végi kamatdöntés, amely során egy lépésben 3 százalékponttal, 9,5-ről 12,5 százalékra emelte a kamatot az MNB.

A megugró alapkamat hatására az állampapírok hozama is megemelkedett, a költségvetésnek ezért magasabb kamatot kellett – külföldi és belföldi - hitelezőinek ígérnie és fizetnie, hogy az államkassza – amúgy gigászi – hiányát fedezni tudja. Szakértők szerint a kamatmozgás egy jövedelemátcsoportosítással ért fel, amelynek a kedvezményezettjei az állampapír-tulajdonosok voltak.

A Népszabadság által megkérdezett szakértők szerint a kamatemelkedés ráadásul a lakosság megtakarítási kedvét sem dobta meg, a monetáris szigorítás ugyanis egybeesett a deviza alapú hitelezés felpörgésével, így a forintban realizált kamattöbbletüket a háztartások rögtön el is költötték.