„Hazamehetnél édesapádnak lecsavarni két nagy fülest, hogy nem nevelt meg.” - javasolták barátságosan a kaszás-kapás szabadszállási parasztok a 25 éves Petőfi Sándornak 1848 júniusában a képviselőválasztáson, majd annak rendje és módja szerint megválasztották a helyi lelkész fiát képviselőnek. 1956 őszén a baráti szovjet erők magukra vállalták a pofonosztást, így az a fiatalok érezhették magukat szerencsésnek, aki egyáltalán hazaértek pofozkodni. 1989 nyarán a csehszlovák hatóságok küldték haza Prágából a transzparenst lobogtató, éretlen Deutsch Tamást és társait azzal, hogy otthon tessék folytatni a rendbontást.

2013 elején az azóta példásan megérett Deutsch Tamás elvtársai tesznek meg mindent az éretlen, mondhatni tiszteletlen fiatalok megnevelése érdekében, noha a karrierjét hasonlóképpen tiszteletlen ifjúként kezdő Orbán Viktor pár évvel ezelőtt csak a szélsőjobbnak ígért atyai pofonokat - igaz, azok aztán el is maradtak. Mindez azt jelenti, hogy az átmenet zavaros 20 éve után végre kezd helyreállni a rend az országban: államtitkárokat nem tehénszarozunk le (és természetesen idegen nyelveket sem beszélünk), az ország felelős vezetőit csendben meghallgatjuk, majd megtapsoljuk, mondjanak bármilyen baromságot, csináljanak bármilyen őrültséget.

Elvégre szemben a taknyosokkal, mi igazán érettek vagyunk: tudjuk, hogy országunk bölcs vezetői, hívják őket Horthy Miklósnak, Rákosi Mátyásnak, Kádár Jánosnak, avagy Orbán Viktornak csak a mi javunkat akarják, és ha kellőképpen érett, azaz a mindenkori hatalomhoz lojális módon viszonyulunk a dolgokhoz, akkor lényegében bármeddig eljuthatunk olyanfajta éretlenségek nélkül, mint szaktudás, vezetői gyakorlat, tehetség. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon minden megoldódik, hiszen olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Az igazi veszély a tiszteletlenség és a rendbontás, ezért is nagyon helyes, hogy felnőtt ember módjára viselkedő kormányunk már jó előre lefoglalta a budapesti köztereket március 15-re, elvégre Petőfi Sándorra és egyéb nemzeti nagyjainkra méltóságteljesen kell emlékeznünk. Mit is szólna a nemzet költője, ha meglátná ezeket a hőbörgő ifjakat?

Nem vagyunk persze érzéketlenek a fiatalsággal szemben, hiszen homályos emlékeink alapján mi is voltunk pimasz kölykök. Akár kérdezik, akár nem, megosztjuk velük jó tanácsainkat: ne hőbörögjenek, hanem tanuljanak, legyenek jók az országnak, ahogy persze mi is azok vagyunk. Az a probléma ezzel a mostani nemzedékkel, hogy ahelyett, hogy tanulnának némi jó modort, inkább elhúznak külföldre, ahol már jó ideje nincsenek erkölcsök, értékek, maximum jólét. Nos, menjenek csak, ha akarnak, elvégre 1956-ban is elhúztak a rendbontók, mi pedig itt maradtunk rendben, békességben.

1989. március 15.