Még mindig igényt tart doktori címére Schmitt Pál, és ez azért különös törekvés a részéről, mert azt már ő maga sem vonja kétségbe, hogy a disszertációja egy orbitális nyúlás volt.
Ehelyett az egyetem döntését támadná meg formai okokra hivatkozva. Hátha sikerül kijogászkodni, hogy neki szabad plagizálni.
Az exelnök úr mondandója tehát körülbelül az, hogy igen, én loptam, de az ítéletnek nem volt aláírva a hátoldala, ezért jogom van megtartani a szajrét. Igazán elegáns, példamutató, és utólag is bizonyítja, mennyire méltó volt az emberek embere az államfői posztra. Most sem, még mindig nem érdekli, hogy ha ő megtarthatná a címét, az katasztrófa lenne a magyar felsőoktatásnak, őt pedig újult erővel röhögné ki az ország.
Pedig volt neki egy tiszta pillanata: eltakarodása alkalmával megfogadta, hogy nekikezd a PhD-nek, és megcsinálja ezúttal rendesen, lopás nélkül, ahogy illik. De vajon akkor mire kéne neki az ebül szerzett jószág?
Nem baj, ha nem megy. Bele lehet nyugodni, nem kell mindenkinek doktorátus. A csörgősapka is szépen csillog.
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Megtudtuk: az átláthatóságinak mondott törvény vitáját a frakciónak le kell folytatnia.
Érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon?
Bekapcsolt a kármentő üzemmód.
Az utolsó negyedben úszott el az esély a győzelemre.
Az Újpest ezzel szemben fittyet hány az ötmagyaros szabályra. Kezdődik az NB I.
