Navracsics Tibor minisztériumi leltári tárgy csúnyán kiakadt. Fölháborodottan emlékezteti Reding uniós biztost az európai értékekre, meg hogy egyébként mivel is kéne foglalkoznia, és mivel nem. Navracsics hátramozdítónak amúgy is szokása kioktatni a teljesen elmaradott külvilágot, mert a magyar kormányon és a Századnézővégpont Intézeten kívül mindenki más fogalmatlan a törvénykezéshez, ezért néha fölvilágosító előadásokat kell tartani számukra, lehetőleg senki által nem olvasott brit blogokon. Kár arra szót vesztegetni, hogy az ismeretterjesztés során erősen átfotosopolódik a valóság, vagy a mellébeszélésnek semmi köze sincs a tényekhez, mert Navracsics nem egy konkrét személy, hanem gombnyomásra működő bullshit-generátor. Csak ez nem tűnt föl még mindenkinek.

Ugyanis Navracsics valaha gondolkodó lény volt. Sőt, rá is játszott az emberarcú fideszes szerepére. Az elemzők pedig, akik korábban kollégái voltak, vagy diákjai, esetleg tagtársai valamilyen gittegyletben, mértéktartó, intelligens kultúremberként ábrázolták őt, és csak azt nem voltak hajlandóak észrevenni, ami orruk előtt zajlott, hogy Orbán nagyúr már akkor harci droidot faragott belőle, mikor beküldte méltó társával, Semjén Zsolttal tartani a frontot a vörös veszedelemmel szemben, amíg ő a büfében múlatta az időt, vagy dekázgatott a frakcióirodán. Az elemzői belterj így fedte el a valódi képet, melyet mindenki láthatott, ha bekapcsolta a tévét: Navracsics kellék nem visszafogottan érvel, hanem fröcsög, s mondanivalója tartalmilag semmiben nem különbözik Szijjártó Péterétől.

Navracsics négy kemény év alatt bizonyította alkalmasságát, teljesítette az elvárt szintet, amelyet jó fideszes hűbéri szokás szerint a felcsúti magánrezidencián ellenőriznek. Kiváló alapanyagból tökéletes végeredmény született.

Karaktere nincs. Véleménye nincs. Súlya nincs. Becsülete nincs.

Jutalmul kinevezték lábtörlőnek.

Orbán már a kezdet kezdetén megmutatta, hol a helye: a Navracsics szövegszerkesztő által jegyzett, és kormánya által elfogadott előterjesztéssel szemben – úgymond, meghajolva annak akarata előtt – a frakciót támogatta Szalai Annamária rendeletalkotási-jogának ügyében, mert a Fidesz-frakció arról híres, hogy autonóm egyedek alakítják ki álláspontjukat, és még csak véletlenül sem szarja össze magát az egész társulat, ha Orbán csúnyán néz egy kicsit. Ám túllépve a törökgáborizmuson teljesen egyértelmű, mi történt, és ami történt, tényleg világrekord. Egy miniszterelnök leszavaztatja saját kormányát, hogy ezzel elsőszámú helyettesét fingassa.

Navracsics bársonyszékbetét ezt követően nem csomagolt össze, hanem köszönte, és dolgozott tovább. A „dolgozás” abból áll, hogy elvben illetékes beosztottként zokszó nélkül tűri, hogy a jogszabályalkotást polgármesteri hivatalokban, ügyvédi irodákban, vonatúton iPad-en végezzék. Navracsics fedőszervet csak akkor aktiválják, ha a valakinek tartania kell az arcát a jogi barmolás miatt. És Navracsics tartja. Például mikor a megfegyelmezett, három, azaz három politológussal kiegészített és nyúlós massza állagúvá formált Alkotmánybíróság sem tehet mást, mint rendre elkaszálja az elé kerülő törvényeket. (Más kérdés, hogy a feladatukat kellemes nyugállományként fölfogó bírák gondoskodnak arról, hogy alig kerüljön eléjük valami.) És Navracsics köpőcsésze letörli arcát, néz mereven, és munkálkodik tovább.

A magyar közigazgatás történetébe mint az államszervezés Micsurinja fog bevonulni. Szörnyszülött megahivatalok, káosz, utolsó pillanatig változó területű és elnevezésű közigazgatási egységek, konzervatívot játszó zsúrfiúk helyzetbe hozása és Navracsics megafon recsegő hangja a „jó állam” mibenlétéről. A „jó állam” természetesen azt jelenti, hogy Navracsics segédeszköz igénybevételével az irányító pozíciókba beültették Simicska komisszárjait. És Navracsics tamagocsi elégedettnek tűnik, hogy részt vehet ebben, ellenvetést legalábbis nem hallhattunk tőle.

Navracsics Tibor csak akkor élénkül föl, csak akkor kezdenek mutatkozni létfunkciói, ered meg zsibbadt erei útjain a vér, ha kívülről beleszólnak a Nemzeti Együttműködés csodálatos működésébe. Amikor Viviane Reding kilátásba helyezte, hogy az Európai Bizottság adott esetben közvetítene az ír gázoló ügyében, Navracsics időzített pukkancs öntudatosan utasította vissza az ajánlatot, egyben helyre tette a magáról megfeledkezett európai tisztviselőt. „Az a biztos, aki egyébként olyan mértékben van elfoglalva más, elsősorban kelet-európai országok igazságszolgáltatási rendszerének ágával-bogával, hogy az leköti gyakorlatilag minden idejét, az egy kicsi figyelmet fordíthatna arra az esetre is, hogy itt szabadon mászkál egy olyan ember, aki két gyermeket megölt". „Az a biztos” az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekért felelős alelnöke, ráadásul nő – de hát Navracsics úriember bármikor képes hozni a NER bunkósági színvonalát, és még tanácsot is osztogat a Bizottságnak: „próbálja meg azt megoldani, hogy Írország végrehajtsa a magyar bíróság ítéletét, vagy adja ki a magyar hatóságoknak Tobin urat”.

Illetékes díszítőelemként mi nem pofáznánk egy kiadott azerbajdzsáni gyilkossal és egy szabadon engedett kolumbiai pedofilpornóssal a hátunk mögött.

Ám az igazán szomorú az, hogy a legszűkebben véve, a konkrét ügyben Navracsicsnak igaza lenne. Jogilag és külpolitikailag nem helyeselnénk, de érzelmileg teljesen elfogadnánk, ha a TEK-et végre valami értelmesre is használnák, és amúgy Eichmann-módra elkapnák Írországban ezt a Tobint, csak félő, hogy a magyar szuperdeszant elmenne Izlandra kiásni Tolbuhint.

Navracsics rinocéroszbőr-másolat persze nem azért mondja, amit mond, mert a legcsekélyebb mértékben érdekelné, hogy mi lesz a gázolóval, hanem mert így próbálja hitelteleníteni az általuk összelapátolt állammodell kritikusait, magyarán két kisgyerek halálát használja föl olcsó kommunikációs hadviselésében. Navracsics izéke oxigénpalack nélkül elérte a csúcspontot, ami a NER orwelli világában a mélypontnak felel meg. Kezdhet gondolkodni valami békés parkoló pályán.

Segítünk.

Navracsics ugyebár politológus. Politikailag elhasználódott, emberileg lejáratódott, szakmailag értékelhetetlen. Orbán ilyenekből szokott alkotmánybírót csinálni. Azonban, ha Navracsics Tibor se vállal be mindent, akkor eddigi előélete alapján még mindig elmehet rúdtáncosnak.