Az RHO munkatársai főként balesetekkel foglalkoznak © sxc.hu

Mumifikálódott holttestet találtak a felújítási munkálatok kezdetén egy pesti társasház pincéjében. Az áldozat személyazonossága és halálának oka ismeretlen volt. Az eset a budapesti Rendkívüli Halálesetek Osztályához (RHO) került, mert – amint egy belügyminisztériumi rendelet meghatározza – a rendkívüli halál „olyan halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik”. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy amennyiben nem zárható ki, hogy bűncselekmény történt; baleset esetén egyértelműen nem állapítható meg a felelősség; öngyilkosságot követett el valaki; esetleg orvosi vagy gyógykezeléssel összefüggő foglalkozási szabályszegés gyanúja merül föl; ha nem lehet következtetni a halál okára, és ha ismeretlen az áldozat személyazonossága, akkor akcióba lépnek az RHO nyomozói. Budapesten egy tíz fős osztály, megyénként pedig egy-két munkatárs.

„Ez az osztály közigazgatási eljárás keretein belül kezeli a hozzá kerülő ügyeket. Ez azt jelenti, hogy nem kérhetnek a nyomozók híváslistát, nem rendelhetnek el őrizetbe vételt, sőt házkutatást sem tarthatnak” – vázolja fel az RHO mozgásterét Stumpf Ferenc őrnagy, az életvédelmi osztály alosztályvezetője. Az adat- és információgyűjtés, valamint az igazságügyi orvosszakértők vizsgálatai azonban általában elegendőnek bizonyulnak az idegenkezűség, öngyilkosság vagy gyilkosság tényének megállapításához.

A már említett mumifikálódott holttestről kiderült, hogy nő volt, a halál beálltának idejét is megállapították és a gyilkosság is valószínűnek tűnt. Nagyon fontos információkhoz jutnak a rendőrök és a szakértők a helyszíni szemle idején, amikor megállapítják a halál tényét, valószínűsíthető idejét és okát. Ilyenkor is felállíthatnak azonban téves „diagnózist”. Dr. Angyal Miklós, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság igazságügyi orvosszakértője – aki a cunami és new orleans-i katasztrófa áldozatainak azonosításában is segédkezett – mesél egy esetről, amikor a helyszíni szemlét egy háziorvos végezte, és természetes halálról szóló – tisztes távolból papírra vetett - jelentése tévesnek bizonyult. Az idős, ágyban fekvő férfiről ugyanis kiderült, hogy önkezével vetett véget életének, de az „öngyilkos” fegyver csak az áldozat elszállítása közben, véletlenül került elő a takaró alól és a befelé elvérző betegen – távolról – nem voltak „árulkodó” jelek.

A tárgyi bizonyítékokon túl a különböző élettani hatások: hullafoltok és színeik, az áldozat testhőmérséklete egyaránt segítenek a halál beálltának időpontját meghatározni. A személyazonosság kiderítésében is több módszer alkalmazható: vércsoport meghatározás, DNS vizsgálat, radiológiai módszerek (korábbi sérülések, fogazat stb.), fotó- és videó-technikai vizsgálatok, vagy a szuperimpozíciós eljárás, melynek során agyag segítségével rekonstruálják az arcot a koponyán. Amennyiben sikeres a személyazonosság meghatározása, akkor az eltűnt személyek listája választ adhat az áldozat kilétére, a család pedig a történtekre.

A mumifikálódott nőről kiderült, hogy néhány sarokkal odébb lakása is volt, de már évek óta a pincében élt egy hajléktalannal, aki a renoválás kezdetekor vidékre távozott. A férfi féltékenységről, szeretőről és verekedésekről számolt be, végül bevallotta, hogy ő bántalmazta olyan módon az asszonyt, hogy ez végül annak halálához vezetett.

„Amikor bebizonyosodik, hogy idegenkezűség van a háttérben, akkor átkerül az ügy a gyilkossági csoporthoz. Öngyilkosság esetén az RHO munkatársai vizsgálatukat követően lezárják az esetet. Amennyiben, baleset esetén – például egy építkezésen, vagy egy szokatlan kórházi haláleset alkalmával – kiderül, hogy ki a felelős, akkor polgári peres úton folytatódhat az ügy” – vázolja fel az RHO munkájának lehetséges kifutásait Stumpf őrnagy.

Többnyire nincs szó a regényekből és filmekből ismert szövevényes és rafinált esetekről, sokkal inkább elkeseredett öngyilkosokról vagy véletlen balesetekről. (A bűnszövetkezetek tagjai általában nem fáradnak azzal, hogy gyilkosságaikat balesetnek álcázzák.) Budapesten tavaly közel 1500 „rendkívüli haláleset” volt, a vidéki ügyek száma kevesebb, Baranya megyében például 350-400 alkalommal vizsgálódnak évente.