Elképesztőnek tartom a Milla – ami úgy tűnik: lényegében azonos Juhász Péterrel – antipolitikus politikáját, azt, hogy a tömegben nem lehetnek pártzászlók és -emblémák, azt pedig főleg, hogy a Milla az elmúlt két és fél évet összemossa az azt megelőző hússzal. A különbség, némileg leegyszerűsítve: 2010-ig jogállam volt és loptak, most nincs jogállam és lopnak, ég és föld, arról nem is beszélve, hogy most a szimbolikus politikát de facto a MIÉP, de legalábbis annak szelleme uralja.

De ez még nem minden.

Bár a hvg.hu-n a Bajnaival kapcsolatos, az utóbbi napokban megjelent publicisztikacunamit végigolvastam, továbbra sem világos számomra, hogy minek neki a Milla – különös tekintettel arra, hogy az említett, 1990 és 2010 közötti húsz évben volt mind miniszterelnök, mind gazdasági miniszter, utóbbi ráadásul Gyurcsány Ferenc kormányában –, hiszen egy, a Haza és Haladás által jegyzett föllépése is telt házas lehetne, előzenekarként Oszkó Péterrel (szájharmonika) és Balázs Péterrel.

Mindennek ellenére: nem értem, hogy Gyurcsány Ferenc, akinek ebben az október 23-i bajnais-millás huzavonával kapcsolatban az alapvetést tekintve tökre igaza van, miért nem tud valami olyasmi következtetésre jutni: „a Milla bénázik, nem kicsit, nagyon, de mint a demokrata erők együttműködésének híve, sőt: szószólója, elmegyek millázni meg bajnaizni, erre szólítom föl a Demokratikus Koalíció tagjait és szimpatizánsait is és mindent megteszek azért, hogy az október 23-án várható számháborúból ne a Békemenet jöjjön ki győztesen”.

Ja, ha már Gyurcsány, a végére egy coming out: nem gondolom, hogy ő lenne a Sátán.