Ennél még rosszabb adatokra számíthatunk a végtörlesztés miatti forintgyengülés miatt. Ha ezen az úton haladunk tovább, nemhogy háborút, még csatát sem nyerhetünk. Az érthetőség kedvéért a blog szerzője egy egyszerű példán keresztül mutatja be, miért. A példa szerint ha a GDP adott évben 100 forint és az adósság 80 forint, akkor a GDP-arányos adósságunk 80 százalék.

Ha a következő évben a GDP 105 forintra nő (inflációval együtt) az adósságunk meg például 83-ra, akkor 83/105 = 79 százalékra csökken a GDP-arányos adósság, pedig felvettünk nem is kevés hitelt. A hivatalos növekedési adatot korrigálták az inflációval, de nekünk ezt nem kell megtennünk. Olyan ez, mintha valakinek tartoznék 1000 forinttal, ami a havi 100 ezer forintos fizetésem 1 százaléka, de csak öt év múlva kell megadnom, amikor már a magasabb, mondjuk 150 ezer forintos fizetésemnek, csupán 0,6 százaléka lesz a tartozásom.

Ennek tükrében már érthető, miért fordulhatott elő, hogy 2007-ben például 4,9 százalékos deficit mellett mindössze 0,8 százalékos GDP-növekedéssel is csak 0,4 százalékponttal nőtt az államadósság. 2010-ben pedig, magasabb növekedés (1,1 százalék) és alacsonyabb hiány (3,8 százalék) mellett is 2 százalékponttal nőtt az adósság. A megoldás, hogy tavaly alacsonyabb volt az infláció és a forint is gyengült, így devizahiteleink felértékelődtek. Az államadósság csökkentésnek egyetlen fenntartható módja van: jóval az inflációval számolt növekedés alatti deficitet kell produkálni – írja a blogger. A teljes bejegyzést elolvashatja a Ténytár blog friss bejegyzésében.