Tényleg megvettek minket kilóra.

Hat-nyolc százalékot ugrott a Fidesz támogatók száma az év elején. Úgy néz ki bejött a politikai szavazatvásárlás, a rezsicsökkentés. Az akciónak, amivel végképp kiérdemelte a kaméleonpárt nevet történelmi jelentősége van.

Nem sok párt próbálkozott azzal, hogy szavazótáborát teljesen lecserélje, akik mégis, azok hamarosan a politikán kívül találták magukat, a Fidesznek viszont – úgy néz ki – ez is sikerült. Szavazóinak összetétele mára jobban hasonlít a ’94-es MSZP közönségére, mint saját korábbi táborára. A kutatók jelezték, hogy a párt az alacsonyabban iskolázott, idősebb (korábban inkább szocialistaként azonosított) választók körében lett népszerűbb. A dolog igazi pikantériája, hogy a Fidesz tavaly év végéig ezeket az embereket még ki akarta zárni a választásokból. A választási regisztráció éppen a hagyományos MSZP-s szavazóréteg ellen irányult. A Fidesz két hónap alatt a megvetett, lesajnált csoportból növelte meg olyan mértékben szavazótáborát a rezsicsökkentéssel, amivel akár be is biztosíthatja választási győzelmét.

Ehhez persze kellett az MSZP is. Az MSZP, amely nem merte teljes mellszélességgel támadni az intézkedést, mert abból a politikusi alapvetésből indult ki, hogy a magyar választó csak a zsebén keresztül fogható meg, ezért semmilyen intézkedést nem szabad támadni, amelyik pénzt juttat. A politikusok szerint a magyar választó képtelen józanul, egy mákszemnyi racionalitással végiggondolni bármit is. Szerintük maximum annyi esze van, mint az egérnek, ha meglát egy sajtdarabot, nem veszi észre, hogy az egy csapdában van.

Ám az, hogy a politikusok lenézik a népet, könnyen önmagát valóra váltó attitűddé válik. Mivel csak hülyeségek és még nagyobb hülyeségek közül választhatunk, ezért kezdhetjük hinni azt, hogy a hülyeség a valóság. A Fidesz mindezt tökélyre vitte. Bármit képes hazudni, és annak az ellenkezőjét akár néhány nappal később. A stratégia tényleg azt mutathatja, hogy a magyar választót nemcsak érdemes lenézni, de kötelező is, mégis nagy hiba az ellenzék részéről erre alapozni. Létezik ugyanis egy széles szavazócsoport, amelyiket a Fidesszel szembeni ellenszenv tart össze. Ebben a közönségben alaptétel, hogy a Fidesz nem képes előrevinni az országot, meggyőződés, hogy inkompetens, és csak a hatalom megtartása motiválja. Ebben a táborban felülírható lett volna a sajt látványától érzett zsibbadtság. Az MSZP azonban gyáva volt, és a tábor összetartása helyett a sajtot választotta. Ezzel visszaadta a Fidesznek a kezdeményezést, és nagyon komoly rést ütött a Fideszt nem szeretők választói csoportján. Tulajdonképpen azt üzente, hogy a Fidesz populista intézkedései nem is olyan rosszak, azokat talán a hatalom megtartása motiválja, de az embereknek ettől még jók.

Az ország pedig úgy járt, mint egy régi viccben, amiben az elmélet és a gyakorlat különbségét próbálja az apuka bemutatni a fiának. Elméletileg van hárommillió forintunk, mondja a poén, gyakorlatilag pedig három kurvánk. Itt elméletileg 10 százalékkal csökkent a rezsi, de gyakorlatilag kiderült, hogy a magyar szavazó tényleg megvásárolható.

Az MSZP aktív közreműködése legitimálta, sőt felértékelte a Fidesz szavazatvásárlását, és ezzel nagymértékben rontotta saját esélyeit, vagy egy esetleges fordulat után nagymértében csökkentette saját mozgásterét. Az országban pedig továbbra is a legnagyobb hiánycikk a józanság maradt.

Az akció előtt a Fidesz-szavazóbázis lassú erodálódáson ment keresztül. A szavazók számának grafikonja hároméves távlatban ereszkedő trendet mutat. Olyan helyzet volt, amikor a lakosság jelentős többsége, gyakran több mint 80 százaléka, úgy érezte, a dolgok rossz irányba mennek. Egy ilyen helyzetben a rezsicsökkentést bejelentő Fidesz nem mehetett biztosra. A szavazók többségének eladható lett volna, hogy ez a jövőfelélés, hogy a Fidesz bármit feláldoz, hogy megtartsa a hatalmat, hogy ez csak színjáték, az emberek végül rosszul járnak. Az MSZP azonban nem bízott az emberekben. Ahelyett, hogy a rezsicsökkentéssel szemben egy erős frontot nyitott volna, megengedő álláspontjával legitimált egy intézkedést, amellyel ezután már nem tud versenyezni, amely mostantól a Fideszt erősíti. Az MSZP számára ez a hajó már elment, és talán már más ellenzéki párt sem gyűjtheti össze a józan szavazókat. A Fidesz pedig úgy gondolhatja: igaza lehet, amikor úgy képzeli, hogy a magyar szavazók megvásárolhatóak, nem képesek végiggondolni egyszerű összefüggéseket, nem képesek legalább a következő hónapokig előre gondolkodni.

Persze az észre hatni próbáló eszmefuttatásokat könnyű szívhez szóló történetekkel porrá zúzni. Az ország egy jelentős része tényleg a nyomor szélén táncol, ha éppen nem süllyedt már el a mélyszegénységben. Azonban ez nem lehet ok a felelőtlenségre, nem lehet ok arra, hogy mindenki lemondjon arról, hogy hitelesen próbálja képviselni azt, hogy a rezsicsökkentés és minden más „népbarát” intézkedés nem segít, hanem ront, hogy akik ezek ellen lépnek föl, azok nem a nép ellenségei, hanem ellenkezőleg: ők küzdenek a gondok tényleges fölszámolásán. Ők valóban meg akarják szüntetni a szegénységet, növekvő gazdaságot és sikeres országot akarnak, amiben a rezsi kifizetésének képessége nem függ a hatalmon állók adományaitól.

Az ország addig biztos szegénységben és elmaradottságban él majd, amíg a pártok nem mernek populista intézkedéseket felelőtlennek nevezni, amíg legalább ők nem képesek realista, az ország hosszabb távú érdekeit szem előtt tartó megoldásokkal előállni, amíg nem hiszik el, hogy a józan szavazók többségbe kerülhetnek, ha a pártok többsége is józanul viselkedik. Az országnak nem érdeke, hogy az ellenzék populista politikával nyerjen, mert nem a ki a populistább választási versenyre van szükség, hanem a józanság és még több józanság versenyére. Ebben a versenyben könnyebb alulmaradni, de a populisták versenyében nyerni nem érdemes. A rezsicsökkentés ennek a legfőbb kérdése, mert ilyen mélyre még nem süllyedt az ország a néphülyítés mocsarában.