Szinte korosztályi hobbi a youngtimerezés Magyarországon. Közel 6 ezren, jellemzően harmincasok-negyvenesek tartanak - általában második autóként, nem mindennapos használatra - kis szériában készült vagy más okból kultikussá vált huszonéves autókat, azaz youngtimereket. Ők azok, akik kiskorukban a nyolcvanas évek autóiparának csodáit bámulták az autós magazinokban, s akikben a csehszlovákiai üdülésen a család fakópiros Skodája mellé parkoló tűzvörös sportkocsi olyan mély nyomot hagyott, hogy felnőve elhatározták: megvásárolják gyerekkoruk álomautóját.
A youngtimerezés nem a gazdagok kiváltsága. Az ilyen kocsik ára széles skálán mozog, de az értéktartomány pár százezer forintnál kezdődik, szemben az elfogadható állapotú veteránok (azoknál harminc év az alsó korhatár) 1-2 millió forinttól induló árával. Ám a beszerzésiérték-skála alján parkoló működőképes darabok - van példa szeméttelepen talált gyöngyszemre is - csak fél-másfél millió forintos felújítás árán válnak youngtimerekké. A befektetés megtérülése kétséges; jó esetben, egy jól megválasztott típusnál is inkább évtizedekben, mint években mérhető. A youngtimerek egy része pedig - különösen a nagy motorral szerelt, magas átírási költséggel terhelt benzinzabálók - Magyarországon szinte eladhatatlan. De persze a hobbisták többsége nem a nyereségre hajt, hanem egyszerűen élvezi álmai autójának az átlagjárgányokénál összehasonlíthatatlanul jobb menettulajdonságait, magas felszereltségét és utánozhatatlan hangulatát.
A huszonéves csodaautók szerelmeseinek nincs külön, márkafüggetlen klubjuk, vannak viszont versennyel egybekötött kétnapos találkozóik. A youngtimer és a retró szavak összegyúrásával Yetro fantázianevet kapott túrákat szervező Groll Róbert, Ragoncza Ádám és Turbék Gergely szabad idejétől függően évente egy-két alkalommal megrendezett, 200-300 kilométeres közös autókázást játékos feladatok nehezítik. Az általában meghívásos veterántúrák akár százezrekre rúgó tarifáihoz képest jelképes 15 ezer forintért bárki beállhat a csapatba egy youngtimerrel, akár egy felújítás előtt álló darabbal is. A vegyes társaságot az autóimádat - és mások kocsijának szinte kötelező, játékos fitymálása - tartja jó hangulatban. A közautósok közé vegyülve pedig minden youngtimeres büszkén feszít az irigykedő tekintetek középpontjában, például a benzinkútnál, már várva az obligát kérdést: "De szép! Nem fogyaszt sokat?"
Természetesen sokat fogyaszt. Ezeknek a hajdanán csúcstechnológiát képviselő luxus- és sportkocsiknak a fenntartása jellemzően 20-30 százalékkal drágább, mint egy új alsó középkategóriás autóé. Pedig az eredeti állapotúra restaurált darabok legtöbbje - bár gyakrabban kerülnek ki a garázsból, mint a szinte csak találkozókon parádézó veteránok - csupán pár ezer kilométert megy évente. Már csak azért is, mert egy évek munkájával felújított, ritka modellbe hátulról belecsúszó teherautó az alkatrészbeszerzés nehézségein felül érzelmileg is megviselné a gazdát. Az önhibából okozott károk pedig saját zsebre mennek, mert a drága biztosítás és a magas önrész miatt nem éri meg ilyen öreg, de alacsony piaci értékű autókra cascót kötni - a HVG által megkérdezett youngtimeresek közül nem is köt senki.
A felelősségbiztosítás viszont - természetesen - a youngtimerekre is kötelező. A hobbi, youngtimer és veterán kategóriákban kedvezményesen köthető biztosításhoz a Trabant-Wartburg Klub, illetve a Magyarországi Bogarasok Klubja nyilvános szempontrendszer szerint minősíti a velük kapcsolatban álló közel hatvan - általában márkák szerint szerveződő - klub tagjainak járművét. (Az ő kimutatásukból lehet kikövetkeztetni a hazai youngtimeresek 6 ezres számát is.) A kedvezményes kötelező az évi 6-10 ezer forintos klubtagsági díjat bekalkulálva is felére-harmadára csökkenti a biztosítás árát. Mint Muczán Gábor, a Trabant-Wartburg Klub elnöke a HVG-nek elmondta: egyelőre az Allianz, a Generali-Providencia és az Union biztosítóval működnek együtt, de szeretnék tovább szélesíteni a tagokkal szerződő biztosítók körét. Erre esélyük is van, hiszen az átlagosnál kíméletesebb használat és az óvó-féltő tulajdonosi magatartás miatt az ilyen kocsik az átlagautókénál alacsonyabb biztosítási kockázatot hordoznak.
Pedig a youngtimerek többsége eredetileg afféle "fenegyerek-autónak" készült (lásd Miből lesz a youngtimer? című írásunkat). Éppen sportosságuk, egyedi megjelenésük és vezetésük különleges élménye teszi őket vonzóvá. Gyakori köztük a sportos, ám hóban-jégen-emelkedőn inkább bosszantó, sőt veszélyes hátsókerék-hajtás. (Napjainkban az utcai autókat gyártók közül csak a BMW és néhány modelljén a Mercedes-Benz ragaszkodik a hátsókerék-hajtáshoz, de elektronikával és megfelelő súlyelosztással ők is igyekeznek a lehető legsemlegesebbé tenni autóikat.)
De nem csupán a vezetés élménye dobogtatja meg a youngtimeresek szívét, hanem ezeknek az autóknak a tekintélyt parancsoló - mint mondják - "anyagsűrűsége" is. A testesen puffanó ajtók, a határozottan kattanó kapcsolók kevésbé jellemzők a mai autókra. Elég kinyitni-becsapni az első roncstelep első Mercedesének ajtaját, az még halálában is öblösen dörren - példálóznak a vérbeli youngtimeresek, mondván: ezt a hangot és ezt a minőséget könnyű megszeretni.
PÉTER ANNA