Hamarosan nyilván ez az érv is felbukkan a feltétel nélküli alapjövedelem mellett: ha az ismeretlen motoros bankrobbantónak is járt volna ilyen, akkor könnyebben vissza tudta volna fizetni a hitelét, ezért nem kísértette volna meg a bankokkal szembeni düh, amely látjuk, hová vezet. Már ha megáll a máris népszerű városi legenda, hogy Zorróhoz hasonló elkeseredett népi igazságtevővel van dolgunk, aki tarka enduro motorjáról külön óvja a környék hajléktalanjait, vigyázzatok, jóemberek, értetek is robbantok, nem ellenetek.

A jónép egy része értelmezni akarja a történteket, és az vesse rá az első követ, akinek nem tűnt fel, hogy a CIB mellett még féltucat más bankfiók is volt a környéken, ilyen véletlen nincs. Csak a vak nem látja, hogy egy ilyen akció már régen esedékes volt – tudhatjuk meg az új online kezdeményezésekből, amelyek Rózsa Sándorhoz vagy Matolcsy Györgyhöz hasonló népi hőst faragnak a rablóból.

"New York-tól, Bogotán keresztül, Budapesten át, Csíkszeredáig születésnapi bulit tartanak Ambrus Attila rajongói. Az ünneplők üdvözlőkártyákat írnak a büntetését töltő egykori jégkorongozónak, amit a tervek szerint eljuttatnak majd hozzá a fegyházba" – olvashattuk anno a beszámolókat, amelyek arról tudósítottak: a nép imádja a nép pénzét is kamatoztató bankok kifosztóját. Hamar meg is születtek a kézenfekvő magyarázatok: "Az átlagember általában nem szereti a hatalom megtestesítőit és azt, akinek anyagilag ki van szolgáltatva, így nem meglepő, hogy a bankokat fosztogató, a rendőrség orra alá borsot törő Ambrus rövid idő alatt afféle népmesei hőssé vált." A CIB-es bankrobbantó erre morálisan még rátesz egy lapáttal: leszarja ő a pénzt, csak kárt akar okozni. Dögöljen meg a szomszéd bankfiókja is.

A "3 millióan a bankrobbantásokért" Facebook-csoport egyik kommentelője a volt RAF-os, nácivá vált ügyvédet, Horst Mahlert idézi bátran: "Ha felismertük, hogy a kapitalizmus emberzabáló szörny, akkor nekünk, akik ennek a szörnynek a fejében élünk, kötelességünk, hogy mindenekelőtt tönkretegyük az idegközpontjait, és nem szabad arra várnunk, hogy azok törjék ki a fogait, akiket éppen zabál." (De lehetne ez idézet bármely Bogár László-publiból is.) "KEDVES ROBBANTÓ BANK ROBBANTÓ! BÜSZKÉK SOKAN ÖNRE! REMÉLEM SOHA NEM FOGJÁK EL!!! SOK SOK SIKERES ÁLDOZAT MENTED ROBBANTÁST KÍVÁNUNK ÖNNEK" – kiabál egy másik. "Személy szerint örülök neki h ez történt!!! Csak így tovább az összesset, de úgy h személyi sérülés ne történjen!!!!!!!" – üdvözli csomó felkiáltójellel VV Béci is a történteket saját oldalán, bárki is ő. Hiába nem akart azonban a motoros fickó "csak" anyagi kárt okozni, az, hogy végső soron nem történt komoly baj, nem őrajta múllott, végül is gázvezeték is van a környéken. Sebaj, "Éljen a szabadságharc, éljen a haza!" – formál NER-kompatibilis jelszót a FB-csoport, szolidarizálódva az elkövetővel.

A csoda Magyarországon tényleg az, hogy ilyesmi nem történt meg hamarabb, nem pedig az, hogy a jónép egy része azt hiszi, cool dolog bankellenesnek lenni (nyilván nem teljesen függetlenül attól az üzenettől, amelyet közel négy éve "odafentről" hall), bizonyságot téve arról, hogy komplett idiótának lenni nem kormányzati privilégium. Egy dolog azonban szöget üt az ember fejébe: hónapok óta rabolják ki ismeretlenek a trafikokat. Hol van a trafikrablókkal való, szociálisan érzékeny szolidaritás? És ha már itt tartunk: a magán-nyugdíjpénztárunk kifosztóinak, a tankönyvpiac államosítóinak miért nem drukkoltunk ilyen látványosan? Hm, idióták?