Balogh Artúr, az ámokfutó

Azt mondja egy kedves ismerősöm, helyre kéne tenni ezt a "cigányország királyaként" blogoló, amúgy meg MSZP politikusi színben ámokfutó Balogh Artúrt. És hogy inkább mi, cigányok, és ne hagyjuk a szégyent magunkon száradni...

– Hát tegye őt helyre a pártja! – mondom én zsigerből. Az, aki kiválasztotta magának, megbízta és támogatja.

Mert bizony ez a példa is fényesen bizonyítja, hogy itt nem másról, ugyanarról van szó újra meg újra: a politikai pártok a saját cigányképükbe illeszkedő fekete pártkatonát keresnek, és addig mennek, amíg ilyet nem találnak. Ezzel a színre színt játszó megtévesztéssel aztán abban reménykednek, hogy nő a táboruk a színesek között. Pontosan ugyanez a logikája a Fidesz-Lungodrom barátságnak, ezért hallgatott a mi jó Flórink, miközben sorozatgyilkosság terrorja söpört végig az országon. De ő néma maradt, mint a csuka, nehogy pártja ellenére bukjon ki a száján egyetlen szó is.

Tévedés ne essen, nem az a baj, ha egy pártnak fekete katonái is vannak, a baj az, ha fekete politikájuk nincsen hozzá, és csak dísznek használják őket. Eszük ágában sincs igazi programot, a változást jelentő új minőséget megfogalmazni, maradnak csak a lózungoknál. Vagy legfeljebb ígérnek – mert olyan szegények még sohase voltak, hogy ígérgetésre ne telljen – aztán kérnek még további bizalmat, hogy majd legközelebb... de ígéretekkel már tele a padlás!

Ebből a szempontból tisztelet illeti Osztojkán Ágnest, aki oktatáspolitikusként határozta meg magát a saját pártjában és nem elégedett meg a neki szánt szereppel, s most, ha a pártja nem engedi őt kibontakozni, hát kalapot emelt nekik.

És nem állhatom meg, hogy fel ne emlegessem a Phralipe Független Cigány Szervezetet 1989-ből. Mi ezt másképp csináltuk!

A francia forradalom 200. évfordulóján tanácskozásra hívtuk valamennyi frissen megalakult demokratikus politikai pártot. Téziseinket raktuk eléjük, és azt kérdeztük: melyik párt kívánja képviselni a mi, változást hozni képes álláspontunkat? Válaszolhatta volna mindegyik, hogy igen, elfogadjuk, rendben, ha a ti alulról építkező szervezetetek ezt kívánja, magunkévá tesszük, képviseljük, egyetértünk veletek. De a kérdésre csak a Szabad Demokraták válaszoltak: nevezzétek meg képviselőiteket, akik hitelesen végigviszik ezt a Parlamentben! Aztán a nevünkben bátran kiálló Horváth Aladár már négy év múlva nem kellett nekik, csak az addigra pártkatonává vedlett Hága Antóniát tartották meg. Miközben olyan kisebbségi törvényt fogadtak el, hogy a többségnek joga volt megválasztani a kisebbségek vezetőit, munkanélküliségbe taszították a romák 90 %-át mindenféle képzés, átképzés nélkül, munkahelyteremtés nélkül hagyva őket, kisebbségi intézményeink pedig máig nincsenek.

Ennyi idő után muszáj kimondanom hangosan is: Osztojkán Béla, elnök úr, szegény íróember létedre, te láttad jól! Akkor kellett volna nem hinni az illúziókban és valódi politikai pártot alapítani a Phralipéből, hogy megtanulhassa a világ, mit jelent a Testvériség! Hej, ha akkor... most nem itt tartanánk!

De vissza Balogh Artúrhoz: nem mondhatom, hogy képzetlen, hiszen politológiát tanult az egyetemen, de hogy zavaros és önveszélyes a gondolkodása, az száz. Mert ő is elfogadja a világ kettészakítottságát! Nem látja, hogy az éhező fekete és fehér ember pont ugyanúgy szenved, ha nincs mit adjon a gyereke szájába, ha nem bírja kiváltani a gyógyszert, ha nem tud fűteni télvíz idején. De ő nem, nem a lehetetlen rendszer ellen szól, hanem azt bizonygatja, hogy a cigány szegény jogosan veszi el. Mi ez, ha nem a "cigánybűnözés" fasiszta ideológiájának alátámasztására tett kísérlet? A másik oldalról! Miért nem volt ennyi lopás, amikor a fekete vonatok tele munkásokkal zakatoltak a városokba? Talán csak nem azért, mert a fekete munkások is meg tudták teremteni a saját családjuk boldogulását? Miért a nyomor állandósítása, a "lopás szabadsága" mellett érvel, miért nem munkát, kenyeret követel?

Miért nem a szegénységet és kiszolgáltatottságot teremtő rendszer ellen szól? Vagy a hátrányos megkülönböztetés ellen, hiszen a romák munkanélkülisége tízszerese az országos átlagnak! Vagy miért nem a nemzetiségi elnyomás ellen szól, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után se egy múzeumunk, se egy színházunk, se egy kulturális központunk?

A romák mindig pontosan tudták és tudják, hogy az emberség – igen, csakis az – határozza meg az embert. És minden embernek vannak vágyai, bajai, álmai – éppen ez az, amiért lehet a másikkal kapcsolatba lépni. És alkalmazkodni kell, egymáshoz, nekünk is másokhoz, s másoknak mihozzánk, szomszédhoz, munkatárshoz, iskolatárshoz, a lakóhelyünkhöz és tágabb közösségünkhöz, Magyarországhoz is, amit egyre nehezebbé tesz az ellenünk folyó háborús propaganda, a gyűlölködés, a kitaszítás. Mert nem csak szükségleteink vannak, s amik vannak, pont ugyanolyanok, mint a többi embernek – de van lelkünk is. Ami ebben a mai világban, bizony keserű.

Utószó: egyébként az MSZP az abszolúte esélytelen 106. helyre tette Balogh Artúrt. Nem úgy a Svéd Feminista Kezdeményezés, amely párt EP-listájának élén szerepel a cigány asszony, Soraja Post, aki közösségét az Európai Roma Fórum nemzetközi szervezetben is képviseli.