Gyűlöl vagy közönyös – nézze meg A magyar választót
Átfogó tanulmányt tettek közzé a magyar választói csoportokról, ami sok evidencia megerősítése mellett fontos új tanulságokkal is szolgál. A pártszimpátiát már nem jelzi előre régi osztálylogika, de a kulturális különbségek továbbra is jelentősek. A szocialista nyugdíjasok, a jobbikos melósok és a misejáró fideszesek jól ismert csoportjai mellett tizenhét további választói csoportot írt le a Policy Solutions. Az utálkozás úgy látszik örök, miközben egyre nő a közönyös lecsúszók tábora. A kutatáshoz a hvg.hu fotóriportere készített portrésorozatot.
“Az osztálytársadalom apró mozaikokra tört, és a hagyományos pártok egyre nagyobb bajban vannak saját szavazóik értékeinek megértésekor” – állítja a Policy Solutions friss, Politikai Osztálylétszám című tanulmányában, amiben arra vállalkoztak, hogy leírják a politikai szempontból jelentős szubkultúrákat.
A 15 ezer fős mintán végzett közvéleménykutatás adatait feldolgozó írás húsz kisebb-nagyobb, hasonló kulturális jegyeket mutató választói csoportra osztja a mai magyar társadalmat, például olyanokra, mint a jómódú falusi misejárók, a régi munkásosztály, vagy az elszegényedő középosztály. A csoportok leírása sok sztereotípiát megerősít (bárki jó eséllyel megtippelheti melyik csoportokban rajonganak az ATV-ért, hova tartoznak a Lánchíd Rádió szerelmesei, vagy éppen kik kertészkednek, illetve kik drukkolnak a Magyar Gárdának szabadidejükben), de a kirajzolódó összkép azon túl is érdekes, mint hogy csak megerősítse a common sense-ben tudományos igazolás nélkül eddig is meglevő tudást.
Ájtatos Blikk-előfizetők
A választóit egészen biztosan szondázó Fidesz nem véletlenül nyergelhetett át a polgárokról a keményen dolgozó kisemberekre, ugyanis a Policy Solutions tanulmánya alapján a polgároknak beillő konzervatív középosztály egyáltalán nem a legnagyobb választói csoportjuk, mert az a falusi munkáslányok. Ide egyébiránt nem csak nők tartoznak, de az erős női túlsúly miatt így nevezték el a csoportot, ahova főleg szakképzetlen munkások tartoznak, akik szabadidejükben leginkább tévéznek és bulvárlapokat olvasgatnak.
Nem meglepő módon az összes fideszes választói csoportba tartozó jobboldalinak és konzervatívnak tartja magát. Viszont míg a konzervatív középosztály magasabb végzettségű tagjai legalább annyira utálják a Jobbikot, mint Gyurcsány Ferencet, addig a jómódú vidéki misejárók már nyitottabbak a szélsőjobboldalra. A vallásos falusi asszonyok csoportja pedig majdhogynem szimpatizált a kormányellenes diáktüntetésekkel.
Ami szorosan összeköti a Fidesz-tábort, az az átlagos szintet messze meghaladó, az egyház tanításait követő vallásosság, és az Európai Unió elleni szabadságharc is nyitott fülekre talál. A Hír Tv, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet voltak a legnépszerűbb médiumok ezekben a csoportokban, de a Simicska–Orbán-háború az adatfelvétel óta biztosan megbolygatta ezt a harmonikus összképet.
Apró érdekesség, hogy a vallásos falusi asszonyok szívesen barátkoznak önkormányzati képviselőkkel, ezért meg is jegyzi róluk a tanulmány, hogy informálisan beépülhettek a helyi politikába. Ők egyébként még ATV-t is néznek, de a Nők Lapját sem vetik meg.
Diktatúra és Discovery Channel
A “tipikus Jobbik-szavazó” csoport nem okoz meglepetést: ez a fiatal vidéki melósok csoportja. Többségükben egyedülálló, 44 évesnél fiatalabb férfiakról van szó, akik között magas az inaktívak aránya. Legtöbbjük a munkásosztályhoz sorolta magát, és gyakori válasz volt, hogy ma nehezebb magasabbra kerülni a társadalomban, mint a szüleik idejében volt. Anyagilag inkább gyengén állnak, így nincsenek is költséges szabadidős tevékenységeik, viszont a rockért és a horgászásért egyaránt rajonganak.
Érdekes módon közülük kevesen vallják magukat vallásosnak, és civil szervezeti aktivitásuk is elenyésző, viszont a Magyar Gárdával és a Hatvannégy Vármegye Mozgalommal nagyon is szimpatizálnak. A nyomtatott sajtó nem a kedvencük, viszont a Kurucinfóra gyakran kattintanak, és a Discovery Channelt is kiemelkedően szeretik. A többi pártot az LMP kivételével egyöntetűen gyűlölik, mindegy, hogy jobb- vagy baloldali.
A magyar demokrácia működéséről az összes Jobbik-választó legalább annyira lesújtó véleménnyel van, mint az EU-csatlakozásról. Így van ezzel a főleg vidéki városokban élő, kiemelkedően jól kereső és jól képzett radikális elit is, ami a legnagyobb férfitúlsúlyú csoport. A radikális elit tagjai olvasnak leginkább nyomtatott sajtót, főleg Magyar Nemzetet, valamint a papírformát meghazudtolva a 444.hu-nak is lelkes olvasói, viszont egyáltalán nem vallásosak. “Legnagyobb ‘ellenségük' a TASZ” – fogalmaz a tanulmány, valamint ők gyűlölik legszélsőségesebben a Budapest Pride-ot is.
A jobbikosok amellett, hogy jobboldaliként identifikálódnak, a várakozásoknak megfelelően a magukat leginkább radikálisnak mondó választók is. Ők értettek egyet leginkább azzal az állítással is, hogy a diktatúra akár jobb is lehetne, mint a többpártrendszer.
Európát! Demokráciát! Csak ne kelljen megmozdulni
A baloldali választók a jobboldaliakhoz hasonlóan a társadalom minden szintjéről rekrutálódhatnak. Az alacsony iskolázottságú, jövedelméből alig kijövő, jellemzően panellakásban élő városi kisnyugdíjasok ugyan jobban szeretik a Paprika TV-t és a Borsot, mint a balliberális értelmiség, de a szívük mégis egyaránt Gyurcsány Ferencé, és az is közös bennük, hogy még a Jobbiknál is erőteljesebben utasítják el a Fideszt.
A baloldali választók a legoptimistábbak az EU-val kapcsolatban, míg a többi csoport vagy ambivalensen, vagy inkább negatívan áll az Unióhoz, addig az MSZP és a DK szavazói elkötelezettek az EU iránt. Ugyanennyire konszenzuálisan szeretik a régi munkásosztálytól kezdve az előző rendszer elitjéig a Népszabadságot és a baloldali hetilapokat, viszont az internetes közösségi médiában már nem mozognak ilyen otthonosan az ellenzékbe szorult baloldali pártok rajongói.
Az is jellemző, hogy a jobboldali civil kezdeményezéseket zsigerből elutasítják, a baloldaliakkal pedig erősen szimpatizálnak, de utóbbiakat is csak a karosszékből támogatják. A demokráciáért pedig annyira lelkesednek, mint az előző rendszer elitje a Bartók rádióért, ugyanis utóbbiak a komolyzene legelkötelezettebb hívei a közvélemény-kutatás alapján.
Diplomások, bicikliznek, kis pártra szavaznak
A kisebb pártok logikusan kisebb csoportokban tudtak győzni. Az adatfelvétel alatt még egy formációt alkotó Együtt-PM a diplomás, városi pragmatikus értelmiségben bízhat, amely csoport főleg középosztálybeli, jól kereső, a közélet iránt aktívan érdeklődő nőket takar.
Az LMP pedig a dolgozó középgenerációra és a fiatal városi fehérgallérosokra számíthat. Előbbiek inkább jobboldaliak, döntően középfokú végzettséggel rendelkeznek, és jó eséllyel a szolgáltató iparban dolgoznak. Utóbbiak jobban keresnek, baloldalibbak, közülük többen diplomások. Az LMP-sek a legaktívabbak Twitteren, a Petőfi Rádió is számolhat velük, és a Critical Massen szinte biztosan beléjük lehet futni
A közönyösöket csak a Pride idegesíti
A húszból hét csoport a bizonytalanok, illetve a nem szavazók csoportja. Ezek közül egyedül a vidéki elit és a feltörekvő fiatalok csoportja van viszonylag szerencsés helyzetben. A vidéki elit egy magasan iskolázott, politikailag meglehetősen heterogén csoport, amelynek a tagjai látszólag inkább ügyek mentén fogalmaznak meg véleményt. A feltörekvő fiatalokra az a legjellemzőbb, hogy jól élnek bevallásuk szerint, viszont a politika egyáltalán nem érdekli őket, és az egyetlen olyan csoport, amelyik mindegyik pártot rosszabbnak ítéli az átlagos pontszámánál. A közéleti kérdésekkel foglalkozás helyett inkább koncertekre és kávézókba járnak, egyedül a Pride veri ki náluk a biztosítékot.
A fennmaradó öt csoport viszont a tanulmány sugalmazása szerint mindennapi anyagi nehézségek miatt szinte teljesen közönyös a közéleti kérdések iránt, nagy részük választói jogával sem él.
Az elszegényedő középosztály gyengén baloldali érzelmű, vidéki városi idősebbekből áll javarészt. Megtakarítani még képesek, és eladósodva sincsenek, viszont egyre nehezebben jönnek ki jövedelmükből. Potenciális protesztszavazók, mert erősen kormányellenesek, ők azok, akik korábban baloldali pártokra szavaztak, de például az EP-választásokon a Jobbikra ikszeltek közülük sokan.
Az apolitikus középosztályba soroltak dominánsan irodai munkát végeznek, jövedelmükből keveset tudnak megtakarítani, ezért szabadidejüket inkább otthon töltik. Kerülik a politikai híreket, politikai kérdésekben középre helyezik magukat, a pártokról sincs markáns véleményük. Tőlük akár demokrácia, akár diktatúra is lehet, különösebben nem mozgatja meg őket a kérdés.
Nélkülöző munkások
A legnagyobb csoport, a nélkülöző munkások csoportja főleg községekben lakó fiatalabbakat jelent, akik nem szívesen sorolják magukat egyik osztályhoz sem. Semmilyen szempontból nem mobilak, civil aktivitásuk a nullához közelít, közéleti kérdések iránt érdektelenek, szabadidejüket főleg a tévézés, a sportolás, valamint az internetezés tölti ki. Őket is egyedül a Pride készteti szélsőségesebb állásfoglalásra.
A jellemzően Budapesten élő fiatalokból álló nagyvárosi pályakezdők csoportja még leginkább a Fidesszel szimpatizál, de kétharmaduk nem volt választani. Átlagosnál magasabb fizetésüket az újságárusok helyett szívesebben költik kocsmákban és fitnesztermekben.
Az elszegényedő falusi alsó-középosztály alacsonyabb végzettségűeket tömörít, akik önbesorolás alapján is a legalsóbb osztályba tartoznak. Az ide tartozók nem csak hogy nem mobilak felfelé, de kifejezetten rosszabb helyzetben vannak, mint szüleik generációja. Nagyon nehezen jönnek ki jövedelmükből, életlehetőségeik “beszűkültek” a tanulmány megfogalmazása szerint, körükben egyedül a mulatós zene közkedveltsége átlagon felüli. Viszont teljes politikai érdektelenségüket a Jobbik megtörni látszik.
A baloldal akár el is áshatja magát
A hagyományosan osztályalapon szerveződött néppártoknak úgy tűnik valóban leáldozott. A népszerűbb pártok támogatói – bár eltérő mértékben – a társadalom legaljától a legtetejéig bárhonnan kikerülhetnek. A társadalmi helyzetből szinte megtippelhetetlen a választók pártpreferenciája, viszont az egyértelműen látszik, hogy minél lejjebb áll valaki a társadalmi ranglétrán, annál jobb eséllyel válik apolitikussá.
A közvéleménykutatás szerinti legnagyobb homogén tömb is egy nem szavazó csoport lett, akikek nélkülöző munkásoknak neveztek el a tanulmány írói. Árulkodó, hogy ebbe a rossz helyzetű csoportba került a megkérdezettek 20 százaléka, míg az összes többi csoport közül egyik tagsága sem éri el még a 10 százalékot sem.
A kirajzolódó összkép legnagyobb tanulsága, hogy a baloldali pártok népszerűsége soha nem látott mélyponton van, ráadásul tartalékaik se nagyon vannak, mert a főleg szegényebb bizonytalanok bármennyire távol is tartják magukat a politikától, ha választani kell, akkor inkább a Jobbik felé húznak. A valamelyik párt iránt elkötelezett választók pedig a szekértábor-logikát követve hevesen utálják a többi oldalt, így kevés esély mutatkozik a törzsszavazók átcsábítására.
A magyar társadalmi és szavazói csoportokról a kutatás készítőinek felkérésére Stiller Ákos, a hvg.hu fotóriportere készített portrésorozatot. A képeiből nyílt kiállítás április 29-től megtekinthető a Magyar Sajtóházban (1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)