Ajándéklink létrehozása

A tökéletes oldalastól a még tökéletesebb paradicsomos tésztáig: 7 szakácskönyv karácsonyra a HVG-től

Milyen a klasszikus francia konyha? Milyen az olasz konyha két arca? Hogyan fogjunk neki a fermentálásnak, és hogyan érhetjük el, hogy fenntartható legyen a háztartásunk?

Kocsis Dóra: Zero waste konyha

Új, javított kiadás

„Sokkal nagyobb szabadságot ad nekem az, ha abból főzök, ami éppen a rendelkezésemre áll, amit az a régió és évszak nyújt, ahol éppen járok” – írja könyve előszavában Kocsis Dóra, aki friss házasként egy világ körüli úton ébredt rá ezen túl arra is: az ember legláthatóbb nyoma a világban a szemét. Könyve így nem is egyszerűen receptgyűjtemény, egyben szemléletformáló ötletek tára, amelyet a szerző saját tapasztalataiból merít.

A zero waste sem csupán hulladékcsökkentést jelent, hanem azt is, hogy a főzés és az étkezés illeszkedjen az évszakok és az életünk ritmusához: azt főzzünk, aminek ideje van, azokkal fogyasszuk, akikkel szívesen eszünk együtt. Kocsis Dóra elvei követik a slow food mozgalomét, így nem meglepő módon olvashatunk „evésmeditációról” is, de azt is bizonyítja: mindennek nemhogy nincs köze a merevséghez vagy az önsanyargatáshoz, de épp hogy tud hedonista is lenni.

HVG Könyvek

Bár alapvetően növényi alapú Kocsis Dóra konyhája, elkerüli a divatos, általában a világ túlfeléről érkező élelmiszerek fogyasztását. Nemcsak az avokádót, de a szóját vagy a banánt is ebbe a körbe sorolja – cserébe megismerteti olvasóit a helyi gabonákkal, hüvelyesekkel, zsiradékokkal. Mellesleg leírja a kedvenc alapelvemet a hulladékcsökkentésben: nem azzal segítünk a természetnek, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, hanem ha csökkentjük a mennyiségét.

De jó tanácsokat ad a bevásárláshoz, az élelmiszerek megfelelő tárolásához, tartósításához, bemutatja, hogy a bolti helyett hogyan lehet egyszerűen olyan alapélelmiszereket elkészíteni, mint a növényi tejek, a mustár vagy a majonéz, miért nincs szükség pudingporra a pudinghoz, és hogyan lehet alaplét vagy chipset készíteni a héjakból.

A Zero Waste konyha nem egyszerűen egy csaknem 450 oldalas szakácskönyv, de komplett étkezési filozófia – rengeteg recepttel.

Betül Tunc: A babkától a tacóig

A török konyhát nehéz nem szeretni: nemcsak azért, mert annyira változatosan dolgozzák fel az országban elérhető alapanyagokat, de azért is, mert számunkra is jól ismert ízek kerekednek ki ebből. Olyan ízek, amelyek nem a döneresekkel érkeztek meg Magyarországra, hanem évszázadokkal korábban, az oszmán hódítással, és azóta teljesen magunkénak érezzük őket.

HVG Könyvek

A közösségi média legismertebb török szakácsa Salt Bae, mögötte azonban ott vannak olyan, a hagyományos konyha tiszteletén alapuló oldalak, mint a Turkuaz Kitchen, amelyet Betül Tuncé indított el. Az ő gyűjteménye A babkától a tacóig című könyv alapja.

Hagyományokról beszéltünk, de persze sem a babka, sem a taco nem török, ahogy a könyvben található receptek nagy része is az univerzális gasztronómiából érkezik. A Turkuaz Kitchen süteményei mégis egy török házi konyha hangulatát idézik – az utolsó fejezet pedig ismert vagy kevésbé ismert finomságait mutatja be pont ennek a házi konyhának.

Gennaro Contaldo: Hamisítatlan Olaszország

Könnyen azt hihetjük, hogy Gennaro Contaldo már mindent elmondott, amit akart. Csak a HVG-nél öt könyve jelent már meg korábban, sült és főtt tésztákról, zöldséges ételekről. Azt is hihetjük persze, hogy az olasz konyha sem tud már újat mutatni: a világ egyik legismertebb és legkedveltebb gasztronómiai kultúrájáról van szó, bőven dokumentálták Gennarón kívül is.

Meg különben is, minek a szakácskönyv, ha ott van minden sarkon egy pizzéria?

Aztán szembejön Gennaro Contaldo Hamisítatlan Olaszország című könyve. A szerző itt abból a közhelyesnek tűnő, mégis alapvető igazságból indul ki, hogy nem létezik olasz konyha, az egységes országként alig több mint másfél évszázados múltra visszatekintő Olaszország régiói kínálják mindazt, amit ma Itálián kívül olasz konyhának nevezünk. (És persze, tehetnénk hozzá, az Amerikába szakadt olaszok, de az egy másik történet.)

Ez a könyv azokat az ételeket, hagyományokat adja át az olvasóknak, amelyeket egyes régiók, egyes családok őriznek. Természetesen mindenkinek a saját nagymamája főzi a legjobbat belőle, Gennaro viszont arra vállalkozik, hogy megmutassa, milyen ételeknél lesz a nonna a referencia.

HVG Könyvek

Az olasz konyha egyik másik fontos alapvetése, hogy egy kis olívaolaj pár marzano paradicsommal és pár levél bazsalikommal bármit tökéletessé tesz, de az országot (főleg annak kevésbé gazdag részeit) járva mindenki találkozhatott olyan ételekkel, amelyekre halmozottan igaz: a legolcsóbb, a kertben és a kamrában hozzáférhető alapanyagokkal is csodát lehet tenni a konyhában. A Hamisítatlan Olaszország ilyen receptek ritkán látott gyűjteménye: van itt babos tészta, fenyőmag helyett prézli, hús helyett dió vagy csicseriborsó, ízesen, komfortosan, egyszerűen.

A könyvben persze találhatunk ünnepi húsokat és süteményeket is, de ezeket is a házi hagyományok szerint. Elkelne egy nagymama hozzá, valóban.

Tim Siadatan: Padella

De mindjárt meg is mutatjuk az olasz konyha egy egészen más arcát, egy igazán elegáns könyvön keresztül. Ha valami bajunk lehet vele, hát ez az: a mély fekete borítón félő, nem fog jól mutatni a zsírfolt. Ez azonban ne tántorítson el senkit. A londoni Borough piacon tíz éve működő étterem séfjének receptjei igazi sikerélményt tartogatnak azoknak, akik kitörnének a milánói makaróni–pesztós tészta–gépsonkás carbonara Bermuda-háromszögből.

A legegyszerűbb paradicsomos tésztáktól jutunk el az elképesztően elegáns fogásokig – én első lapozásra a nyírfajdos, chiantis és vargányás fettuccinénél (180. oldal) éreztem azt, hogy kicsit túl messzire is jutottunk, pedig még csak ezután indult be igazán a buli, tengeri sünnel, kaviárral, szarvasgombával.

HVG Könyvek

A Padella tanulsága azonban nem az, hogy egy tésztaétel lehet a legnagyobb luxus, sokkal inkább az, hogy egy tésztaétel nem feltétlenül a luxushozzávalóktól lesz különleges, inkább attól a tökéletes harmóniától, amit a pont jól megfőzött tészta és bármi más együtt tud megteremteni.

És persze, hogy érdemes néha a nagymamánk módjára bekötni valamibe a szép könyvet, és irány a konyha.

Adorjányi Máriusz: Nyárspolgár – Világkonyha a parázs felett

Adorjányi Máriusz a magyar BBQ-forradalom egyik elindítója volt Nyárspolgár BBQ blogjával a 2010-es évek közepén. Forradalomról persze túlzás beszélni: azt ő maga is leírja a könyvében, hogy a barbecue és grill, ha igazán komolyan veszi az ember macerás és igen drága műfaj. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy rácsapjuk az izzó faszén fölé a rácsra a boltban bepácolt húst, és addig sütjük, amíg kiszárad.

Az időpont mindenesetre a látszat ellenére nem késői: a műfajt hagyományosan űző Egyesült Államokban is erre az időpontra teszik a barbecue reneszánszát. Ennek a reneszánsznak alapvető eszköze egy jó sütő, háztartási léptékben egy kamado, vagyis a vastag kerámiafalú, leginkább tojás alakú grill – de épp ennyire fontosak a jó minőségű húsok, amelyekre a receptgyűjteményt alapozta Adorjányi Máriusz.

HVG Könyvek

Persze vannak itt az oldalasokon, marharészeken túl belsőségek is bőven, de a szerző ennél is tovább megy: készít egytálételeket, köretet, kenyeret is a grillen, mellé pedig salátákat – ahogy azt kell. És kirándul a világ más roston sütő konyhái felé is, amilyen a török vagy a japán, de készül étel tagine-ban és más főzőedényekben is.

A legnagyobb meglepetés pedig a remek üzbég konyha behúzása a kamadóba: a szerző külön fejezetet szentel a plovnak, a helyi piláfnak, amely épp annyira szent étel, mint egy jó oldalas. Amelyet, mint megtudjuk, sokkal könnyebb elrontani, mint jól csinálni: „Bármennyi sertésoldalast is sütünk meg életünk során, negyvenet vagy negyvenezret, egy életben mindösszesen 4 (négy) alkalommal sikerülhet igazán jól az oldalasunk” – olvashatjuk az oldalassütés törvényét.

A Nyárspolgár BBQ persze – még ha az is lehet az érzésünk – nem törvénykönyv, de vitathatatlanul alapmű, egy páratlan munka megkoronázása. Még olyanoknak is ajánlott, mint én, aki a hatodikon csak álmodozik egy kamadóról.

Király Ágnes: Egyszerűen fermentálj!

Nem lehet eleget hangsúlyozni: hajlamosak vagyunk nagyon is szelektálni, amikor saját gasztronómiai kultúránkra gondolunk. Amikor néhány éve divatba jött a fermentálás, idegen, új dologgént tekintettek rá sokan, pedig a savanyú káposztánál kevés magyarabb dolgot lehet elképzelni a tejsavas erjesztés kategóriában – oké, a kovászos uborkát.

A fermentálás mindenesetre dicséretesen divatba jött és stabilan tartja is magát, a HVG Könyvek pedig kiveszi a részét a mozgalomból: Király Ágnes több könyvben is írt már a házi erjesztés rejtelmeiről. Számára a fermentálás nem csupán a fizikai egészség egyik eszköze volt, kísérletezései során arra is ráébredt: izgalmas műfajról van szó, ami mindig tartogat meglepetéseket, miközben megnyugtatják az embert. „Ha Csíkszentmihályi Mihály, a neves pszichológus és boldogságkutató fermentált volna, tökéletes flow-élménynek tartotta volna” – írja könyve elején.

HVG Könyvek

Aztán pedig be is bizonyítja, hogy tényleg mindennel megpróbálkozott, és ami sikerült, az jól mutat egy könyvben is. Az Egyszerűen fermentálj! egyben ételeket receptjeit is tartalmazza, de aki igazából ezekre kíváncsi, annak ajánlani tudjuk a kötet folytatását, a Fermentált konyhát, amely több mint száz receptet kínál azoknak, akik érlelik a dolgokat a befőttes üvegben, de aztán nem tudnak mit kezdeni velük.

Julia Child: A francia konyha művészete

Ennél kevés alapművebb alapmű van a szakácskönyv műfajában, talán Vizvári Mariskával tudnánk párba állítani, de inkább nem tesszük. Julia Child az első tévés szakács volt, amikor még nem állt mindenki a kamera elé, aki látott életében fakanalat. Igazi egyéniség, aki megmutatta a világnak a francia konyhát – pontosabban a francia konyhának azt az állapotát, amelyet ő megismert. Ennél is többet mutatott azonban: azt, hogy a főzés tud élvezet lenni egy háziasszony számára. Vagy, ahogy ő fogalmaz: „A főzés önmagáért való szeretete a legfontosabb alapanyag, amit hozzátehetünk.”

HVG Könyvek

Jó, persze nem arról a háziasszonyról beszélünk, aki munka után próbál összedobni valamit, de Child esetében nem is ez volt a lényeg: előtte a konyha mint művészet vagy akár mesterség férfidolog volt, a nők számára pedig munka. A tévék képernyőin ő megmutatta, hogy ez nem feltétlenül van így.

Receptgyűjteménye azonban nem csak emiatt érdekes: a klasszikus receptek elkészítése tényleg időt és koncentrációt kíván, utána nagyon jól fog esni egy pohár francia bor. Ahhoz pedig Child memoárja, az Életem Franciaországban, amelyből kiderül, ő sem könnyen sajátította el azokat a recepteket, amelyeket az utókor is méltán tart bonyolultnak.

Egésznapos főzésmaraton volt kipróbálni Julia Child szakácskönyvét

A ráfröccsenő vörösbor próbáját ugyan nem állja, de az időét igen: az első tévés sztárszakács monumentális művében nemcsak recepteket, hanem részletes magyarázatokat is találunk, mindent a kezünkbe ad ahhoz, hogy kezdőként is megértsük a francia gasztronómia alapjait. Megfőztük a legendás burgundi marharagut, az aranyló hagymalevest, és még flambíroztunk is.

Hozzászólások